Sophie éppen mondani akart valamit, amikor benyitott Beni.
-No lám, Lexike és Bieber. Mi szél hozott erre benneteket? - mosolygott gúnyosan.
-Elraboltak. Nem esett le? - húztam fel flegmán szemöldököm.
-Hahahahaha. Ugye tudod,hogy az enyém vagy? - guggolt le elém, majd combomon végig simított.
Justin szúrós tekintetet vetett Benjamin kezeire, ami a combomon volt majd felé néztem és egy kicsit bólintottam, amivel azt akartam kifejezni,hogy hagyja csak! Hiszen így volt a tervben is. Nem?! Hagyom neki,hogy a végén eleresszen.
-Tényleg szeretnéd,hogy a tiéd legyek? - tettem, hogy érdekel is amit mondd.
-Nagyon! - harapott ajkaiba.
-El mondhatok valamit? - mosolyogtam.
-Persze szivi. - kacsintott.
-Nagyon tetszel.
Justin nagyon ügyes volt! egy 'Mivan?' grimaszt vágott. Vagy ez csak szimplán a féltékenység volt? Mindegy..legalább is jobban elhiszi Ben.
-Hahahahaha. Édes kicsi kincsem. Nem versz át. - állt fel.
-De ez tényleg így van! Justin unalmas számomra..soha sem bírtam egy fiúval sokáig. Annyira tetszel Benjamin. Kérlek higgy nekem. - néztem kutyus szemekkel.
-Igazán? - túrt hajába.
-Igen! - vágtam gyorsan rá.
-Ezt akkor fogom elhinni, amikor megcsókolsz.
Justin nagyon szomorú volt. Amikor meghallottam a 'megcsókolsz' szót ledöbbentem. Justin felé néztem, aki csak a plafont nézte. Majd lehunyta szemeit, és enyhén bólintott. SOHA nem tenném ezt vele...Istenem mivel jár a szökés.. Mellesleg Sophie..a volt "fiúja". Benjamin valami üveget pörgetett. Bacardi breezer-es üveg volt.
-Én pedig csak akkor csókollak meg, ha leszeded a bilincset. Hidd el..nagyon várom a csókod..
-De, ha el mersz szökni. Esküszöm szétloccsantom a kis barátod agyát.
-Aha persze. Faszfej. - morogta Justin.
-Nem fogok elszökni, szerelmem. - haraptam ajkaimba.
Benjamin egy mély tekintetet vetett szemeimbe, majd leszedte a bilincset. Kezem, véres volt, úgy elszorította a bilincs. Gyorsan megdörzsölgettem a helyét. Benjamin magához húzott és megcsókolt. Gyorsan a Bacardi-s üvegért nyúltam és fejbe ütöttem vele. Ben elterült a földön. Tapogatni, kezdtem zsebeit,hogy megleljem a kulcsokat.
-Siess! A kulcsot! - sürgetett Sophie.
-Nem olyan könnyű ez! - mondtam.
Benyúltam az egyik zsebébe, és...MEGLETT a kulcs! Gyorsan odamentem és kinyitottam mindkét bilincset.
Amikor mindkettőjüket megszabadítottam a bilincstől Justin karjaiba zárt.
-Annyira erős vagy kicsim.
-Szeretlek! Ne haragudj arra az izére.. - célozgattam a csókra.
-Nem haragszom.
-Héhéhé! Nincs idő most erre. Siessünk míg fel nem ébred a barom.
-Igaza van. Gyerünk!
Gyorsan kifutottunk a teremből, illetve az utcára. Justin gyorsan egy taxit hívott, ami maximum 5 perc alatt ki is ért.
-Jó napot. - köszönt Justin, majd beültünk a kocsiba.
-Szép napot! - mosolygott a taxis. - Hova legyen a fuvar?
-A rendőrségre. - mondta Justin, és becsatolta magát.
Elindultunk a rendőrségre. Sophie szemeiből egy két könnycsepp száguldozott.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Annyira becsülnöm kéne titeket. Annyira szeretlek. - ölelt meg.
-Ahwww...Sophie én is téged! Kicsi hugi. - vigyorogtam.
Annyira jól esnek ezek a szép szavak tőle. Hiszen Sophie nem az a lelkizős lány. Ez a dolog engem is megérintett, így az én szememből is potyogtak a könnyek.
Amikor kiszálltunk a taxiból, mindenki fényképezett. Az utunkat paparazzók torlaszolták el.
A boltok előtt totyogtunk, amikor egy újságot láttam. Címlapon én és Justin. Mivan? A lapon ezt állt: 'Justin Bieber és barátnője Alexis Logan eltűnt? A két fiatalnak egyszerűen nyoma veszett!'
Ezek a nyomorult újságírók, mindig kevernek..Kiborító!
Bementünk a rendőrségre. Amikor beléptem, nagyon megijedtem. Pattie és Jeremy állt egy ajtó előtt, kávéval a kezükben. Amikor megpillantottak minket az ital kiesett kezükből.
-Szívem! - ölelték meg Justin-t.
Ekkor megrándult a szívem. Milyen jó ha az embernek vannak szülei.. Szememből ismét könnycseppek csordultak ki. Ezt észrevette Pattie is.
-Lexi. Hála istennek semmi bajotok. - ölelt meg szorosan. - Miért sírsz?
-Annyira, hiányzik anya. El sem tudod képzelni! - törölgettem le a könnycseppeket.
-Kicsim...Mi mindig itt leszünk neked! - annyira édes Pattie.
-Bizony..Lexi ránk bármikor számíthattok. - fogta meg a vállam Jeremy.
Mindent elmondtunk a rendőrnek. Keresni kezdték az embereket. Jeremy és Pattie nem hittek a fülüknek amikor vallomást tettünk.
2013. január 28., hétfő
2013. január 23., szerda
25. Fejezet: Sophie
-Kiszállás! - mondta a férfi, majd kiszállt a kocsiból, hátrajött és ki szállított minket.
Egy nagy,hmm...hogy is fogalmazzak. Egy fehér, garázs kinézetű helyiséghez hozott minket.
-Befelé! - intett a garázs felé.
-Minek? - kérdeztem.
-Mert azt mondtam! Ne bazd fel az agyam! - kiabált.
Bementünk. Szemem káprázni kezdett... A testvérem ült a nagy terem sarkában. Ruhája szétszakadva, testén lila-kék foltok, kisebb sebek, haja összekócolva. Keze odabilincselve, egy csőhöz. Mi a fészkes fene folyik itt?!
-Sophie! - futottam volna gyorsan, oda de a férfi lefogott.
-MEG NE MOZDULJ! - tette fejem vállához, majd torkomhoz emelte a kést.
-Engedd el te köcsög! - rántott ki karjai közül Justin.
-No nézzétek..ez a Bieber nem is olyan kisfiú. - mosolygott gúnyosan.
Sophie csak ült és nézett minket. Meg sem pisszent.
-Vehetnél példát a húgiról. Nézd milyen okos. - mondta a férfi, majd leült egy székre.
-Mi a szart tettetek vele? - kérdeztem felfelháborodottan.
-Semmit. Be van tanítva. - nyújtotta ki lábát a hapsi, majd összekulcsolta karjait, és egy önelégült mosollyal nézett felénk.
Ekkor belépett az ajtón egy másik, ember. Maci alkata volt, teljesen feketébe volt öltözve. Kopasz volt. Feje teteje fénylett. Zsebéből, kilógott két pisztoly. Nagyon megijedtem, tőle ezért Justin-hoz mentem, és derekánál átkaroltam. Egy puszit nyomott homlokomra.
-Ígérem,hogy kiszabadítalak benneteket életem árán is! - suttogta.
-Szeretlek. - néztem, a még mindig csillogó barna szemeibe.
-Szevasz. - pacsizott le a nagy maci ember, a másikkal.
Valamit beszéltek, csak annyit hallottam,hogy Ashton. Ekkor nyelni köpni nem tudtam. Hogy mi? ASHTON? AZ APÁMRÓL VAN SZÓ? Neeeem...az nem lehet. Hisz börtönben van!
A férfi aki idehozott minket, az elment. A nagy maci emberke maradt itt. Leültetett minket, Sophie mellé, majd minket is odabilincselt a csőhöz.
-Uram...?! Mit csinálnak velünk? - kérdeztem miközben, lebilincselt.
-Nem kérdezősködünk. - mosolygott.
-Az apám is benne van ebben az izében? - amikor kimondtam az 'apám' szót, libabőrös lettem. Bleeh.
-Benne. De többet nem mondok. - mondta, majd leült és nyomkodni kezdte a telefonját.
URAMISTEN. AZ, AZ EMBER BÁRMIRE KÉPES!
-Pszt..Sophie. Mi a baj? - suttogta Justin.
-Nem beszélhetek. - felelte, egy szemrebbenés nélkül, csak előre nézett. Mint valami robot. Ez fura..
-Mi a szart képzelsz? Miért nem beszélhetsz? - gubbasztottam ki szemeim, majd közelebb hajoltam hozzá.
-Mert nem szabad. - mondta, még mindig ugyanúgy.
-Oké. Na szeva. - mondta a maci, és letette a telefont. - Legyetek okosak. Most apuci elmegy, dolga van. Ételt is kell lopni valakinek. - mondta majd elment.
-Basszameg... - szisszent fel Sophie.
-Mi az? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.
-Most fog jönni Benjamin. Undorodom tőle, egy utolsó szemétláda. Egy rohadék. Dögölne már meg.
-Most,hogy-hogy beszélsz? - kérdezte Justin.
-Mert amikor itt vannak, nem szabad beszélni. Mert megvernek vagy esetleg...
-Mi esetleg? - kérdeztem megrémülve.
-Megerőszakolnak. - csuklott el a hangja.
-Ugye téged... - Neeem...az nem lehet,hogy...
-De. - mondta Sophie, összeszorított ajkakkal, közben könnyei potyogtak.
-Úristen. Sophie, nagyon nagyon sajnálom. Olyan béna vagyok. Nem szabadott volna elengedni ezzel a..hadd ne mondjam, ki mivel.- magamnak, is kicsordult egy két könnycseppe.
Justin csak merevedetten nézett maga elé. Majd megölelte erősen Sophie-t és megpuszilta.
Sophie pedig, mosolyogni szeretett volna, de nem ment neki. Uramisten..én is milyen nővér vagyok..te jó ég.
-El kell valahogy szabadulni innen. - mondta Sophie.
-Hogy? - kérdeztem.
-Benjamin azt mondta,hogy tetszel neki. Valahogy el kéne csábítanod. Ja, és van kulcsa a bilincszárhoz!
-Hé..és ha valami baja esik? - kérdezte Justin.
-Nem lesz semmi bajom. - mondtam. - Mi lenne, ha azt mondanám,hogy én szerelmes vagyok belé..és amikor megint itt lenne, akkor szólnék neki,hogy eresszen el csak engem, és tettetném neki a szerelmest..és amikor nem figyel valamivel leütném, és kiszabadítanálak titeket? - kérdeztem egy büszke mosollyal.
-Rendben. - mosolygott Sophie. - Azt hiszem holnap is jön, mert ezek ketten hoznak még két..aféle túszt.
-Akkor holnap. - kacsintottam.
-De ugye nem fogsz vele smárolni? - kérdezte Justin szomorúan.
-Nem szivi..azt meghagyom neked! - mosolyogtam, majd egy lágy csókot nyomtam szájára.
Egy nagy,hmm...hogy is fogalmazzak. Egy fehér, garázs kinézetű helyiséghez hozott minket.
-Befelé! - intett a garázs felé.
-Minek? - kérdeztem.
-Mert azt mondtam! Ne bazd fel az agyam! - kiabált.
Bementünk. Szemem káprázni kezdett... A testvérem ült a nagy terem sarkában. Ruhája szétszakadva, testén lila-kék foltok, kisebb sebek, haja összekócolva. Keze odabilincselve, egy csőhöz. Mi a fészkes fene folyik itt?!
-Sophie! - futottam volna gyorsan, oda de a férfi lefogott.
-MEG NE MOZDULJ! - tette fejem vállához, majd torkomhoz emelte a kést.
-Engedd el te köcsög! - rántott ki karjai közül Justin.
-No nézzétek..ez a Bieber nem is olyan kisfiú. - mosolygott gúnyosan.
Sophie csak ült és nézett minket. Meg sem pisszent.
-Vehetnél példát a húgiról. Nézd milyen okos. - mondta a férfi, majd leült egy székre.
-Mi a szart tettetek vele? - kérdeztem felfelháborodottan.
-Semmit. Be van tanítva. - nyújtotta ki lábát a hapsi, majd összekulcsolta karjait, és egy önelégült mosollyal nézett felénk.
Ekkor belépett az ajtón egy másik, ember. Maci alkata volt, teljesen feketébe volt öltözve. Kopasz volt. Feje teteje fénylett. Zsebéből, kilógott két pisztoly. Nagyon megijedtem, tőle ezért Justin-hoz mentem, és derekánál átkaroltam. Egy puszit nyomott homlokomra.
-Ígérem,hogy kiszabadítalak benneteket életem árán is! - suttogta.
-Szeretlek. - néztem, a még mindig csillogó barna szemeibe.
-Szevasz. - pacsizott le a nagy maci ember, a másikkal.
Valamit beszéltek, csak annyit hallottam,hogy Ashton. Ekkor nyelni köpni nem tudtam. Hogy mi? ASHTON? AZ APÁMRÓL VAN SZÓ? Neeeem...az nem lehet. Hisz börtönben van!
A férfi aki idehozott minket, az elment. A nagy maci emberke maradt itt. Leültetett minket, Sophie mellé, majd minket is odabilincselt a csőhöz.
-Uram...?! Mit csinálnak velünk? - kérdeztem miközben, lebilincselt.
-Nem kérdezősködünk. - mosolygott.
-Az apám is benne van ebben az izében? - amikor kimondtam az 'apám' szót, libabőrös lettem. Bleeh.
-Benne. De többet nem mondok. - mondta, majd leült és nyomkodni kezdte a telefonját.
URAMISTEN. AZ, AZ EMBER BÁRMIRE KÉPES!
-Pszt..Sophie. Mi a baj? - suttogta Justin.
-Nem beszélhetek. - felelte, egy szemrebbenés nélkül, csak előre nézett. Mint valami robot. Ez fura..
-Mi a szart képzelsz? Miért nem beszélhetsz? - gubbasztottam ki szemeim, majd közelebb hajoltam hozzá.
-Mert nem szabad. - mondta, még mindig ugyanúgy.
-Oké. Na szeva. - mondta a maci, és letette a telefont. - Legyetek okosak. Most apuci elmegy, dolga van. Ételt is kell lopni valakinek. - mondta majd elment.
-Basszameg... - szisszent fel Sophie.
-Mi az? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.
-Most fog jönni Benjamin. Undorodom tőle, egy utolsó szemétláda. Egy rohadék. Dögölne már meg.
-Most,hogy-hogy beszélsz? - kérdezte Justin.
-Mert amikor itt vannak, nem szabad beszélni. Mert megvernek vagy esetleg...
-Mi esetleg? - kérdeztem megrémülve.
-Megerőszakolnak. - csuklott el a hangja.
-Ugye téged... - Neeem...az nem lehet,hogy...
-De. - mondta Sophie, összeszorított ajkakkal, közben könnyei potyogtak.
-Úristen. Sophie, nagyon nagyon sajnálom. Olyan béna vagyok. Nem szabadott volna elengedni ezzel a..hadd ne mondjam, ki mivel.- magamnak, is kicsordult egy két könnycseppe.
Justin csak merevedetten nézett maga elé. Majd megölelte erősen Sophie-t és megpuszilta.
Sophie pedig, mosolyogni szeretett volna, de nem ment neki. Uramisten..én is milyen nővér vagyok..te jó ég.
-El kell valahogy szabadulni innen. - mondta Sophie.
-Hogy? - kérdeztem.
-Benjamin azt mondta,hogy tetszel neki. Valahogy el kéne csábítanod. Ja, és van kulcsa a bilincszárhoz!
-Hé..és ha valami baja esik? - kérdezte Justin.
-Nem lesz semmi bajom. - mondtam. - Mi lenne, ha azt mondanám,hogy én szerelmes vagyok belé..és amikor megint itt lenne, akkor szólnék neki,hogy eresszen el csak engem, és tettetném neki a szerelmest..és amikor nem figyel valamivel leütném, és kiszabadítanálak titeket? - kérdeztem egy büszke mosollyal.
-Rendben. - mosolygott Sophie. - Azt hiszem holnap is jön, mert ezek ketten hoznak még két..aféle túszt.
-Akkor holnap. - kacsintottam.
-De ugye nem fogsz vele smárolni? - kérdezte Justin szomorúan.
-Nem szivi..azt meghagyom neked! - mosolyogtam, majd egy lágy csókot nyomtam szájára.
2013. január 22., kedd
24. Fejezet: The man
-Téged ismerlek! - állítottam meg. - Beni vagy...nem igaz?
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.
Ekkor a szívem összerándult. Mi az,hogy segítsek? Mi a franc történt?!
-Sophie! Hol vagy? - kérdeztem gyorsan.
-Fog... - mondta, majd hallottam,hogy kezéből, kiesik vagy kiverik a telefont.
Sikoltásokat, hallottam egy mély férfi hanggal társítva.
-SOPHIE! - szorítottam össze fogaim. Nem engedem,hogy Justin sírni lásson. - Meg kell keresnem. - indultam el gyorsan, afelé amerre ment ez a bizonyos Beni.
-Hova mész? Mi a fene történt? - futott utánam Justin, és megfogta karom.
-Nem tudom. Félek. Sophie-t elrabolták! - vetettem magam karjaiba.
-Mi van? Höh, biztos vagy te ebben? -simított át arcomon.
-Nem tudom. Nem tudom,hogy mit higgyek! Sikoltásokat, és férfi hangot hallottam. Ráadásul, Sophie azt mondta,hogy 'Fog...'. Ez nem elég bizonyíték?
-De. De az. Szolónunk kell a rendőröknek!
-Nem! Nem akarom,hogy körülötted hemzsegjenek! Nem! Ez nem engedhetem meg. Majd, én megkeresem.
-De Lexi. Hogy fogod megtalálni? Ha elvinnénk a rendőrségre a telefont, és beazonosítanák, akkor meglenne Sophie!
-Nem érdekel. - mondtam, majd ismét útnak eredtem. - Erre ment... - fontolgattam Benjamin utát magamban.
Justin mögöttem lépkedett. Ez valamennyire megnyugtatott,hogy itt van mellettem, és velem tart. Maximum, 20 perce sétálgatunk, és keresem Benjamin-t. Hátra fordultam,hogy megnézzem Justin hol van, de nem láttam magam mögött senkit.
-Justin. Nincs itt az ideje, játszani. - néztem rémülten körül, de sehol nem találtam. - JUSTIN GYERE ELŐ! EZ KURVÁRA NEM VICCES!- tapasztottam hátam egy kerítésnek.
Egy pillanatig csak a szellő süvítő hangját hallottam, majd lépkedéseket.
-Végre..te nyomi. - sóhajtottam. De aki előjött az utca végéről, az nem Justin volt. Egy barna hajú barna szemű, sportos alkatú 20 év körüli férfi.
-Gyere cica... - csúsztatta elő, zsebéből a kését.
-Ki maga? Mit akar? - kérdeztem halkan, majd háttal elindultam hátra felé.
-Nyugi baby, nem lesz itt semmi baj, ha engedelmeskedsz. - kacsintott, és elindult felém.
Hátam mellkasának simult, kezét hasamhoz szorította, és húzni akart volna, egy kocsi felé. Én ezt megakadályozva, ficánkolni kezdtem erősen. De a férfi annál jobban szorított.
-Maradj nyugton, bazdmeg! Vagy szeretnéd úgy végezni, mint ez a Bieber? - lökött erősen el. Justin fejénél érkeztem, amit piros vér borított.
-MIT CSINÁLTÁL VELE TE ROHADÉK? - üvöltöttem hangosan. Szememből, egyre gyorsabban folytak a könnyek. - Justin! Szívem! - fogtam meg fejét.
-Csak leütöttem. Tiszta puhány ez a faszi. - felelte a férfi.
-Te csak kussolj! - indultam a férfi felé, összeszorított öklökkel.
-Befelé! - belökött a kocsiba, majd Justin-t kezébe vette, és betette őt is.
A furgon amiben ültünk, ráccsal volt, "elkerítve" a vezetőtől. Egész végig, Justin-t néztem, és puszilgattam. Próbáltam felébreszteni. De sehogy nem ment. Nagyon reméltem,hogy nem lesz semmi baja. HISZ Ő AZ ÉLETEM.
-Te tényleg kemény dió vagy...ahogy azt megmondta az..Na hagyjuk. - nevetett fel gúnyosan.
-Ki? Ki mondta meg? - nyitottam nagyra szemem.
-Az titok. - mondta.
Justin mozgolódni kezdett. Kinyitotta szemeit.
-Lexi, szerelmem. Hol vagyok?
-Elraboltak. - sziszegtem.
-Nem fáj a fejed? - kérdeztem.
-De. Egy picit.
-Mindent rendbe hozunk. Rendben? - kérdeztem, és mellé bújtam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Kiszállás! - mondta a férfi, majd kiszállt a kocsiból, hátrajött és ki szállított minket.
Egy nagy,hmm...hogy is fogalmazzak. Egy fehér, garázs kinézetű helyiséghez hozott minket.
-Befelé! - intett a garázs felé.
-Minek? - kérdeztem.
-Mert azt mondtam! Ne bazd fel az agyam! - kiabált.
Bementünk. Szemem káprázni kezdett...
Hogy miért? Olvasd tovább a részt!;) 10 komment és következő. CSAK 10 KOMMENT UTÁN ÍROM A RESZT!
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.
Ekkor a szívem összerándult. Mi az,hogy segítsek? Mi a franc történt?!
-Sophie! Hol vagy? - kérdeztem gyorsan.
-Fog... - mondta, majd hallottam,hogy kezéből, kiesik vagy kiverik a telefont.
Sikoltásokat, hallottam egy mély férfi hanggal társítva.
-SOPHIE! - szorítottam össze fogaim. Nem engedem,hogy Justin sírni lásson. - Meg kell keresnem. - indultam el gyorsan, afelé amerre ment ez a bizonyos Beni.
-Hova mész? Mi a fene történt? - futott utánam Justin, és megfogta karom.
-Nem tudom. Félek. Sophie-t elrabolták! - vetettem magam karjaiba.
-Mi van? Höh, biztos vagy te ebben? -simított át arcomon.
-Nem tudom. Nem tudom,hogy mit higgyek! Sikoltásokat, és férfi hangot hallottam. Ráadásul, Sophie azt mondta,hogy 'Fog...'. Ez nem elég bizonyíték?
-De. De az. Szolónunk kell a rendőröknek!
-Nem! Nem akarom,hogy körülötted hemzsegjenek! Nem! Ez nem engedhetem meg. Majd, én megkeresem.
-De Lexi. Hogy fogod megtalálni? Ha elvinnénk a rendőrségre a telefont, és beazonosítanák, akkor meglenne Sophie!
-Nem érdekel. - mondtam, majd ismét útnak eredtem. - Erre ment... - fontolgattam Benjamin utát magamban.
Justin mögöttem lépkedett. Ez valamennyire megnyugtatott,hogy itt van mellettem, és velem tart. Maximum, 20 perce sétálgatunk, és keresem Benjamin-t. Hátra fordultam,hogy megnézzem Justin hol van, de nem láttam magam mögött senkit.
-Justin. Nincs itt az ideje, játszani. - néztem rémülten körül, de sehol nem találtam. - JUSTIN GYERE ELŐ! EZ KURVÁRA NEM VICCES!- tapasztottam hátam egy kerítésnek.
Egy pillanatig csak a szellő süvítő hangját hallottam, majd lépkedéseket.
-Végre..te nyomi. - sóhajtottam. De aki előjött az utca végéről, az nem Justin volt. Egy barna hajú barna szemű, sportos alkatú 20 év körüli férfi.
-Gyere cica... - csúsztatta elő, zsebéből a kését.
-Ki maga? Mit akar? - kérdeztem halkan, majd háttal elindultam hátra felé.
-Nyugi baby, nem lesz itt semmi baj, ha engedelmeskedsz. - kacsintott, és elindult felém.
Hátam mellkasának simult, kezét hasamhoz szorította, és húzni akart volna, egy kocsi felé. Én ezt megakadályozva, ficánkolni kezdtem erősen. De a férfi annál jobban szorított.
-Maradj nyugton, bazdmeg! Vagy szeretnéd úgy végezni, mint ez a Bieber? - lökött erősen el. Justin fejénél érkeztem, amit piros vér borított.
-MIT CSINÁLTÁL VELE TE ROHADÉK? - üvöltöttem hangosan. Szememből, egyre gyorsabban folytak a könnyek. - Justin! Szívem! - fogtam meg fejét.
-Csak leütöttem. Tiszta puhány ez a faszi. - felelte a férfi.
-Te csak kussolj! - indultam a férfi felé, összeszorított öklökkel.
-Befelé! - belökött a kocsiba, majd Justin-t kezébe vette, és betette őt is.
A furgon amiben ültünk, ráccsal volt, "elkerítve" a vezetőtől. Egész végig, Justin-t néztem, és puszilgattam. Próbáltam felébreszteni. De sehogy nem ment. Nagyon reméltem,hogy nem lesz semmi baja. HISZ Ő AZ ÉLETEM.
-Te tényleg kemény dió vagy...ahogy azt megmondta az..Na hagyjuk. - nevetett fel gúnyosan.
-Ki? Ki mondta meg? - nyitottam nagyra szemem.
-Az titok. - mondta.
Justin mozgolódni kezdett. Kinyitotta szemeit.
-Lexi, szerelmem. Hol vagyok?
-Elraboltak. - sziszegtem.
-Nem fáj a fejed? - kérdeztem.
-De. Egy picit.
-Mindent rendbe hozunk. Rendben? - kérdeztem, és mellé bújtam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Kiszállás! - mondta a férfi, majd kiszállt a kocsiból, hátrajött és ki szállított minket.
Egy nagy,hmm...hogy is fogalmazzak. Egy fehér, garázs kinézetű helyiséghez hozott minket.
-Befelé! - intett a garázs felé.
-Minek? - kérdeztem.
-Mert azt mondtam! Ne bazd fel az agyam! - kiabált.
Bementünk. Szemem káprázni kezdett...
Hogy miért? Olvasd tovább a részt!;) 10 komment és következő. CSAK 10 KOMMENT UTÁN ÍROM A RESZT!
2013. január 18., péntek
23. Fejezet: Me and Justin
Justin mellé ültem, a padra hisz sehol semmi hely. Fejét, felém fordította, majd mélyen belenézett a szemembe.
-Annyira sajnálok mindent amit tettem. Olyan hülye vagyok. Tegnap nem kellett volna innom. Ugye tudod,hogy nekem csak te vagy?
-Király. - flegmáztam vele. De teljes mértékben megérdemelte! - Nekem viszont ott van Sophie.
-Hát jó. - mondta majd felállt, és elindult a háza felé.
Nagyon rosszul esett,hogy ott hagyott. De nem tehettem semmit. Elmentem Britanny-hez. Délután négy óra van. Remélem, nem fogok zavarni. A szél, folytonosan belekapott, a hajamba. Hisz olyan sebességgel mentem Britanny-hez, hogy hiába sütött hét ágra a nap, kezdtem fázni. Mindenki engem nézett. Mindenki tudta,hogy ki vagyok, én. Telefonjukkal, fényképeztek, videóztak. Nagyon zavart. Végre, egy hosszas sétálgatás után megérkeztem Britnny-hez. Bekopogtam. Majd, nem is kellett sokat várnom, kinyílt az ajtó. Az ajtóban Mrs. Henderson állt.
-Szia, Lexi! Britanny-t keresed? - mosolygott élbűvölően Courtney, és ajtónak támaszkodott.
-Csókolom. - próbáltam erőltetni, egy mosolyt de valahogy nem ment. - Igen, Britanny-t.
-Gyere beljebb édesem. - simított át hátamon.
Nem haboztam, beléptem gyorsan.
-Britanny! Gyere le kicsim! Itt van Lexi! - tette kezét, szája mellé, és felkiáltott Courtney.
-Megyeeeeeek! - hangzott a válasz.
-Ülj le, nyugodtan. Kérsz valamit? - mosolygott Courtney.
-Egy üdítőt elfogadok. - túrtam hajamba.
-Boo! - tette gyorsan kezeit vállamra, Britnny és hangosan megijesztett. Mindez annyira váratlanul jött,hogy egy kisebb sikolyt hagytak el ajkaim, és meg is ugrottam.
-Teee, fogyi. - nevettem egy sort.
Gyorsan megittam az almalevet és elindultunk sétálni Britanny-val.
-Na mizu csajszi? - kérdezte, amikor kileptünk az utcára.
-Készülj fel. - figyelmeztettem. - Tegnap Justin-nal elmentünk egy bulira...
-Te jó ég! Meg kérte a kezed? Te ehhez még kiskorú vagy! Mondjuk még én is az lennék... - hadart Britanny.
-Nem. De hogy. Végighallgatsz?! - húztam fel szemöldököm.
-Ne haragudj. - gubbasztotta le ajkait. - Na mondd. - mosolygott.
-És, hát sokat ivott..és ott volt Selena is. Este felmentünk a szobába, és azt akartuk... - célozgattam. Megértette. - De Selena elkezdett az ajtóban nyafogni,hogy Justin miért jött fel..és abba kellett hagynunk..
-Miért? Hol tartottatok? - pirult el.
-Még csak, csókok és a többi..
-Ja jó. Tovább? - vigyorgott. - Most veszünk egy fagyit. - tette hozzá.
-Oké. - mosolyogtam. - Na, és hadd valljam be...én is ittam rendesen..és lefeküdtem aludni. A szobában egy ágy és egy kisebb kanapé volt. Én a kanapéra feküdtem, és Justin mellettem volt. Reggel amikor keltem, Justin és Selena az ágyon, egymáshoz bújva... - nem, volt merszem Brittany szemébe nézni. Ezért csak a földet bámultam.
-Hogy mi?! - vágott egy "értelmes" fejet.
-Bizony... - mondtam, majd kibontottam a fagyit.
-De Lexi...Justin részeg volt. Olyankor az ember olyanokat tesz, amiket nem akar. Hisz a pia hatásai alatt van. Szerintem, meg kéne bocsájtani ezt a félrelépést. - okoskodott Mrs. Henderson.
-De, ez tudod mennyire rosszul esett?! - szorítottam össze ajkaim, vissza folytván a könnyeket.
-Nem. De elhiszem,hogy rosszul esett.
-Nagyot esett a szememben Justin.
-De akkor is! Hiszen te szereted! - nézett felém.
-Tudom. Még ennek ellenére is. - nyalogattam a fagylaltot.
-Akkor?!
-Semmi. - mosolyogtam haloványan.
A telefonom csengeni kezdett. JUSTIN! *-*
-Hallo?! - szóltam bele félénken. - JUSTIN AZ! - artikuláltam boldogan, Britanny-nek.
-Szia. Van kedved egyet sétálni? - éreztem,hogy mosolyog.
-Hát nem is tudom. Selena is ott lesz?! - cukkoltam.
-NEM. - jelentette ki.
-Igen van te hülye. - nevettem.
-Te megpuhultál. Mi történt veled? - nevetett ő is.
-Semmi.
-Oké. Akkor találkozzunk, a parkban. Megfelel hercegnőm?
-Aha.
-Akkor megyek. Szia. Szeretlek. - mondta hangosan a 'Szeretlek' szót.
-Oké, én is. Szeretlek. - suttogtam.
Letettem a telefont, elmagyaráztam, amit Justin-nal beszéltem. Nagyon boldog volt. Na, persze. Nálam nem boldogabb. Elindultam a parkba. Justin egy hintában ült. Amikor meglátott egy szoros öleléssel üdvözölt. Beszálltam a mellette lévő hintába.
-Háromra...ki ugrik nagyobbat? - kérdezte Justin.
-Oké...de ha beverem a fejem, megverlek! - figyelmeztettem.
-A homokba bevered a fejed? - vigyorgott. - Majd adok egy gyógyító puszit.
-Nem kell a puszid. Felejtsd el. Attól mert eljöttem nem fogok békülni.
-Oké...Egy, kettő, három! - számolt vissza, majd háromra kiugrottunk.
Háttal érkeztem, a homokba. Csak nevettem és nevettem. Justin mellettem úgy szint vihogott, a homokban fekve. Felém hajolt, szemembe nézett majd ajkamra. Szemembe majd, ajkamra. Majd megcsókolt. Annyira hiányzott a csókja,hogy hagytam. Majd egy két másodperc múlva visszacsókoltam.
Sétálni mentünk. Justin néha-néha megfogta a kezem, de én elhúztam mindig. Bementem egy boltba venni üdítőt. A sorban előttem egy tizenéves fiú állt. Amikor ki akart menni, mert fizetett megállítottam. ISMERŐS VOLT! Gyorsan a pultra tettem 10 dolcsit, és utána rohantam.
-Téged ismerlek! - állítottam meg. - Beni vagy...nem igaz?
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.
-Annyira sajnálok mindent amit tettem. Olyan hülye vagyok. Tegnap nem kellett volna innom. Ugye tudod,hogy nekem csak te vagy?
-Király. - flegmáztam vele. De teljes mértékben megérdemelte! - Nekem viszont ott van Sophie.
-Hát jó. - mondta majd felállt, és elindult a háza felé.
Nagyon rosszul esett,hogy ott hagyott. De nem tehettem semmit. Elmentem Britanny-hez. Délután négy óra van. Remélem, nem fogok zavarni. A szél, folytonosan belekapott, a hajamba. Hisz olyan sebességgel mentem Britanny-hez, hogy hiába sütött hét ágra a nap, kezdtem fázni. Mindenki engem nézett. Mindenki tudta,hogy ki vagyok, én. Telefonjukkal, fényképeztek, videóztak. Nagyon zavart. Végre, egy hosszas sétálgatás után megérkeztem Britnny-hez. Bekopogtam. Majd, nem is kellett sokat várnom, kinyílt az ajtó. Az ajtóban Mrs. Henderson állt.
-Szia, Lexi! Britanny-t keresed? - mosolygott élbűvölően Courtney, és ajtónak támaszkodott.
-Csókolom. - próbáltam erőltetni, egy mosolyt de valahogy nem ment. - Igen, Britanny-t.
-Gyere beljebb édesem. - simított át hátamon.
Nem haboztam, beléptem gyorsan.
-Britanny! Gyere le kicsim! Itt van Lexi! - tette kezét, szája mellé, és felkiáltott Courtney.
-Megyeeeeeek! - hangzott a válasz.
-Ülj le, nyugodtan. Kérsz valamit? - mosolygott Courtney.
-Egy üdítőt elfogadok. - túrtam hajamba.
-Boo! - tette gyorsan kezeit vállamra, Britnny és hangosan megijesztett. Mindez annyira váratlanul jött,hogy egy kisebb sikolyt hagytak el ajkaim, és meg is ugrottam.
-Teee, fogyi. - nevettem egy sort.
Gyorsan megittam az almalevet és elindultunk sétálni Britanny-val.
-Na mizu csajszi? - kérdezte, amikor kileptünk az utcára.
-Készülj fel. - figyelmeztettem. - Tegnap Justin-nal elmentünk egy bulira...
-Te jó ég! Meg kérte a kezed? Te ehhez még kiskorú vagy! Mondjuk még én is az lennék... - hadart Britanny.
-Nem. De hogy. Végighallgatsz?! - húztam fel szemöldököm.
-Ne haragudj. - gubbasztotta le ajkait. - Na mondd. - mosolygott.
-És, hát sokat ivott..és ott volt Selena is. Este felmentünk a szobába, és azt akartuk... - célozgattam. Megértette. - De Selena elkezdett az ajtóban nyafogni,hogy Justin miért jött fel..és abba kellett hagynunk..
-Miért? Hol tartottatok? - pirult el.
-Még csak, csókok és a többi..
-Ja jó. Tovább? - vigyorgott. - Most veszünk egy fagyit. - tette hozzá.
-Oké. - mosolyogtam. - Na, és hadd valljam be...én is ittam rendesen..és lefeküdtem aludni. A szobában egy ágy és egy kisebb kanapé volt. Én a kanapéra feküdtem, és Justin mellettem volt. Reggel amikor keltem, Justin és Selena az ágyon, egymáshoz bújva... - nem, volt merszem Brittany szemébe nézni. Ezért csak a földet bámultam.
-Hogy mi?! - vágott egy "értelmes" fejet.
-Bizony... - mondtam, majd kibontottam a fagyit.
-De Lexi...Justin részeg volt. Olyankor az ember olyanokat tesz, amiket nem akar. Hisz a pia hatásai alatt van. Szerintem, meg kéne bocsájtani ezt a félrelépést. - okoskodott Mrs. Henderson.
-De, ez tudod mennyire rosszul esett?! - szorítottam össze ajkaim, vissza folytván a könnyeket.
-Nem. De elhiszem,hogy rosszul esett.
-Nagyot esett a szememben Justin.
-De akkor is! Hiszen te szereted! - nézett felém.
-Tudom. Még ennek ellenére is. - nyalogattam a fagylaltot.
-Akkor?!
-Semmi. - mosolyogtam haloványan.
A telefonom csengeni kezdett. JUSTIN! *-*
-Hallo?! - szóltam bele félénken. - JUSTIN AZ! - artikuláltam boldogan, Britanny-nek.
-Szia. Van kedved egyet sétálni? - éreztem,hogy mosolyog.
-Hát nem is tudom. Selena is ott lesz?! - cukkoltam.
-NEM. - jelentette ki.
-Igen van te hülye. - nevettem.
-Te megpuhultál. Mi történt veled? - nevetett ő is.
-Semmi.
-Oké. Akkor találkozzunk, a parkban. Megfelel hercegnőm?
-Aha.
-Akkor megyek. Szia. Szeretlek. - mondta hangosan a 'Szeretlek' szót.
-Oké, én is. Szeretlek. - suttogtam.
Letettem a telefont, elmagyaráztam, amit Justin-nal beszéltem. Nagyon boldog volt. Na, persze. Nálam nem boldogabb. Elindultam a parkba. Justin egy hintában ült. Amikor meglátott egy szoros öleléssel üdvözölt. Beszálltam a mellette lévő hintába.
-Háromra...ki ugrik nagyobbat? - kérdezte Justin.
-Oké...de ha beverem a fejem, megverlek! - figyelmeztettem.
-A homokba bevered a fejed? - vigyorgott. - Majd adok egy gyógyító puszit.
-Nem kell a puszid. Felejtsd el. Attól mert eljöttem nem fogok békülni.
-Oké...Egy, kettő, három! - számolt vissza, majd háromra kiugrottunk.
Háttal érkeztem, a homokba. Csak nevettem és nevettem. Justin mellettem úgy szint vihogott, a homokban fekve. Felém hajolt, szemembe nézett majd ajkamra. Szemembe majd, ajkamra. Majd megcsókolt. Annyira hiányzott a csókja,hogy hagytam. Majd egy két másodperc múlva visszacsókoltam.
Sétálni mentünk. Justin néha-néha megfogta a kezem, de én elhúztam mindig. Bementem egy boltba venni üdítőt. A sorban előttem egy tizenéves fiú állt. Amikor ki akart menni, mert fizetett megállítottam. ISMERŐS VOLT! Gyorsan a pultra tettem 10 dolcsit, és utána rohantam.
-Téged ismerlek! - állítottam meg. - Beni vagy...nem igaz?
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.
2013. január 17., csütörtök
22. Fejezet: Where is Sophie?
Emlékeztető: Reggel a fejem, kiszakadt a helyéről a fájdalomtól. Megbántam,hogy ittam tegnap este. Istenem...
Kinyitottam szemeim.
Bár ne tettem volna... A látvány ami fogadott...akkora ideget keltett bennem..NE AKARJÁTOK ÁTEREZNI! A mellettem lévő ágyon, Justin és Selena feküdtek. Egymást ölelve, egy szál alsóneműben. Mi van?! EZT NEM HISZEM EL! Gyorsan fogtam a ruháimat, magamra kaptam és kutatni kezdem egy papír és egy toll után. Kisebb keresgélés után találtam egy papír fecnit, és egy grafit ceruzát. Ezzel Justin, végleg kihúzta a gyufát. Majd egy rövidke szöveget firkantottam a lapra.:
"Végeztem veled! Elegem van,hogy ez a nőszemély mindent elront, te meg nem tudod magad megfékezni. Ha igazán szeretnél, akkor nem ragadtatnád el magad ennyire. Viszlát!
Lexi."
Megfogtam táskám, megragadtam a kardigánom, egy utolsó rideg pillantást vetettem Justin-ra, majd kiléptem a szobából. Halkan lépkedtem a lépcsőn. Lent, a lépcső aljában rengeteg ember feküdt, egymáson. Lábammal, fúrtam egy kis helyet,hogy lépni tudjak. Kinyitottam, az ajtót ami nagyot nyekkent, majd elhagytam a buli helyét. Gyorsan előhalásztam a telefonom, a táskámból majd tárcsázni kezdtem Sophie számát. Kicseng. No, de nem veszi fel. Amikor éppen letettem egy SMS-t kaptam.:
Szerelmem♥: (Justin)
Szia édesem. Hol bujkálsz?:)
Lexi:
Ott ahol te nem. - írtam gyorsan vissza.
Szerelmem♥:
Ennyire haragszol,hogy Selena-val táncoltam?:(
Lexi:
Nem azért haragszom. Mondjuk azért is. Hagyj békén te szemétláda. Töröllek az életemből örökre.
Mondtam majd zsebembe süllyesztettem a mobilt. Amikor, 10 perc múlva üzenetet kaptam, reméltem,hogy Sophie lesz. De nem ő volt az.
Szerelmem♥:
Mi ez a cetli?! Mit akarsz most csinálni? Mit tettem?! ANNYIT MONDJ EL!
Lexi:
Nem is tudod kivel ébredtél? Szégyen... A TE KIS SELLY-KÉD EGYETLEN EGY ALSÓNEMŰBEN FEKÜDT MELLETTED, TE PEDIG OLYAN ERŐSEN SZORÍTOTTAD MAGADHOZ,HOGY MAJD KINYOMTAD BELŐLE A SZUSZT. Gyűlöllek, te utolsó némber! - írtam neki, majd benyitottam a "házunkba" és az arcomról, letöröltem a könnycseppeket.
Megfogtam és összepakoltam a ruháimat. Persze, nem csak az enyémet. Ha én megyek, természetesen Sophie is jön. Amikor minden cuccot elraktam, végig néztem a képeimet és a közösöket végleg kitöröltem. Az összeset. A gépről is. Minden közösségi oldalról. Elegem van.
-LEXI! - nyitott be valaki a házba.
Na ki volt ha nem Justin?!
Hallottam, lépteit ahogy keres lent. Szívem majd megszakadt.
-Gyere elő! Meg kell beszélnünk! - üvöltötte.
Ha akartam, ha nem arcomról csak potyogtak a könnycseppek. Halkan, kisurrantam a szobából és lenéztem,hogy hol van Justin. Valahol a ház hátuljában. Hisz a nappaliban nem láttam. Gyorsan lefutottam a lépcsőn és belebújtam egy cipőbe, majd gyorsan kiléptem a bejárati ajtón. Az úton futottam, amikor szélsebes lépteket hallottam hátam mögül. Justin volt az. Hajszálaim szemembe lógtak a könnycseppeim jobban arcomhoz tapasztották azokat.
-Lexi, kérlek hadd mondjak el neked mindent. - húzott magához Justin.
-Nem érdekel. Leszarom,hogy mit akarsz mondani. - sziszegtem.
Justin szemei vérvörösek voltak. Biztos,hogy sírt. Ezek a nyomorult paparazzók meg itt kattogtatnak. Ha nem, én lennék szerintem most mindegyiket felpofoztam volna.
-Nem tudod,hogy én most mit érzek. - emelte fel fejem, államnál fogva.
-Nem. De nem is érdekel. - rántottam el fejem.
A paparazzóknak, mindig háttal álltunk.
-A kurva anyád Logan! Fordulj ide! - kiabálta dühösen egy paparazzo.
-Ne vedd a szádra az anyámat! - indultam el, felé mire Justin visszahúzott.
-Ne. Lexi, hagyd. - suttogta Justin.
-Legalább a halott édesanyámat ne kurvázza le. Főleg egy olyan jelzővel ami nem rá illik. - mutogatva ordítozásba kezdem. - Te...Te pedig ne merj hozzám érni! Gyűlöllek. - kiabáltam, de alig lehetett érteni valamit, mert mindig hüppögtem.
Majd, ismét tárcsázni kezdtem Sophie-t. Egy ideje vártam hogy felvegye de még mindig nem hajlandó felvenni a mobilt.
-Vedd fel, azt a kibaszott telefont. - morogtam.
***
A hangulat kezdd lehűlni. Persze Justin-hoz egy árva szót nem szólok. Egy padon ül, és meg sem mukkan. Én pedig itt sétálgatok, fel-le aggódva a húgomért.
Nagyon kevés lett. Bocsi♥!
Kinyitottam szemeim.
Bár ne tettem volna... A látvány ami fogadott...akkora ideget keltett bennem..NE AKARJÁTOK ÁTEREZNI! A mellettem lévő ágyon, Justin és Selena feküdtek. Egymást ölelve, egy szál alsóneműben. Mi van?! EZT NEM HISZEM EL! Gyorsan fogtam a ruháimat, magamra kaptam és kutatni kezdem egy papír és egy toll után. Kisebb keresgélés után találtam egy papír fecnit, és egy grafit ceruzát. Ezzel Justin, végleg kihúzta a gyufát. Majd egy rövidke szöveget firkantottam a lapra.:
"Végeztem veled! Elegem van,hogy ez a nőszemély mindent elront, te meg nem tudod magad megfékezni. Ha igazán szeretnél, akkor nem ragadtatnád el magad ennyire. Viszlát!
Lexi."
Megfogtam táskám, megragadtam a kardigánom, egy utolsó rideg pillantást vetettem Justin-ra, majd kiléptem a szobából. Halkan lépkedtem a lépcsőn. Lent, a lépcső aljában rengeteg ember feküdt, egymáson. Lábammal, fúrtam egy kis helyet,hogy lépni tudjak. Kinyitottam, az ajtót ami nagyot nyekkent, majd elhagytam a buli helyét. Gyorsan előhalásztam a telefonom, a táskámból majd tárcsázni kezdtem Sophie számát. Kicseng. No, de nem veszi fel. Amikor éppen letettem egy SMS-t kaptam.:
Szerelmem♥: (Justin)
Szia édesem. Hol bujkálsz?:)
Lexi:
Ott ahol te nem. - írtam gyorsan vissza.
Szerelmem♥:
Ennyire haragszol,hogy Selena-val táncoltam?:(
Lexi:
Nem azért haragszom. Mondjuk azért is. Hagyj békén te szemétláda. Töröllek az életemből örökre.
Mondtam majd zsebembe süllyesztettem a mobilt. Amikor, 10 perc múlva üzenetet kaptam, reméltem,hogy Sophie lesz. De nem ő volt az.
Szerelmem♥:
Mi ez a cetli?! Mit akarsz most csinálni? Mit tettem?! ANNYIT MONDJ EL!
Lexi:
Nem is tudod kivel ébredtél? Szégyen... A TE KIS SELLY-KÉD EGYETLEN EGY ALSÓNEMŰBEN FEKÜDT MELLETTED, TE PEDIG OLYAN ERŐSEN SZORÍTOTTAD MAGADHOZ,HOGY MAJD KINYOMTAD BELŐLE A SZUSZT. Gyűlöllek, te utolsó némber! - írtam neki, majd benyitottam a "házunkba" és az arcomról, letöröltem a könnycseppeket.
Megfogtam és összepakoltam a ruháimat. Persze, nem csak az enyémet. Ha én megyek, természetesen Sophie is jön. Amikor minden cuccot elraktam, végig néztem a képeimet és a közösöket végleg kitöröltem. Az összeset. A gépről is. Minden közösségi oldalról. Elegem van.
-LEXI! - nyitott be valaki a házba.
Na ki volt ha nem Justin?!
Hallottam, lépteit ahogy keres lent. Szívem majd megszakadt.
-Gyere elő! Meg kell beszélnünk! - üvöltötte.
Ha akartam, ha nem arcomról csak potyogtak a könnycseppek. Halkan, kisurrantam a szobából és lenéztem,hogy hol van Justin. Valahol a ház hátuljában. Hisz a nappaliban nem láttam. Gyorsan lefutottam a lépcsőn és belebújtam egy cipőbe, majd gyorsan kiléptem a bejárati ajtón. Az úton futottam, amikor szélsebes lépteket hallottam hátam mögül. Justin volt az. Hajszálaim szemembe lógtak a könnycseppeim jobban arcomhoz tapasztották azokat.
-Lexi, kérlek hadd mondjak el neked mindent. - húzott magához Justin.
-Nem érdekel. Leszarom,hogy mit akarsz mondani. - sziszegtem.
Justin szemei vérvörösek voltak. Biztos,hogy sírt. Ezek a nyomorult paparazzók meg itt kattogtatnak. Ha nem, én lennék szerintem most mindegyiket felpofoztam volna.
-Nem tudod,hogy én most mit érzek. - emelte fel fejem, államnál fogva.
-Nem. De nem is érdekel. - rántottam el fejem.
A paparazzóknak, mindig háttal álltunk.
-A kurva anyád Logan! Fordulj ide! - kiabálta dühösen egy paparazzo.
-Ne vedd a szádra az anyámat! - indultam el, felé mire Justin visszahúzott.
-Ne. Lexi, hagyd. - suttogta Justin.
-Legalább a halott édesanyámat ne kurvázza le. Főleg egy olyan jelzővel ami nem rá illik. - mutogatva ordítozásba kezdem. - Te...Te pedig ne merj hozzám érni! Gyűlöllek. - kiabáltam, de alig lehetett érteni valamit, mert mindig hüppögtem.
Majd, ismét tárcsázni kezdtem Sophie-t. Egy ideje vártam hogy felvegye de még mindig nem hajlandó felvenni a mobilt.
-Vedd fel, azt a kibaszott telefont. - morogtam.
***
A hangulat kezdd lehűlni. Persze Justin-hoz egy árva szót nem szólok. Egy padon ül, és meg sem mukkan. Én pedig itt sétálgatok, fel-le aggódva a húgomért.
Nagyon kevés lett. Bocsi♥!
2013. január 15., kedd
21. Fejezet: There are enough!
Reggel, Justin erős karjaiban ébredtem fel. Kimásztam karjai közül, majd egyenesen le a nappaliba mentem. Vagyis pontosabban a konyhába. Fogtam és elkészítettem a mindennapi kapucsínót. Ez mindig felébreszt. Lehetetlen, nem igaz? Hisz alig van benne egy kis koffein. Valaki karjait derekam köré fonta. Persze,hogy Juss volt az.
-Jó reggelt. - csókolta meg nyakam. Amitől minden egyes részem, egy pillanatig bizsergett.
-Neked is. - mosolyogva felé fordultam.
Ekkor csipogni kezdett Justin telefonja. Üzenetet kapott. Gyorsan, meg is nézte. Majd mosolyogva válaszolt arra.
-Selena?! - kérdeztem.
-Nem. Isten ments. - vigyorgott.
-Akkor ki? - tettem le a bögrét amiben, a finom ital volt.
-Chris. Tudod, ma tart egy bulit náluk. Van kedved elmenni? - mosolygott.
-Aha, szívesen elmegyek.
-Mi leszünk a party arcok! - kacsintott majd idétlenül táncolni kezdett.
-Hahahaha. Justin szívem..nézd ha nem tudsz táncolni...édesem..nem kell. - nevettem egy sort, és kezem vállára tettem.
-Ezt majd a bulin meglátjuk.. - húzta fel-le szemöldökeit.
***
Végre este! Most nyolc óra van. Justin, nem rég végzett a fürdéssel. Én pedig, szokásosan azon tökölök,hogy mit vegyek fel. A döntésem egy fekete cica nacira, egy fekete ujjatlan blúzra, és egy fekete lakk magassarkúra esett. Justin-on pedig egy fekete csőnaci volt, egy fehér trikóval, és egy Supra-val. Elindultunk Chris-hez. Sophie az újdonsült barátjával van, egész nap. Édesek együtt. Akárcsak mi.:$ Gyorsan leparkoltunk. Megígértük egymásnak,hogy nem iszunk annyit... A buli javában zajlott. Mindenki üvöltözött, ivott, táncolt, na és persze hányt. A medence teli habbal, a kert teli műanyag poharakkal, és papírokkal, na meg flakonokkal. Mindenütt szalagok, és díszek. Ez aztán buli. Épp a 'Please Don't Stop The Music' című zene, bömbölt.
Justin és Chris lepacsiztak, én pedig öleléssel üdvözöltem.
-Haver..nesze. - nyomott Chris, Justin kezébe egy csomag óvszert.
-Kösz. - vigyorgott kajánul.
-Fent, az emeleten a tiétek az első szoba. Na én megyek, felszedek egy két ribit. - kacsintott Chris majd elindult a táncolók soraiba. Láttam,hogy egy két csaj fenekébe markol, majd flörtölni kezdd velük.
Mi sem haboztunk. Elindultunk, az italok felé. Justin lenyúlt egy üveg bort, én csak egy Breezer-t. Justin-nal, táncoltam. Kezében az üveg, úgy húzott mindig magához. Egyre csak tapizott. Egy ismerős hangot hallottam.
-Selena?! - fordultam el a hang irányába.
-Huha...mint valami... - kezdte volna, mondani amikor Justin odajött.
-Szia! - mondta Justin. Már most, eléggé ittas..
-Szia, Justin. Nem figyel rád ez a fenevad? Engedi,hogy leidd magad? - gügyögött Justin-nak, Selena. Mit képzel ez? Justin baba? Vagy mi a franc?
-Hé-hé. Lexi nem fenevad. Ő az én Süsü sárkányom.
-Hát kösz. - morogtam.
Selena elkezdett táncolni. Mit ne mondjak, eléggé ribancosan. Folyamatosan Justin-hoz bújt és dörgölte magát hozzá. Ekkor lett elegem. Felvonszoltam magam a szobába egy bor, és három sör társaságában. Na és persze az elmaradhatatlan Breezer is velem volt. Maximum 10 perc után benyitott Justin.
-Na mi van? Meguntad Selly-két? - flegmáztam.
-Nem. Veled szeretnék lenni. Baj? Zavar? Mert akkor lemegyek. - mondta majd kulcsra zárta az ajtót.
-Nem. Nem baj. - mosolyogtam.
Ekkor felém közeledett kaján vigyorral. Szeme csillogott, mint még soha. Tekintete mindent elárult. Zsebéből előcsúsztatta azt a bizonyos óvszert. Letepert. Felém hajolt, miközben lefektetett az ágyra. Lehúzta rólam a felsőmet, és a nacimat. Én sem haboztam, lehámoztam róla is a ruhadarabokat. Kicsatolta melltartóm. Majd levette alsóneműjét. Nagyon féltem és izgultam is. Nagyon szégyellős voltam. Kisebb puszikat lehelt testem minden részére, amitől néha néha egy kisebb nyögést adtam ki. Éppen lefeküdt Justin,hogy én kényeztessem amikor kopogtak.
-Justin...?! - kérdezte a bizonyos személy. - Miért hagytál ott?
-Pillanat! - mondtam, majd gyorsan magunkra kaptuk a ruhákat.
-A faszomat! Ennek mindent el kell rontania?! - idegeskedett Justin.
Amikor 5 perc múlva mindent rendbe tettünk kinyitottam az ajtót. Persze,hogy Selena volt az.
-Bejöhetek? - kérdezte vékony kisgyerekes hangon, majd kérdőn felhúzta szemöldökét.
-Ja. - mondtam, szinte majdnem rácsuktam az ajtót.
Justin és Selena megbeszéltek mindent... Nagyon fájt a fejem, ezért lefeküdtem. Justin mellém feküdt a kanapéra.
Reggel a fejem, kiszakadt a helyéről a fájdalomtól. Megbántam,hogy ittam tegnap este. Istenem...
Kinyitottam szemeim.
Bár ne tettem volna... A látvány ami fogadott...akkora ideget keltett bennem..NE AKARJÁTOK ÁTEREZNI!
-Jó reggelt. - csókolta meg nyakam. Amitől minden egyes részem, egy pillanatig bizsergett.
-Neked is. - mosolyogva felé fordultam.
Ekkor csipogni kezdett Justin telefonja. Üzenetet kapott. Gyorsan, meg is nézte. Majd mosolyogva válaszolt arra.
-Selena?! - kérdeztem.
-Nem. Isten ments. - vigyorgott.
-Akkor ki? - tettem le a bögrét amiben, a finom ital volt.
-Chris. Tudod, ma tart egy bulit náluk. Van kedved elmenni? - mosolygott.
-Aha, szívesen elmegyek.
-Mi leszünk a party arcok! - kacsintott majd idétlenül táncolni kezdett.
-Hahahaha. Justin szívem..nézd ha nem tudsz táncolni...édesem..nem kell. - nevettem egy sort, és kezem vállára tettem.
-Ezt majd a bulin meglátjuk.. - húzta fel-le szemöldökeit.
***
Végre este! Most nyolc óra van. Justin, nem rég végzett a fürdéssel. Én pedig, szokásosan azon tökölök,hogy mit vegyek fel. A döntésem egy fekete cica nacira, egy fekete ujjatlan blúzra, és egy fekete lakk magassarkúra esett. Justin-on pedig egy fekete csőnaci volt, egy fehér trikóval, és egy Supra-val. Elindultunk Chris-hez. Sophie az újdonsült barátjával van, egész nap. Édesek együtt. Akárcsak mi.:$ Gyorsan leparkoltunk. Megígértük egymásnak,hogy nem iszunk annyit... A buli javában zajlott. Mindenki üvöltözött, ivott, táncolt, na és persze hányt. A medence teli habbal, a kert teli műanyag poharakkal, és papírokkal, na meg flakonokkal. Mindenütt szalagok, és díszek. Ez aztán buli. Épp a 'Please Don't Stop The Music' című zene, bömbölt.
Justin és Chris lepacsiztak, én pedig öleléssel üdvözöltem.
-Haver..nesze. - nyomott Chris, Justin kezébe egy csomag óvszert.
-Kösz. - vigyorgott kajánul.
-Fent, az emeleten a tiétek az első szoba. Na én megyek, felszedek egy két ribit. - kacsintott Chris majd elindult a táncolók soraiba. Láttam,hogy egy két csaj fenekébe markol, majd flörtölni kezdd velük.
Mi sem haboztunk. Elindultunk, az italok felé. Justin lenyúlt egy üveg bort, én csak egy Breezer-t. Justin-nal, táncoltam. Kezében az üveg, úgy húzott mindig magához. Egyre csak tapizott. Egy ismerős hangot hallottam.
-Selena?! - fordultam el a hang irányába.
-Huha...mint valami... - kezdte volna, mondani amikor Justin odajött.
-Szia! - mondta Justin. Már most, eléggé ittas..
-Szia, Justin. Nem figyel rád ez a fenevad? Engedi,hogy leidd magad? - gügyögött Justin-nak, Selena. Mit képzel ez? Justin baba? Vagy mi a franc?
-Hé-hé. Lexi nem fenevad. Ő az én Süsü sárkányom.
-Hát kösz. - morogtam.
Selena elkezdett táncolni. Mit ne mondjak, eléggé ribancosan. Folyamatosan Justin-hoz bújt és dörgölte magát hozzá. Ekkor lett elegem. Felvonszoltam magam a szobába egy bor, és három sör társaságában. Na és persze az elmaradhatatlan Breezer is velem volt. Maximum 10 perc után benyitott Justin.
-Na mi van? Meguntad Selly-két? - flegmáztam.
-Nem. Veled szeretnék lenni. Baj? Zavar? Mert akkor lemegyek. - mondta majd kulcsra zárta az ajtót.
-Nem. Nem baj. - mosolyogtam.
Ekkor felém közeledett kaján vigyorral. Szeme csillogott, mint még soha. Tekintete mindent elárult. Zsebéből előcsúsztatta azt a bizonyos óvszert. Letepert. Felém hajolt, miközben lefektetett az ágyra. Lehúzta rólam a felsőmet, és a nacimat. Én sem haboztam, lehámoztam róla is a ruhadarabokat. Kicsatolta melltartóm. Majd levette alsóneműjét. Nagyon féltem és izgultam is. Nagyon szégyellős voltam. Kisebb puszikat lehelt testem minden részére, amitől néha néha egy kisebb nyögést adtam ki. Éppen lefeküdt Justin,hogy én kényeztessem amikor kopogtak.
-Justin...?! - kérdezte a bizonyos személy. - Miért hagytál ott?
-Pillanat! - mondtam, majd gyorsan magunkra kaptuk a ruhákat.
-A faszomat! Ennek mindent el kell rontania?! - idegeskedett Justin.
Amikor 5 perc múlva mindent rendbe tettünk kinyitottam az ajtót. Persze,hogy Selena volt az.
-Bejöhetek? - kérdezte vékony kisgyerekes hangon, majd kérdőn felhúzta szemöldökét.
-Ja. - mondtam, szinte majdnem rácsuktam az ajtót.
Justin és Selena megbeszéltek mindent... Nagyon fájt a fejem, ezért lefeküdtem. Justin mellém feküdt a kanapéra.
Reggel a fejem, kiszakadt a helyéről a fájdalomtól. Megbántam,hogy ittam tegnap este. Istenem...
Kinyitottam szemeim.
Bár ne tettem volna... A látvány ami fogadott...akkora ideget keltett bennem..NE AKARJÁTOK ÁTEREZNI!
2013. január 13., vasárnap
20. Fejezet: Pacifier dinner
Kezdd esteledni. Programom volt erre az estére. Lexi-vel a kanapén
feküdtünk, ő nyakamba temette fejét, és úgy csókolgatta a nyakam. Én
pedig arccsontját simogattam. A halkan szóló, dal járta át az egész
nappalit. Baglyok huhogása kísérte.
-Éhes vagyok. Te nem? - kérdeztem majd végig simítottam kezem, testén.
-De... - sóhajtott fel.
-Van kedved elmenni egy étterembe? - mosolyogtam.
-Igen, van. - nézett mélyen szemembe. Akár hányszor szemembe néz azokkal, a nagy zöld szemeivel úgy érzem,hogy testem minden porcikája megremeg. - Hahó...Justin?! - hadonászott előttem kezeivel.
-Jaaaaaa, igen? Bocsi csak elbambultam.
-Vettem észre. Na megyek öltözni! - bújt ki karjaim közül.
-Héééé.. és puszit sem kapok? - biggyesztettem le ajkaim.
-Oh, pardon. - futott vissza Lexi, majd gyengéden egy csókot lehelt ajkamra.
*Lexi szemszöge*
Gyorsan felmentem a szobánkba, és kinyitottam szekrényem. Sophie az ágyán feküdt, ölében a géppel. Majd egyszer csak felállt.
-Lexi?! Beszélhetnénk? - kérdezte zavarosan.
-Persze. Csüccs. - mondtam majd leültünk. - Miről van szó hugica? - mosolyogtam.
-Van egy srác a neve Beni.. és elhívott most randizni. Szerinted? Elmenjek vele? - kérdezte majd rezgő telefonját kezébe vette. - Hallo? Szia! Jól, és te? Heheh. Figyelj, mindjárt vissza hívlak Beni. - emelte ki a 'Beni' nevet.
-Na? Mit akart a herceged? - mosolyogtam.
-Azt kérdi,hogy akkor elmegyek-e vele.
-Sophie, ha kölcsönös az érzés amit érted érez, ez a bizonyos Beni, akkor menj el! Érezd jól magad!
-Nos...kölcsönös. - mosolyodott el Sophie zavarában.
-És hogy néz ki? - ugráltam izgatottan.
-Egy pillanat... - mondta majd, mutatott egy képet a fiúról.
Barna haj, barna szem, édes mosoly.. Hű!
-LEXI! Készen vagy? - kiabált fel Justin.
-Jaaj,ezt el is felejtettem. Mi most megyünk Justin-nal valahova.. - magyarázkodtam Sophie-nak. - Persze drágám! Egy perc! - kiabáltam vissza.
-Juuj, ez szuper. Akkor én is elmegyek Beni-vel. Okés? - mosolygott Sophie.
-Oké.
Majd keresni kezdtük a megfelelő ruhát. Az enyém, egy fehér egybe részes ruha. Gyorsan hajam kisimítottam. Majd, felkentem az arcomra egy barna sminket. Mind a ketten lementünk a nappaliba, ahol várakozott Justin.
-Tyűha, milyen csinosak vagytok... - mondta Juss tátott szájjal.
-Milyen jól néz ki valaki. - kacsintottam.
-Indulhatunk? - mosolygott Juss.
-Aham. - mondtam majd elindultunk.
-Nos én, pedig megvárom itthon Beni-t. Megadtam neki a címet. Remélem nem baj. - mondta Sophie.
-Nem, nem baj.. Jó szórakozást! - mosolygott Justin majd megölelték egymást.
Mi pedig elindultunk az étterembe.
***
Éppen rendeltünk, amikor egy öreg néni, a kis unokájával odajött hozzánk autogramot kérni. A kisgyereket az ölembe ültettem, Justin pedig a nénit átölelte. Így készült el a kép.
Egy ideje, eszik Justin amikor én, már unalmamban, felmentem Facebook-ra. Meglátogattam a hivatalos oldalam. Ami immár 145Ezer like-os.Pedig csak két napja létezik. Gyorsan frissítettem az állapotom.
"túl a vacsorán.....:-) Justin még mindig eszik. hahaha. lol. hamarosan teszek ki nektek képet, hogy milyen csodálatos egy ember. de gondolom ti ezt tudjátok.;-)"
Késő este elmentünk Justin-nal végig nézni a várost. Gyönyörű volt. Minden kivilágítva. Eszméletlen! Amikor, fáztam szóltam Justin-nak, és rám terítette kabátját. Ekkor egy csókkal köszöntem meg neki.
(Bocsi nagyon unalmas) :S
-Éhes vagyok. Te nem? - kérdeztem majd végig simítottam kezem, testén.
-De... - sóhajtott fel.
-Van kedved elmenni egy étterembe? - mosolyogtam.
-Igen, van. - nézett mélyen szemembe. Akár hányszor szemembe néz azokkal, a nagy zöld szemeivel úgy érzem,hogy testem minden porcikája megremeg. - Hahó...Justin?! - hadonászott előttem kezeivel.
-Jaaaaaa, igen? Bocsi csak elbambultam.
-Vettem észre. Na megyek öltözni! - bújt ki karjaim közül.
-Héééé.. és puszit sem kapok? - biggyesztettem le ajkaim.
-Oh, pardon. - futott vissza Lexi, majd gyengéden egy csókot lehelt ajkamra.
*Lexi szemszöge*
Gyorsan felmentem a szobánkba, és kinyitottam szekrényem. Sophie az ágyán feküdt, ölében a géppel. Majd egyszer csak felállt.
-Lexi?! Beszélhetnénk? - kérdezte zavarosan.
-Persze. Csüccs. - mondtam majd leültünk. - Miről van szó hugica? - mosolyogtam.
-Van egy srác a neve Beni.. és elhívott most randizni. Szerinted? Elmenjek vele? - kérdezte majd rezgő telefonját kezébe vette. - Hallo? Szia! Jól, és te? Heheh. Figyelj, mindjárt vissza hívlak Beni. - emelte ki a 'Beni' nevet.
-Na? Mit akart a herceged? - mosolyogtam.
-Azt kérdi,hogy akkor elmegyek-e vele.
-Sophie, ha kölcsönös az érzés amit érted érez, ez a bizonyos Beni, akkor menj el! Érezd jól magad!
-Nos...kölcsönös. - mosolyodott el Sophie zavarában.
-És hogy néz ki? - ugráltam izgatottan.
-Egy pillanat... - mondta majd, mutatott egy képet a fiúról.
Barna haj, barna szem, édes mosoly.. Hű!
-LEXI! Készen vagy? - kiabált fel Justin.
-Jaaj,ezt el is felejtettem. Mi most megyünk Justin-nal valahova.. - magyarázkodtam Sophie-nak. - Persze drágám! Egy perc! - kiabáltam vissza.
-Juuj, ez szuper. Akkor én is elmegyek Beni-vel. Okés? - mosolygott Sophie.
-Oké.
Majd keresni kezdtük a megfelelő ruhát. Az enyém, egy fehér egybe részes ruha. Gyorsan hajam kisimítottam. Majd, felkentem az arcomra egy barna sminket. Mind a ketten lementünk a nappaliba, ahol várakozott Justin.
-Tyűha, milyen csinosak vagytok... - mondta Juss tátott szájjal.
-Milyen jól néz ki valaki. - kacsintottam.
-Indulhatunk? - mosolygott Juss.
-Aham. - mondtam majd elindultunk.
-Nos én, pedig megvárom itthon Beni-t. Megadtam neki a címet. Remélem nem baj. - mondta Sophie.
-Nem, nem baj.. Jó szórakozást! - mosolygott Justin majd megölelték egymást.
Mi pedig elindultunk az étterembe.
***
Éppen rendeltünk, amikor egy öreg néni, a kis unokájával odajött hozzánk autogramot kérni. A kisgyereket az ölembe ültettem, Justin pedig a nénit átölelte. Így készült el a kép.
Egy ideje, eszik Justin amikor én, már unalmamban, felmentem Facebook-ra. Meglátogattam a hivatalos oldalam. Ami immár 145Ezer like-os.Pedig csak két napja létezik. Gyorsan frissítettem az állapotom.
"túl a vacsorán.....:-) Justin még mindig eszik. hahaha. lol. hamarosan teszek ki nektek képet, hogy milyen csodálatos egy ember. de gondolom ti ezt tudjátok.;-)"
Késő este elmentünk Justin-nal végig nézni a várost. Gyönyörű volt. Minden kivilágítva. Eszméletlen! Amikor, fáztam szóltam Justin-nak, és rám terítette kabátját. Ekkor egy csókkal köszöntem meg neki.
(Bocsi nagyon unalmas) :S
2013. január 10., csütörtök
19. Fejezet: Love again
*Justin szemszöge* (Még mindig)
Egész este le sem hunytam a szemem. Egy percet sem aludtam. Mi van akkor ha Lexi nem bocsájt meg nekem? Belehalok. Mi van akkor, ha Selena kikotyogja a tegnapi csókot, és pofont? Kinyitottam az ablakom, és végignéztem, hogy hogyan kel fel a nap. A madarak csiripelése, és a narancssárgás, pirosas szín amit a napfelkelte okozott bájos volt. Gyorsan elő kaptam a laptopom, és megnéztem,hogy mikor nyitnak ki a torontói ékszerboltok. Most van 7:47. A legközelebbi ékszerbolt, a "Wonderful Girls Dream" 8:00-kor nyit. Igen, ékszert fogok venni Lexi-nek. Egy gyűrűt terveztem venni. Nem...nem eljegyzésit. De egyszer majd azt is! Felkaptam magamra egy nadrágot, megfogtam a dzsekit és elindultam az ékszerboltba.
*Lexi szemszöge*
Egész este azon agyaltam,hogy meg-e bocsássak Justin-nak. De most azt terveltem ki,hogy nem fogok gyorsan megbocsátani neki. Nagyon meg bántott. Lementem, a konyhába, a csajokkal, és mind a hármunknak készítettem reggelit és meleg kakaót. Csak szorongattam a forró kakaóval teli bögrét, mint valami kisgyerek.
-Mi történt tegnap? - kérdezte Britanny, majd gyorsan letette a bögrét. Valószínűleg túl meleg volt.
-Selena. - válaszoltam tömören.
-Jaj, ne is emlegesd. Utálom azt a szajhát. - mondta egykedvűen Sophie.
-Mostantól én is. - sütöttem le szemeim.
-Sajnálom. Mindig van egy valaki aki elront mindent. Ha két ember boldog, hagyja őket békén az a bizonyos harmadik személy! - okoskodott Brittny.
-Igazad van. - vigyorogtam, és letöröltem a szalvétával a kakaó bajszomat.
-Szerintetek Justin alszik? - kérdezte Sophie.
-Nem tudom. Nézd meg. - mosolyogtam.
-Oké. - mondta majd felsettenkedett az emeletre. Hallottam,ahogy az ajtót kinyitotta, mivel nyikorgott. - Hey, Lexi! Justin nincs itt! - kiabált le.
-Ez érdekes... - gondolkodtam el. - Tegnap este sem volt itt. Azt mondta sétálni ment. De ugye kapta azt az üzenetet Selena-tól. - morogtam.
-Alexis...tuti,hogy annál a ribinél van! - fonta karjait össze Britnny majd hátradőlt széke támlaszára.
-Biztos?! - vágtam savanyú képet.
-Igen. Tudod,hogy hol lakik?!
-Asszem, ja.. - mondtam majd kitoltam székemet és felindultunk a szobába.
Felöltöztünk, és elindultunk Selena-hoz. Úgy gondoltam,hogy normális leszek vele szemben. Ezért illedelmesen bekopogtam. Egy két másodperc után ajtót nyitott.
-Höhh. - dermedt le egy pillanatra. - Te mit keresel itt? Csak nem megtudtad,hogy tegnap... - itt belevágtam szavába.
-Szia. Nos én kérdeznék valamit. - túrtam bele hajamba.
-Te mit képzelsz magadról,hogy belevágsz a szavamba? Te tudod,hogy én ki vagyok?! Jesszus...tiszta szanálom vagy.
-Khm. - köszörültem meg a torkom. - Még,hogy én vagyok a szanálom? Nem én írogatok szerelmes üzeneteket egy olyan fiúnak, akinek van csaja..
-De, angyalom. De vagy a szánalmas! Mivel, te annyira manipulálható vagy,hogy elhitted Justin-nak akármit is mondott neked tegnap,hogy hol volt.
-Miért hol volt? - gubbasztottam ki szemeim.
-Nálam. Egész jól elvoltunk. Tudod, senki nem tud úgy csókolni, ahogy Justin.. - cukkolt Selena és közben ajkaiba harapdált.- Na, viszlát. - mondta és becsukta az ajtót.
Ezt nem hiszem el! Justin nem tenné ezt velem! Soha nem lenne erre képes! Hazug lotyó!
Épp a kocsiba szálltunk be amikor csengeni kezdett a telefonom.
-Szia Lexi. Haza tudsz jönni?
-Beszélnem kell veled. - mondtam, és kinyomtam. Igaz, ez nem adott választ a kérdésére, de ez van.- Öveket bekapcsolni. - mondtam a csajoknak, és szélsebesen cikáztam haza.
-Lexi! - mondta Justin amikor benyitottam, majd karjaiba zárt és megölelt.
-Justin..hol voltál tegnap? - toltam el magamtól.
*Justin szemszöge*
Ajaj. Nem mondhatom el neki,hogy hol voltam. Na, és persze,hogy mit tettem. Soha nem bocsátana meg.
-Mondtam...sétálni. - húztam fel a szemöldököm.
-Akkor Selena miért azt mondta,hogy nála voltál? - Lexi Selena-nál járt? Oh, istenem!
-Vedd észre,hogy az az ember csak rosszat akar.
-Mit szorongatsz a kezedben? - észrevette a dobozt amiben a gyűrű volt.
-Ez csak egy meglepi.
-Kinek? - kérdezte, majd halványan elmosolyodott.
Ekkor letérdeltem elé, és kinyitottam a kis dobozt.
-Alexis Logan. Meg tudsz nekem bocsátani? Akkora egy hülye barom voltam. Kérlek ne haragudj. Csak téged szeretlek. - mondtam. Alexis szemei csillogtak.
-Azt hiszed,hogy veszel egy gyűrűt és minden el van felejtve? - mosolygott gúnyosan. - Mindegy. Úgy is meg kell bocsájtanom,mert nem tudok nélküled meglenni. - mosolygott majd megfogtam derekánál, és megpörgettem.
-Erről van szó. - ujjongott a két lány.
Odamentem és megöleltem őket is és egy-egy puszit nyomtam arcukra.
Egész este le sem hunytam a szemem. Egy percet sem aludtam. Mi van akkor ha Lexi nem bocsájt meg nekem? Belehalok. Mi van akkor, ha Selena kikotyogja a tegnapi csókot, és pofont? Kinyitottam az ablakom, és végignéztem, hogy hogyan kel fel a nap. A madarak csiripelése, és a narancssárgás, pirosas szín amit a napfelkelte okozott bájos volt. Gyorsan elő kaptam a laptopom, és megnéztem,hogy mikor nyitnak ki a torontói ékszerboltok. Most van 7:47. A legközelebbi ékszerbolt, a "Wonderful Girls Dream" 8:00-kor nyit. Igen, ékszert fogok venni Lexi-nek. Egy gyűrűt terveztem venni. Nem...nem eljegyzésit. De egyszer majd azt is! Felkaptam magamra egy nadrágot, megfogtam a dzsekit és elindultam az ékszerboltba.
*Lexi szemszöge*
Egész este azon agyaltam,hogy meg-e bocsássak Justin-nak. De most azt terveltem ki,hogy nem fogok gyorsan megbocsátani neki. Nagyon meg bántott. Lementem, a konyhába, a csajokkal, és mind a hármunknak készítettem reggelit és meleg kakaót. Csak szorongattam a forró kakaóval teli bögrét, mint valami kisgyerek.
-Mi történt tegnap? - kérdezte Britanny, majd gyorsan letette a bögrét. Valószínűleg túl meleg volt.
-Selena. - válaszoltam tömören.
-Jaj, ne is emlegesd. Utálom azt a szajhát. - mondta egykedvűen Sophie.
-Mostantól én is. - sütöttem le szemeim.
-Sajnálom. Mindig van egy valaki aki elront mindent. Ha két ember boldog, hagyja őket békén az a bizonyos harmadik személy! - okoskodott Brittny.
-Igazad van. - vigyorogtam, és letöröltem a szalvétával a kakaó bajszomat.
-Szerintetek Justin alszik? - kérdezte Sophie.
-Nem tudom. Nézd meg. - mosolyogtam.
-Oké. - mondta majd felsettenkedett az emeletre. Hallottam,ahogy az ajtót kinyitotta, mivel nyikorgott. - Hey, Lexi! Justin nincs itt! - kiabált le.
-Ez érdekes... - gondolkodtam el. - Tegnap este sem volt itt. Azt mondta sétálni ment. De ugye kapta azt az üzenetet Selena-tól. - morogtam.
-Alexis...tuti,hogy annál a ribinél van! - fonta karjait össze Britnny majd hátradőlt széke támlaszára.
-Biztos?! - vágtam savanyú képet.
-Igen. Tudod,hogy hol lakik?!
-Asszem, ja.. - mondtam majd kitoltam székemet és felindultunk a szobába.
Felöltöztünk, és elindultunk Selena-hoz. Úgy gondoltam,hogy normális leszek vele szemben. Ezért illedelmesen bekopogtam. Egy két másodperc után ajtót nyitott.
-Höhh. - dermedt le egy pillanatra. - Te mit keresel itt? Csak nem megtudtad,hogy tegnap... - itt belevágtam szavába.
-Szia. Nos én kérdeznék valamit. - túrtam bele hajamba.
-Te mit képzelsz magadról,hogy belevágsz a szavamba? Te tudod,hogy én ki vagyok?! Jesszus...tiszta szanálom vagy.
-Khm. - köszörültem meg a torkom. - Még,hogy én vagyok a szanálom? Nem én írogatok szerelmes üzeneteket egy olyan fiúnak, akinek van csaja..
-De, angyalom. De vagy a szánalmas! Mivel, te annyira manipulálható vagy,hogy elhitted Justin-nak akármit is mondott neked tegnap,hogy hol volt.
-Miért hol volt? - gubbasztottam ki szemeim.
-Nálam. Egész jól elvoltunk. Tudod, senki nem tud úgy csókolni, ahogy Justin.. - cukkolt Selena és közben ajkaiba harapdált.- Na, viszlát. - mondta és becsukta az ajtót.
Ezt nem hiszem el! Justin nem tenné ezt velem! Soha nem lenne erre képes! Hazug lotyó!
Épp a kocsiba szálltunk be amikor csengeni kezdett a telefonom.
-Szia Lexi. Haza tudsz jönni?
-Beszélnem kell veled. - mondtam, és kinyomtam. Igaz, ez nem adott választ a kérdésére, de ez van.- Öveket bekapcsolni. - mondtam a csajoknak, és szélsebesen cikáztam haza.
-Lexi! - mondta Justin amikor benyitottam, majd karjaiba zárt és megölelt.
-Justin..hol voltál tegnap? - toltam el magamtól.
*Justin szemszöge*
Ajaj. Nem mondhatom el neki,hogy hol voltam. Na, és persze,hogy mit tettem. Soha nem bocsátana meg.
-Mondtam...sétálni. - húztam fel a szemöldököm.
-Akkor Selena miért azt mondta,hogy nála voltál? - Lexi Selena-nál járt? Oh, istenem!
-Vedd észre,hogy az az ember csak rosszat akar.
-Mit szorongatsz a kezedben? - észrevette a dobozt amiben a gyűrű volt.
-Ez csak egy meglepi.
-Kinek? - kérdezte, majd halványan elmosolyodott.
Ekkor letérdeltem elé, és kinyitottam a kis dobozt.
-Alexis Logan. Meg tudsz nekem bocsátani? Akkora egy hülye barom voltam. Kérlek ne haragudj. Csak téged szeretlek. - mondtam. Alexis szemei csillogtak.
-Azt hiszed,hogy veszel egy gyűrűt és minden el van felejtve? - mosolygott gúnyosan. - Mindegy. Úgy is meg kell bocsájtanom,mert nem tudok nélküled meglenni. - mosolygott majd megfogtam derekánál, és megpörgettem.
-Erről van szó. - ujjongott a két lány.
Odamentem és megöleltem őket is és egy-egy puszit nyomtam arcukra.
2013. január 9., szerda
Beteg vagyok
Sziasztok egyetlen drága olvasóim.♥ Eléggé lebetegedtem, hasfájás, fejfájás, torokfájás; szédülés és láz kínoz. Most is csak azért kapcsoltam be a gépet,hogy tájékoztassalak benneteket,hogy addig valószínű nem tudok részt írni amíg beteg vagyok. De ha jobban leszek akkor van esély,hogy írok. :) Ez a fránya betegség borzalmas...:/ Na de azért olvassatok részeket, komizzatok és 10 komment után jön a következő rész!:)) Ugye, ha jobban leszek megírom...:) Hoztam nektek egy két animációt, remélem ez addig kárpótol benneteket. :$ ♥
2013. január 8., kedd
18. Fejezet: My heart is broken
Justin átment az ő régi szobájába én pedig elmondtam a dolgokat a csajoknak. Nagyon meglepődtek ők is. Hiába csajoskodtunk, semmi nem tudta elterelni a figyelmem a dologról. Nem bírtam magammal benyitottam Justin-hoz. Ágya bal oldalán ült, kezébe az Iphone, és csak vigyorgott a készülékre.
-Hát te? - huppantam mellé, vigyorogva. Viszont amikor megpillantottam két mondatod az vigyor arcomról eltűnt.
-Öhh, csak SMS-ezgetek. - dugta el gyorsan a mobilt. - Na, és mit csináltok? - terelt...
-Semmit. Justin vedd elő azt a telefont. - mondtam.
-De szívem...ha már itt vagy, minek az a telefon? Tudok én jobbat is. - mondta, majd lefektetett az ágyra és pólómat kezdte felfelé húzni amikor eltoltam. - Ne haragudj. - reakció, az el tolásra. - Csak elragadott a hév.
-Nem haragszom. De kértem a telefont. - nyújtottam ki kezem,hogy belehelyezze.
-Na jó.. - mondta majd fapofával a kezembe tette a telefont.
Na szóval, üzenetek. Az első Selena volt. Belenéztem. Elolvastam,hogy mit beszéltek a mai napon.
Selena:
Szia Justy. Mizu?
Justin:
Szia Selly.:) Semmi sok, veled édes?
Selena:
Édes?;) Semmi. Hiányzik egy valaki.:(
Justin:
Igen az. :p Ki?:( Ne légy szomorú.
Selena:
Az a valaki Te vagy. Butus.♥
Justin:
Ohhh....annyira szeretlek♥!
Selena:
Tudod, Justy én régóta többét érzek irántad. Csak nem mertem elmondani. Annyira szeretlek. Tudom nem telefon téma,de másképp soha nem tudtam volna elmondani. Szeretlek.♥
Justin:
Jobban Selly.♥
Selena:
♥
Éreztem,hogy szemem könnyezni kezd. Miért csinálja ezt Justin?
-Viszlát 'Justy'. - mondtam hanyagul és becsaptam az ajtót. Hallottam,hogy utánam jön. Bezárkóztam a fürdőbe. Selena. Miért rontja el a kapcsolatunkat? Justin annyira szereti. Legyen is így. Ha Justin Selena-t ennyire szereti legyenek boldogok.
-Alexis! Engedj be! - dörömbölt az ajtón.
-Menj innen Justin. Írj Selena-nak,hogy össze vesztük. Boldog lesz, hidd el! - üvöltöttem teli torokból.
-De az az érzés amit érez irántam az nem kölcsönös! Higgy nekem!
-Justin hagyj magamra kérlek. - hüppögtem.
Csak sírtam, és sírtam.
-A faszomat! - hallottam, ahogy Justin ordít dühösen és ajtójába üt.
Ez olyan érzés volt, mintha szívembe ütött volna. Csak sírtam és sírtam. Hajnalokig a fürdőben kuksoltam, majd amikor azt gondoltam,hogy mindenki alszik kivonultam onnan. Halkan benyitottam Justin-hoz. Nem volt a szobában.
*Justin szemszöge*
Belebasztam egyet az ajtóba, szinte majdnem átszakadt. Muszáj volt valahogy lecsillapítani magam. Összetörtem Lexi szivét. Akkora egy baromarcú állat vagyok. Felöltöztem és elindultam egy éjjelnappali felé. Vettem egy kis piát. Pontosabban egy bort, és öt darab sört. Sétáltam a teli zacskós piával majd egy sikátor felé értem. Beültem oda, ahova a hold fénye nem ér el, és ott ittam. Egy célom volt. Berúgni. Elfogyasztottam a piákat egy ideje. Lábamat felhúztam, kezemmel átkaroltam őket, térdemre hajtottam fejem, úgy sírtam ki szemeim. Mint valami rossz csöves. Gondolhatta valaki,amikor meglátott. Gyorsan fogtam egy taxit és elmentem Selena lakásához. Csak vertem az ajtót mint valami idióta. Biztos alszik. De leszarom. 10 perces csengetés, 'kopogtatás' után ajtót nyitott Gomez. Az első pillanatban, amikor kinyitotta ajkaira vetettem magam. Lehetett vagy 10-15 perce,hogy csókolózunk amikor észhez kaptam. Mit művelek? Nekem Lexi a mindenem!
-Hé! Mi a baj édesem? - biggyesztette le ajkait Selena. - Mi van ott hagytad a kis ribancot? - mosolygott elégedetten.
-Mit mondtál?! - emeltem fel kezemet, és csak csattant a kezem, arcán.
-Te rohadék! - mondta majd, a fájdalomtól kikönnyezett, és becsapta az ajtót.
Hazakóboroltam, gyorsan. Amikor beértem ajtó becsukást hallottam.Gyorsan felfutottam az emeletre. Sehol senki. Talán képzelődtem? Vagy kevesebb, mint 10 másodperc alatt le is lépett? Benyitottam Lexi-ékhez. Aludtak. Lexi mellé lopóztam, amikor meghallottam,hogy valamit hablatyol.
-Ju..Justin. Barom vagyok. Szeretlek. - mondta, mindig dadogva.
-Nem, kincsem. Én vagyok a barom. Bocsáss meg nekem. Jó éjszakát angyalom. - suttogtam, majd egy jó éjt puszit nyomtam homlokára.
-Justin! - nyitotta ki egyből a puszi után szemeit Lexi. Szélsebességgel ült fel. - Hol voltál? - dörzsölte meg szemeit.
-Sehol. Sétáltam. - hazudtam.
-Azt hittem,hogy baj van.
-Nem semmi bajom angyalom. - mosolyogtam.
-Ne hidd,hogy meg van bocsájtva. De most good night. - mondta majd a takaróba temette arcát.
-Hát te? - huppantam mellé, vigyorogva. Viszont amikor megpillantottam két mondatod az vigyor arcomról eltűnt.
-Öhh, csak SMS-ezgetek. - dugta el gyorsan a mobilt. - Na, és mit csináltok? - terelt...
-Semmit. Justin vedd elő azt a telefont. - mondtam.
-De szívem...ha már itt vagy, minek az a telefon? Tudok én jobbat is. - mondta, majd lefektetett az ágyra és pólómat kezdte felfelé húzni amikor eltoltam. - Ne haragudj. - reakció, az el tolásra. - Csak elragadott a hév.
-Nem haragszom. De kértem a telefont. - nyújtottam ki kezem,hogy belehelyezze.
-Na jó.. - mondta majd fapofával a kezembe tette a telefont.
Na szóval, üzenetek. Az első Selena volt. Belenéztem. Elolvastam,hogy mit beszéltek a mai napon.
Selena:
Szia Justy. Mizu?
Justin:
Szia Selly.:) Semmi sok, veled édes?
Selena:
Édes?;) Semmi. Hiányzik egy valaki.:(
Justin:
Igen az. :p Ki?:( Ne légy szomorú.
Selena:
Az a valaki Te vagy. Butus.♥
Justin:
Ohhh....annyira szeretlek♥!
Selena:
Tudod, Justy én régóta többét érzek irántad. Csak nem mertem elmondani. Annyira szeretlek. Tudom nem telefon téma,de másképp soha nem tudtam volna elmondani. Szeretlek.♥
Justin:
Jobban Selly.♥
Selena:
♥
Éreztem,hogy szemem könnyezni kezd. Miért csinálja ezt Justin?
-Viszlát 'Justy'. - mondtam hanyagul és becsaptam az ajtót. Hallottam,hogy utánam jön. Bezárkóztam a fürdőbe. Selena. Miért rontja el a kapcsolatunkat? Justin annyira szereti. Legyen is így. Ha Justin Selena-t ennyire szereti legyenek boldogok.
-Alexis! Engedj be! - dörömbölt az ajtón.
-Menj innen Justin. Írj Selena-nak,hogy össze vesztük. Boldog lesz, hidd el! - üvöltöttem teli torokból.
-De az az érzés amit érez irántam az nem kölcsönös! Higgy nekem!
-Justin hagyj magamra kérlek. - hüppögtem.
Csak sírtam, és sírtam.
-A faszomat! - hallottam, ahogy Justin ordít dühösen és ajtójába üt.
Ez olyan érzés volt, mintha szívembe ütött volna. Csak sírtam és sírtam. Hajnalokig a fürdőben kuksoltam, majd amikor azt gondoltam,hogy mindenki alszik kivonultam onnan. Halkan benyitottam Justin-hoz. Nem volt a szobában.
*Justin szemszöge*
Belebasztam egyet az ajtóba, szinte majdnem átszakadt. Muszáj volt valahogy lecsillapítani magam. Összetörtem Lexi szivét. Akkora egy baromarcú állat vagyok. Felöltöztem és elindultam egy éjjelnappali felé. Vettem egy kis piát. Pontosabban egy bort, és öt darab sört. Sétáltam a teli zacskós piával majd egy sikátor felé értem. Beültem oda, ahova a hold fénye nem ér el, és ott ittam. Egy célom volt. Berúgni. Elfogyasztottam a piákat egy ideje. Lábamat felhúztam, kezemmel átkaroltam őket, térdemre hajtottam fejem, úgy sírtam ki szemeim. Mint valami rossz csöves. Gondolhatta valaki,amikor meglátott. Gyorsan fogtam egy taxit és elmentem Selena lakásához. Csak vertem az ajtót mint valami idióta. Biztos alszik. De leszarom. 10 perces csengetés, 'kopogtatás' után ajtót nyitott Gomez. Az első pillanatban, amikor kinyitotta ajkaira vetettem magam. Lehetett vagy 10-15 perce,hogy csókolózunk amikor észhez kaptam. Mit művelek? Nekem Lexi a mindenem!
-Hé! Mi a baj édesem? - biggyesztette le ajkait Selena. - Mi van ott hagytad a kis ribancot? - mosolygott elégedetten.
-Mit mondtál?! - emeltem fel kezemet, és csak csattant a kezem, arcán.
-Te rohadék! - mondta majd, a fájdalomtól kikönnyezett, és becsapta az ajtót.
Hazakóboroltam, gyorsan. Amikor beértem ajtó becsukást hallottam.Gyorsan felfutottam az emeletre. Sehol senki. Talán képzelődtem? Vagy kevesebb, mint 10 másodperc alatt le is lépett? Benyitottam Lexi-ékhez. Aludtak. Lexi mellé lopóztam, amikor meghallottam,hogy valamit hablatyol.
-Ju..Justin. Barom vagyok. Szeretlek. - mondta, mindig dadogva.
-Nem, kincsem. Én vagyok a barom. Bocsáss meg nekem. Jó éjszakát angyalom. - suttogtam, majd egy jó éjt puszit nyomtam homlokára.
-Justin! - nyitotta ki egyből a puszi után szemeit Lexi. Szélsebességgel ült fel. - Hol voltál? - dörzsölte meg szemeit.
-Sehol. Sétáltam. - hazudtam.
-Azt hittem,hogy baj van.
-Nem semmi bajom angyalom. - mosolyogtam.
-Ne hidd,hogy meg van bocsájtva. De most good night. - mondta majd a takaróba temette arcát.
2013. január 6., vasárnap
17. Fejezet: What are you doing?!
Reggel, finom meleg napsütést éreztem bőrömön és mivel már nem tudtam vissza aludni kikeltem az ágyból. Meglepetésemre csak én feküdtem a szobában. Persze! Sophie suliba ment, Juss pedig nyilván lent van. Megfogtam a telefonom, feloldtam egy kóddal és megnéztem,hogy mennyi az idő. Wow, 10:21. Én is tudok aludni... Bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam. Fogmosással kezdtem, majd a hajamat kontyba fogtam. Felöltöztem egy kényelmes, de mégis szuper ruhába. Gyorsan lefutottam a lépcsőn, Justin és egy számomra még nem annyira ismert fiú ült mellette.
-Jó reggelt. - mosolyogtam majd melléjük ültem.
-Szia édesem. - puszilt meg Juss. - Ő, itt Chaz.
-Szia. Alexis vagyok.
-Én, Chaz. De Bieber már bemutatott. - vigyorgott majd adtunk egymás arcára egy-egy puszit.
-Nem vagytok éhesek? - kérdeztem, mert valljuk be az én hasam korgott már.
-De! - mondta egyszerre mind a két srác.
-Akkor, mit szólnátok egy kis palacsintához? - kérdeztem és elindultam a konyha felé.
-Hmm...az finom. Rég ettem palacsintát szóval jöhet! - mondta Juss, és végig nyalta száját.
-Rendben akkor várjatok egy kicsit ameddig elkészül. - mondtam majd elkezdtem, sütni a palacsintát.
Az első elégett. A második leragadt. Majd kezdtem, bejönni és egyre jobbak lettek. Leöntöttem őket mézzel, és a tetejére egy kisebb kocka vajat raktam. A fiúk hármat kaptak én kettőt ettem.
***
Sophie, Britnny, és én elmentünk egy kicsit vásárolni. A paparazzók nem hagytak minket nyugton annyit fényképezgettek. Justin-hoz átment Lil Twist, és Twist egy két haverja. A cipős bolt sorai közt sétálgattam amikor találtam egy ezüst csillogós, magassarkút amit azonnal meg is vettem.
-Lexi! Menjünk már abba a boltba beeeee. - mutogatta Sophie a szembe lévő boltot.
-Oké, egy pillanat. - mondtam majd, megnéztem egy szintén gyönyörű cipő árát de túl drága volt. Inkább hagytam.
Elindultunk abba a ruha boltba ahova Sophie akart menni. Valami eszméletlen klassz rucik voltak! Vettem is egy kettőt. Amikor indultunk haza, gyorsan beugrottam egy férfi boltba és vettem Justin-nak egy Supra-t és egy ülepes nacit.
Beszálltunk Sophie-val és Britnny-vel a kocsiba és haza indultunk. Mivel Britanny ott alszik nálunk.
Út közben maxra tettem a rádiót és üvöltve énekeltünk.
"Hey i just meet you,
And this is crazy!
But here's my number,
So call me maybe!" - mutogattuk a hívás jelet a kezünkkel.
Gyorsan beparkoltam, és benyitottam. Ekkor Justin-on ragadt meg a szemem. Valami cigit töltött. Odaléptem mellé,hogy szemügyre vegyem mit művel. Ezt messziről is felismerném. Ez drog volt.
Justin rettegve nézett felém.
-Mit csinálsz? - orditottam rá, majd a készen lévőben álló Joint-okat szét téptem és kidobtam.
-Le-Lexi. - dadogott a félelemtől össze vissza.
-Menjetek fel. - mutogattam fel majd Sophie és Britanny felment.
-MI A SZART CSINÁLSZ? - orditottam.
Justin csak rám sem nézett. Csak a földet bámulta. Lil Twist-re néztem. Épp el akarta dugni a Joint-ot amikor megpofoztam őt.
-Te meg miért hagytad neki? - kérdeztem.
-Lexi, én nem akartam. De, ki kellett próbálnia. - mondta Twist és kezét oda tapasztotta ahol megütöttem.
-Igen?! Ki kellett próbálnia? Takarodj ki innen! Takarodj! - mentem az ajtó felé, majd kinyitottam.
Abban a pillanatban az egész kóceráj kisereglett az ajtón. Gyorsan visszamentem Justin-hoz aki kezébe temette fejét és úgy ült az asztalon.
-Justin. Nézz rám. - szóltam hozzá vékony hangon. De csak szipogott. - Justin kérlek.
Ekkor felnézett kezei közül. Szemei vérvörösek voltak. A látványtól, éreztem, hogy szemem akaratlanul könnyezni kezd.
-Ugye te nem szívtál? - kérdeztem majd letöröltem könnyeit.
-De. De csak egy kicsit. Maximum, kettőt elszívtam. - mondta halkan.
-Justin. Tudod,hogy mire képes a drog?!
-Igen. - mondta majd keze közé fogta arcom. - Annyira sajnálom. De belevittek a bajba. Nem tudtam ellenállni. Annyira sajnálom. Annyira de annyira hülye vagyok. Köszönöm,hogy te ilyenkor is itt vagy velem. - ekkor egy csókban forrtunk össze.
-Jó reggelt. - mosolyogtam majd melléjük ültem.
-Szia édesem. - puszilt meg Juss. - Ő, itt Chaz.
-Szia. Alexis vagyok.
-Én, Chaz. De Bieber már bemutatott. - vigyorgott majd adtunk egymás arcára egy-egy puszit.
-Nem vagytok éhesek? - kérdeztem, mert valljuk be az én hasam korgott már.
-De! - mondta egyszerre mind a két srác.
-Akkor, mit szólnátok egy kis palacsintához? - kérdeztem és elindultam a konyha felé.
-Hmm...az finom. Rég ettem palacsintát szóval jöhet! - mondta Juss, és végig nyalta száját.
-Rendben akkor várjatok egy kicsit ameddig elkészül. - mondtam majd elkezdtem, sütni a palacsintát.
Az első elégett. A második leragadt. Majd kezdtem, bejönni és egyre jobbak lettek. Leöntöttem őket mézzel, és a tetejére egy kisebb kocka vajat raktam. A fiúk hármat kaptak én kettőt ettem.
Sophie, Britnny, és én elmentünk egy kicsit vásárolni. A paparazzók nem hagytak minket nyugton annyit fényképezgettek. Justin-hoz átment Lil Twist, és Twist egy két haverja. A cipős bolt sorai közt sétálgattam amikor találtam egy ezüst csillogós, magassarkút amit azonnal meg is vettem.
-Lexi! Menjünk már abba a boltba beeeee. - mutogatta Sophie a szembe lévő boltot.
-Oké, egy pillanat. - mondtam majd, megnéztem egy szintén gyönyörű cipő árát de túl drága volt. Inkább hagytam.
Elindultunk abba a ruha boltba ahova Sophie akart menni. Valami eszméletlen klassz rucik voltak! Vettem is egy kettőt. Amikor indultunk haza, gyorsan beugrottam egy férfi boltba és vettem Justin-nak egy Supra-t és egy ülepes nacit.
Beszálltunk Sophie-val és Britnny-vel a kocsiba és haza indultunk. Mivel Britanny ott alszik nálunk.
Út közben maxra tettem a rádiót és üvöltve énekeltünk.
"Hey i just meet you,
And this is crazy!
But here's my number,
So call me maybe!" - mutogattuk a hívás jelet a kezünkkel.
Gyorsan beparkoltam, és benyitottam. Ekkor Justin-on ragadt meg a szemem. Valami cigit töltött. Odaléptem mellé,hogy szemügyre vegyem mit művel. Ezt messziről is felismerném. Ez drog volt.
Justin rettegve nézett felém.
-Mit csinálsz? - orditottam rá, majd a készen lévőben álló Joint-okat szét téptem és kidobtam.
-Le-Lexi. - dadogott a félelemtől össze vissza.
-Menjetek fel. - mutogattam fel majd Sophie és Britanny felment.
-MI A SZART CSINÁLSZ? - orditottam.
Justin csak rám sem nézett. Csak a földet bámulta. Lil Twist-re néztem. Épp el akarta dugni a Joint-ot amikor megpofoztam őt.
-Te meg miért hagytad neki? - kérdeztem.
-Lexi, én nem akartam. De, ki kellett próbálnia. - mondta Twist és kezét oda tapasztotta ahol megütöttem.
-Igen?! Ki kellett próbálnia? Takarodj ki innen! Takarodj! - mentem az ajtó felé, majd kinyitottam.
Abban a pillanatban az egész kóceráj kisereglett az ajtón. Gyorsan visszamentem Justin-hoz aki kezébe temette fejét és úgy ült az asztalon.
-Justin. Nézz rám. - szóltam hozzá vékony hangon. De csak szipogott. - Justin kérlek.
Ekkor felnézett kezei közül. Szemei vérvörösek voltak. A látványtól, éreztem, hogy szemem akaratlanul könnyezni kezd.
-Ugye te nem szívtál? - kérdeztem majd letöröltem könnyeit.
-De. De csak egy kicsit. Maximum, kettőt elszívtam. - mondta halkan.
-Justin. Tudod,hogy mire képes a drog?!
-Igen. - mondta majd keze közé fogta arcom. - Annyira sajnálom. De belevittek a bajba. Nem tudtam ellenállni. Annyira sajnálom. Annyira de annyira hülye vagyok. Köszönöm,hogy te ilyenkor is itt vagy velem. - ekkor egy csókban forrtunk össze.
2013. január 3., csütörtök
16. Fejezet: Miss Gomez
Egész este nem aludtam. Mondjuk ki tudott volna,ha azt kéne átélnie,mint amit nekem. Sophie-nak még semmit nem mondtam el. De nem is tervezem. Nem akarom,hogy rettegjen. Bármilyen fáradt is voltam csak Justin mellett ültem az ágyban és néztem a semmibe. Hihetetlen,hogy pár órával ezelőtt, itt rejtőzködtem a halál elől.
***
Nagyon vártam,hogy felkeljen a nap, és hogy reggel legyen. Korán reggel maximum 6 órakor leballagtam a nappaliba és ott tétlenkedtem. Mit csináljak? Készítsek reggelit? Ahj, azt nem. Takarítsak fel? Nem. A végén felkeltem őket zajongásommal. Lehoztam gyorsan a laptopomat és a telefonomat. Beültem a fotelba, és bekapcsoltam a gépet. A telefonomat is bekapcsoltam. Pfu! 10 nem fogadott hívás. Ki lehetett az? Britanny! 1 üzenet. Britnny a feladója.
"Na szia csajos! Figyuzd...nem akarlak felzaklatni, de a tv-ben láttam,hogy az apád megszökött a börtönből! Vigyazz magadra! Szeretlek.<3
x: Britanny."
Nem tököltem, gyorsan felmentem Facebook-ra és Skype-ra. No lám! Britanny fent volt.
Gyorsan írtam is neki.
Lexi:
Szia!♥ Figyelj...nem jönnél át most?
Britanny:
Szia Lexim!♥♥ Most?
Lexi:
Igen most! Fontos lenne.
Britanny:
Okés...ha annyira fontos.:) Akkor elindulok. Egy kérdés! Mióta vagy te fent ilyenkor? Nem erősséged a korán kelés.;)
Lexi:
:D kedves vagy te is. Amúgy, nem tudtam aludni. Na siess! Stephanie utca, 87/a. Siess!:D
Britanny:
Okés sietek.. Puszi.:*
Lépkedést hallottam. Sophie totyogott le a lépcsőn.
-Reggelt húgi! - ugrottam fel, majd gyorsan megöleltem.
-Őmm.. neked is. - vigyorgott. - Mi ez a nagy kedvesség? - mosolygott mit sem értve.
-De most miért? Nem ölelhetlek meg? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.
-De. - mosolygott. - Hogy-hogy fent vagy?
-Nem tudtam aludni. Juss alszik? - érdeklődtem.
-Hát nagyon forgolódik. Szerintem nem tud nélküled aludni! Menj fel hozzá! - kacsintott Sophie.
-Őmm oks felmegyek. De ha kopognak, engedd be! Brittny lesz az. De előtte kérdezd meg,hogy ki az.. - mondtam aggódóan.
-Okés "anya". - mutogatta a " jelet Sophie.
-Kérlek ezt ne.. - sütöttem le szemeim az anya szóra.
-Ne haragudj. - mondta majd ölébe vette a laptopot.
Gyorsan felfutottam a lépcsőn. Justin épp indult volna ki amikor marasztaltam. Befeküdtem mellé. Szemben voltunk egymással. A tegnapiról beszeltünk halkan. Juss hajammal játszott.
-Juss, átjön Britnny. Csak el szeretném neki mondani tudod...
-Oké kicsim nyugodtan. Amit csak szeretnél. - csókolt meg.
-Annyira megértő vagy, és kedves velem szemben. - bújtam mellé.
-Mert imádlak te kis butus. - húzott közelebb meztelen testéhez.
-LEXIIIIII! - ordította Sophie. - Itt van Britanny!
-Oké megyek. - mondtam, és kibújtam Juss karjai közül.
Gyorsan lesiettem a nappaliba.
-Szia te nyomi. - öleltem meg Britanny-t.
-Szia! Na mizujs? - kérdezte kíváncsian.
-Azt hiszem, én megyek és lefürdöm. - mondta Sophie majd felment.
Elhelyezkedtünk a kanapén majd mindent elmeséltem neki.
-Istenem! Ez borzalmas! Annyira sajnálok mindent! Nagyon szeretlek! - ölelt meg szorosan Britanny.
-Én is téged. Tudtam,hogy rád számíthatok mindig.
-Sziasztok csajok! - köszönt Juss miközben a lépcsőn sétált lefelé. Egyetlen egy rövid naci volt rajta.
-Szia! Britanny vagyok. - nyújtotta kezét Britnny.
-Szia! Justin vagyok. - vigyorgott majd kezet ráztak.
Ekkor csengett Britnny telefonja.
-Szia! Oké. Most? Rendben szia! Puszi. Nem mert én jobban. Szia. Oké.. - majd letette a telefont. - Mennem kell, unoka öcsémre vigyázni. Sziasztok! - mondta majd elköszönt egy-egy puszival és elment.
-Van kedved egyet sétálni? - ült le mellém Juss.
-Igen. - mosolyogtam.
Gyorsan felöltöztünk, és elindultunk.
Sophie-t útközben felhívtam. Átmegy hozzá Reny. Nem lesz egyedül szóval, szuper. Egy ideje sétálgattunk amikor egy ismerős arcot láttunk meg.
-Justin?! - futott oda SELENA.
-Selenaaaaaa! Szia! Jó rég nem láttalak Miss Gomez. Nagyon megváltoztál. Csinos vagy kisasszony. - dicsérgette Justin ami nagyon nem tetszett.
-Oh, köszönöm... édes vagy. Te is nagyon helyes vagy. - majd el is pirult. Még a rák is megirigyelhette volna olyan piros volt arca.
-Szia, Lexi vagyok. - mosolyogva kezet nyújtottam neki.
-Szia! Te kije vagy Justin-nak? - kérdezte érdeklődően majd kezet ráztunk.
-Ja, igen. Lexi a barátnőm. - mondta Juss majd megölelt.
-Woah! Szép kis páros... Nincs kedvetek bejönni hozzám egy pohár pezsgőre, vagy valamire? Pont itt lakom a sarkon. - kérdezte és egész végig Justin-t bámulta. Majd megfogta kezét, és úgy jött mellette. Elengedtem Juss kezét és hátul mentem mögöttük.
Fogja Gomez kisasszony kezét, aki annyira csinos.
-Hé mi az baby? - kérdezte Justin majd elengedte Sel kezét.
-Semmi. - morogtam orrom alatt.
-Akkor kérek egy csókot.
-Nem kapsz. Kérj mástól. - Justin egyből levágta,hogy miért problémázom.
Majd lemondta a Selena-hoz menetelt. S, csak mi ketten sétálgattunk tovább.
Juss-sal egészen egy kisebb tengerpartig gyalogoltunk. Bevitt a vízbe, mindenem csurom vizes lett. Majd csókolni kezdett, mire én eltoltam. De nem jártam sikerrel mivel Justin újra csókolózásra hívott amit én most elfogadtam, és nyakába karoltam úgy szerelmeskedtünk.
***
Nagyon vártam,hogy felkeljen a nap, és hogy reggel legyen. Korán reggel maximum 6 órakor leballagtam a nappaliba és ott tétlenkedtem. Mit csináljak? Készítsek reggelit? Ahj, azt nem. Takarítsak fel? Nem. A végén felkeltem őket zajongásommal. Lehoztam gyorsan a laptopomat és a telefonomat. Beültem a fotelba, és bekapcsoltam a gépet. A telefonomat is bekapcsoltam. Pfu! 10 nem fogadott hívás. Ki lehetett az? Britanny! 1 üzenet. Britnny a feladója.
"Na szia csajos! Figyuzd...nem akarlak felzaklatni, de a tv-ben láttam,hogy az apád megszökött a börtönből! Vigyazz magadra! Szeretlek.<3
x: Britanny."
Nem tököltem, gyorsan felmentem Facebook-ra és Skype-ra. No lám! Britanny fent volt.
Gyorsan írtam is neki.
Lexi:
Szia!♥ Figyelj...nem jönnél át most?
Britanny:
Szia Lexim!♥♥ Most?
Lexi:
Igen most! Fontos lenne.
Britanny:
Okés...ha annyira fontos.:) Akkor elindulok. Egy kérdés! Mióta vagy te fent ilyenkor? Nem erősséged a korán kelés.;)
Lexi:
:D kedves vagy te is. Amúgy, nem tudtam aludni. Na siess! Stephanie utca, 87/a. Siess!:D
Britanny:
Okés sietek.. Puszi.:*
Lépkedést hallottam. Sophie totyogott le a lépcsőn.
-Reggelt húgi! - ugrottam fel, majd gyorsan megöleltem.
-Őmm.. neked is. - vigyorgott. - Mi ez a nagy kedvesség? - mosolygott mit sem értve.
-De most miért? Nem ölelhetlek meg? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.
-De. - mosolygott. - Hogy-hogy fent vagy?
-Nem tudtam aludni. Juss alszik? - érdeklődtem.
-Hát nagyon forgolódik. Szerintem nem tud nélküled aludni! Menj fel hozzá! - kacsintott Sophie.
-Őmm oks felmegyek. De ha kopognak, engedd be! Brittny lesz az. De előtte kérdezd meg,hogy ki az.. - mondtam aggódóan.
-Okés "anya". - mutogatta a " jelet Sophie.
-Kérlek ezt ne.. - sütöttem le szemeim az anya szóra.
-Ne haragudj. - mondta majd ölébe vette a laptopot.
Gyorsan felfutottam a lépcsőn. Justin épp indult volna ki amikor marasztaltam. Befeküdtem mellé. Szemben voltunk egymással. A tegnapiról beszeltünk halkan. Juss hajammal játszott.
-Juss, átjön Britnny. Csak el szeretném neki mondani tudod...
-Oké kicsim nyugodtan. Amit csak szeretnél. - csókolt meg.
-Annyira megértő vagy, és kedves velem szemben. - bújtam mellé.
-Mert imádlak te kis butus. - húzott közelebb meztelen testéhez.
-LEXIIIIII! - ordította Sophie. - Itt van Britanny!
-Oké megyek. - mondtam, és kibújtam Juss karjai közül.
Gyorsan lesiettem a nappaliba.
-Szia te nyomi. - öleltem meg Britanny-t.
-Szia! Na mizujs? - kérdezte kíváncsian.
-Azt hiszem, én megyek és lefürdöm. - mondta Sophie majd felment.
Elhelyezkedtünk a kanapén majd mindent elmeséltem neki.
-Istenem! Ez borzalmas! Annyira sajnálok mindent! Nagyon szeretlek! - ölelt meg szorosan Britanny.
-Én is téged. Tudtam,hogy rád számíthatok mindig.
-Sziasztok csajok! - köszönt Juss miközben a lépcsőn sétált lefelé. Egyetlen egy rövid naci volt rajta.
-Szia! Britanny vagyok. - nyújtotta kezét Britnny.
-Szia! Justin vagyok. - vigyorgott majd kezet ráztak.
Ekkor csengett Britnny telefonja.
-Szia! Oké. Most? Rendben szia! Puszi. Nem mert én jobban. Szia. Oké.. - majd letette a telefont. - Mennem kell, unoka öcsémre vigyázni. Sziasztok! - mondta majd elköszönt egy-egy puszival és elment.
-Van kedved egyet sétálni? - ült le mellém Juss.
-Igen. - mosolyogtam.
Gyorsan felöltöztünk, és elindultunk.
Sophie-t útközben felhívtam. Átmegy hozzá Reny. Nem lesz egyedül szóval, szuper. Egy ideje sétálgattunk amikor egy ismerős arcot láttunk meg.
-Justin?! - futott oda SELENA.
-Selenaaaaaa! Szia! Jó rég nem láttalak Miss Gomez. Nagyon megváltoztál. Csinos vagy kisasszony. - dicsérgette Justin ami nagyon nem tetszett.
-Oh, köszönöm... édes vagy. Te is nagyon helyes vagy. - majd el is pirult. Még a rák is megirigyelhette volna olyan piros volt arca.
-Szia, Lexi vagyok. - mosolyogva kezet nyújtottam neki.
-Szia! Te kije vagy Justin-nak? - kérdezte érdeklődően majd kezet ráztunk.
-Ja, igen. Lexi a barátnőm. - mondta Juss majd megölelt.
-Woah! Szép kis páros... Nincs kedvetek bejönni hozzám egy pohár pezsgőre, vagy valamire? Pont itt lakom a sarkon. - kérdezte és egész végig Justin-t bámulta. Majd megfogta kezét, és úgy jött mellette. Elengedtem Juss kezét és hátul mentem mögöttük.
Fogja Gomez kisasszony kezét, aki annyira csinos.
-Hé mi az baby? - kérdezte Justin majd elengedte Sel kezét.
-Semmi. - morogtam orrom alatt.
-Akkor kérek egy csókot.
-Nem kapsz. Kérj mástól. - Justin egyből levágta,hogy miért problémázom.
Majd lemondta a Selena-hoz menetelt. S, csak mi ketten sétálgattunk tovább.
Juss-sal egészen egy kisebb tengerpartig gyalogoltunk. Bevitt a vízbe, mindenem csurom vizes lett. Majd csókolni kezdett, mire én eltoltam. De nem jártam sikerrel mivel Justin újra csókolózásra hívott amit én most elfogadtam, és nyakába karoltam úgy szerelmeskedtünk.
2013. január 1., kedd
15. Fejezet: My hero ♥
Apa egy két hete börtönben van. Justin épp elment a barátaival egy kicsit kosarazni Sophie pedig megint Lola-nál. Tévét néztem. Fetrengtem a kanapén közben szürcsöltem a Cola-mat. Amikor kapcsolgattam a tévét egy név ütötte meg a fülemet. Ashton. Gyorsan visszakapcsoltam. Hallgatni kezdtem a hírt.
"Jó napot! Ez itt az ABC New's friss hírei. Most kaptunk egy hírt,hogy a torontói börtönből egy bizonyos Ashton Logan kiszökött a börtönből és megölte két cellatársát felesége, és lányai miatt. A rendőrök azt nyilatkozták,hogy a férfi nagyon agresszív állapotban van. Lányait keresi. Mindenki vigyázzon."
Amikor ezt elmondta, a nő a szívem úgy dobogott, mintha fel akart volna jönni a torkomba.
-Uramisten. Ha...megtalál.?! - suttogtam kezem szám elé tartottam.
Nem akartam felhívni senkit. Ez, azt hiszem az én saram. Bezárkóztam a szobámba. Maximum egy órája lapulok a szobában, amikor ajtó nyikorgást hallottam. Szemem könnyezni kezdett és iszonyatosan féltem. Gyorsan bemásztam az ágy alá. Feszegetni kezdte a bizonyos emberke az ajtóm kilincsét. Rájött,hogy be van zárva. Berúgta. Olyan erősen szipogtam,hogy kezem szám elé kellett tartanom,ne hogy meghallja.
-Alexiiiiiis...Sophie?! - húzta el nevem. Ez apu hangja volt! Uram isten! Egy gyilkossal vagyok egy szobában! -Sokszor mondtad,hogy bár anyád élte volna túl. Most mehetsz utána. Csak beléd kell szúrnom a késemet. Gyere elő kislányom.. - Uramisten! Ez meg akar ölni! Csendben kell lennem. Csendben! Fejem nagyon vörös volt.
-Tudom,hogy itt rejtőzöl! - mondta majd előttem kezdett lépkedni. Rettegtem tőle. Pontosan előttem állt. Letérdelt. Benézett az ágy alá.
-Megvagy! - ordított.
Sikongatni kezdtem, majd én gyorsan kifutottam a szobából. Lépcsőn rohantam le amikor megfogta lábam és vissza huzott.
-Nem mész te sehova! - mondta apu idegesen.
-Engedj el! - mondtam majd egy érdekes mozdulattal arcába rúgtam.
Ettől kiterült rendesen. Gyorsan futni kezdtem a telefonom után. Tárcsázni kezdtem amikor apu felemelt, és a kést kezdte torkom felé emelni.
-Hagyj békén. - sziszegtem. - Miért akarsz engem bántani?
-Mert! Kussolj!
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó. Justin jött be.
-Uramisten! - kiáltotta Justin majd gyorsan mellém futott és, mint egy ninja aput elrúgta tőlem.
-Justin! Hagyd! - parancsoltam neki.
Rendőr sziréna hangot hallottam. Az ajtó tárva nyitva volt. A paparazzók fotózgattak ilyenkor is.
A szomszédok pedig megrettenve néztek. Befutottak a rendőrök.
-TORONTÓI RENDŐRSÉG! ASHTON LOGAN! JÖJJÖN IDE! - jelentették ki.
Apu nem ment oda. Megfogták kezénél fogva és behúzták a kocsiban.
-Nyugodjon meg. Biztonságban lesz! El visszük egy másik országba. Egy jobban fokozott börtönbe. Életfogytiglanit kap.
-Rendben. - suttogtam. Majd Justin nyakába temettem arcom.
-Annyira igazságtalan a világ. - mondta Jus majd könnyeit letörölte. - Semmi bajod, ugye? - kérdezte és megölelt.
-Nem. Nincs. Szeretlek! Te vagy az én hősöm. - mondtam majd én is letöröltem mind két szemem alól a könnycseppeket.
"Jó napot! Ez itt az ABC New's friss hírei. Most kaptunk egy hírt,hogy a torontói börtönből egy bizonyos Ashton Logan kiszökött a börtönből és megölte két cellatársát felesége, és lányai miatt. A rendőrök azt nyilatkozták,hogy a férfi nagyon agresszív állapotban van. Lányait keresi. Mindenki vigyázzon."
Amikor ezt elmondta, a nő a szívem úgy dobogott, mintha fel akart volna jönni a torkomba.
-Uramisten. Ha...megtalál.?! - suttogtam kezem szám elé tartottam.
Nem akartam felhívni senkit. Ez, azt hiszem az én saram. Bezárkóztam a szobámba. Maximum egy órája lapulok a szobában, amikor ajtó nyikorgást hallottam. Szemem könnyezni kezdett és iszonyatosan féltem. Gyorsan bemásztam az ágy alá. Feszegetni kezdte a bizonyos emberke az ajtóm kilincsét. Rájött,hogy be van zárva. Berúgta. Olyan erősen szipogtam,hogy kezem szám elé kellett tartanom,ne hogy meghallja.
-Alexiiiiiis...Sophie?! - húzta el nevem. Ez apu hangja volt! Uram isten! Egy gyilkossal vagyok egy szobában! -Sokszor mondtad,hogy bár anyád élte volna túl. Most mehetsz utána. Csak beléd kell szúrnom a késemet. Gyere elő kislányom.. - Uramisten! Ez meg akar ölni! Csendben kell lennem. Csendben! Fejem nagyon vörös volt.
-Tudom,hogy itt rejtőzöl! - mondta majd előttem kezdett lépkedni. Rettegtem tőle. Pontosan előttem állt. Letérdelt. Benézett az ágy alá.
-Megvagy! - ordított.
Sikongatni kezdtem, majd én gyorsan kifutottam a szobából. Lépcsőn rohantam le amikor megfogta lábam és vissza huzott.
-Nem mész te sehova! - mondta apu idegesen.
-Engedj el! - mondtam majd egy érdekes mozdulattal arcába rúgtam.
Ettől kiterült rendesen. Gyorsan futni kezdtem a telefonom után. Tárcsázni kezdtem amikor apu felemelt, és a kést kezdte torkom felé emelni.
-Hagyj békén. - sziszegtem. - Miért akarsz engem bántani?
-Mert! Kussolj!
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó. Justin jött be.
-Uramisten! - kiáltotta Justin majd gyorsan mellém futott és, mint egy ninja aput elrúgta tőlem.
-Justin! Hagyd! - parancsoltam neki.
Rendőr sziréna hangot hallottam. Az ajtó tárva nyitva volt. A paparazzók fotózgattak ilyenkor is.
A szomszédok pedig megrettenve néztek. Befutottak a rendőrök.
-TORONTÓI RENDŐRSÉG! ASHTON LOGAN! JÖJJÖN IDE! - jelentették ki.
Apu nem ment oda. Megfogták kezénél fogva és behúzták a kocsiban.
-Nyugodjon meg. Biztonságban lesz! El visszük egy másik országba. Egy jobban fokozott börtönbe. Életfogytiglanit kap.
-Rendben. - suttogtam. Majd Justin nyakába temettem arcom.
-Annyira igazságtalan a világ. - mondta Jus majd könnyeit letörölte. - Semmi bajod, ugye? - kérdezte és megölelt.
-Nem. Nincs. Szeretlek! Te vagy az én hősöm. - mondtam majd én is letöröltem mind két szemem alól a könnycseppeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)