Sajnálom

Sziasztok!:) A címből kifolyólag olyan dolgot fogok veletek közölni aminek nem fogtok örülni.


Hát, ez a blog mindent megélt... Azt tudnotok kell,hogy eredetileg ketten vezettük volna ezt a történetet az írótársammal. De megírta az első részt és ő befejezte ezt az egészet... Beletörődtem. Alig volt meg 10. rész, de már sikeres voltam! Vártam a másnapot, hogy írjam nektek a részt, ami teli van izgalmakkal, érzésekkel, beszólásokkal stb... De ez mára megváltozott. Rengetegszer bántottatok meg kommentben... El kellett volna fogadnotok, hogy néha nekem is szükségem van pihenésre, kikapcsolódásra, tanulásra és egyéb személyes dolgokra. Nem, ti ehelyett (tisztelet a kivételnek) olyan szavakkal illettek, aminek az ember nem nagyon örül. Szidtatok, hálátlanok voltatok, miközben én NEKTEK, A BLOGNAK szenteltem az időmet. Igazatok van abban, hogy ha elkezdtek egy blogot folytassam is... De ha az emberek akik olvasnak, hálátlanok velem szemben, és lenéznek miért írjam?! Gondolkozzatok el ezen!
De ennek vége. Ahogy a blognak is. Igen, befejeztem a történetet.
Aki tudni szeretné, Justin és Alexis meghal egy motorbalesetben a sztori végén. Pattie öngyilkos lesz, Justin miatt. Sophie depressziós. Jazzyt és Jaxont Jeremy neveli fel. Alexis anyja, pedig elmegyógyintézetbe kerül.

KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY ITT VOLTATOK EDDIG VELEM. KÖSZÖNÖM AZOKNAK AKIK VÁRTAK, AKIK KOMMENTELTEK /NEM NEGATÍVUMOKAT/ AKIK KITARTOTTAK MELLETTEM! Mindennél többet jelent.
♥...





Unexpected Love
Kezdés: 2012. december 5 (szombat)
Végzés: 2013. szeptember 8 (vasárnap)
Író: Babai Vivien Roxána
Főszereplők: Justin Bieber; Alexis Logan

52. Fejezet: Alexis Logan...

*Justin szemszöge*
Reggel Lexi a karjaim között szuszogott. Imádom ezt az érzést. Melegség tölt el ilyenkor. Ha akarnám, talán meg tudnám számolni az összes csillagot, hogy eltereljem a figyelmemet, de ahhoz egy egész világegyetem sem lenne elég, hogy megfeledkezzem a lányról, aki mellettem fekszik. Annyira édes ahogy, mellettem szuszog, ahogy mozgolódik. A rabja lettem. Kezem óvatosan végig simítottam arcán, és ráleheltem óvatosan egy puszit. Erre megrebegtette szemeit. Lassan nyitotta ki, őket majd amikor meglátott elmosolyodott.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá féloldalasan.
-Neked is Justy. - dörzsölte meg szemeit. - Hogy aludtál? - dobta át kezeit a derekamon.
-Egész, jól. Te? - tűrtem el a haját a szeme elől.
-Én is. - mondta és egy jó nagy cuppanóst nyomott arcomra.
-Lexi, tegnap este hívott Scooter, hogy ma lesz egy koncertem New York-ban. Ugye eljössz? - kérdeztem és lerugdaltam magamról a takarót.
-Persze, ilyet ne kérdezz Justin! - vigyorgott.
*Lexi szemszöge*
Jus-nak délután ötkor lesz a koncertje. Addig, elmentem venni valami ruhát a koncertre, Justin pedig elment Pattiehez segíteni. (Mindenben). Már 11 óra óta sétálgattam a plázában, amikor egy butik előtt elsétálva láttam egy ruhát. Egy bábura volt ráakasztva. Nagyon jól nézett ki. Első látásra beleszerettem. Velem szemben állt egy szőke, pontosan plázacicának nevezhető lány. Lehetett olyan 16-17. Arcáról sugárzott a nagyképűség. Ha már az arcnál tartunk, teli volt alapozóval. Fogadni mernék, hogy volt rajta egy kilónyi. Szája kifestve pirosra, szeme kihúzva. Ránézett a kiszemelt ruhadarabomra.
-Hmm, ez kell! - bólintott.
Mondta és elindult, félre lökött engem (mivel a butik ajtajánál álltam). Gyorsan futni kezdtem én is befelé az üzletbe. Észrevette, hogy egy ruhára hajtunk. Ha harc, hát legyen harc arckifejezéssel szemlélt engem. Szúrós tekintete volt, mintha gondolatban fojtogatott volna... Mint a sas, lecsaptam egy nőre aki ott dolgozott.
-Hello, az a ruha érdekelne! - hadartam, hogy nehogy előbb megkapja a csaj, mint én, és rámutattam a ruhára.
-Az ott? - kérdezte vissza.
-Igen az! - nyögtem fel, kissé idegesen. - Gyerünk, levenné?
-Kérem azt ott, ni! - hallottam meg lány hangját.
-Jaaj nee. - toporogtam ott.
-Sajnálom, de ahogy látom az a ruha már, másé. - mondta a lány mellett álló, munkás.
-Háh! Yessss! - magamban örömtáncot lejtettem.
-Parancsoljon. - mondta a hölgy, és a kezembe nyomta a ruhát.
-Hmm, köszönöm! - mosolyogtam gúnyosan a lányra.
Aki idegében eléggé elvörösödött.
-Na azt már nem! - mondta és elindult felém, feldúltan.
-Ajaj. - mondtam és hátrálni kezdtem. Rémülten lépkedtem hátrafelé.
Igazából nem a lánytól féltem, hanem attól, hogy mi pereghet le most a fejében.
-Add ide! - parancsolta.
-Mi? Nem! Felejtsd el! - emeltem fel a mutató ujjam és, jobbra balra mozgattam.
-Már pedig de! Én mindent megkapok! - mondta és belemarkolt a ruhába, majd húzni kezdte.
-Már megbocsájts...Tudod, hogy ki vagyok?! - kérdeztem kissé nagyképűen.
-Nem. Kellene? - húzta fel szemöldökét, és húzta  ruhát maga felé.
-Ch. - mondtam és vissza húztam.
-Hölgyeim... - mondta félénken az egyik munkás.
-KUSS! - mondtuk egyszerre, és ide-oda húzogattuk a ruhát.
Addig húztuk, téptük amíg egyszer csak elszakadt. Ezt nem hiszem el!
-Én csak azt akartam mondani, hogy találtunk, még egy ugyan ilyen ruhát. - jött vissza a nő.
A lány ismét harciasan nézett rám. Ez ennyire szeret veszekedni egy kis valami miatt? Jézus...
-Felejtsd el, a tiéd. - mondtam és kimentem az üzletből.
Amikor visszanéztem ott ugrált, mint valami nem normális. Elnevettem magam.
*14:20*
Végül, találtam itthon magamnak egy ruhát. Vagyis egy szettet. Talán ez még jobban tetszett, mint amit a boltban láttam. Könnyű ruha, de mégis. Egy korall színű féloldalas ruha, egy fehér magassarkúval párosítva. A szemhéjam, barnás árnyalatra sikeredett, az ajkaimat pedig pirosra kentem be. Fújtam magamra a kedvenc Versace parfümömből, és indulásra készen álltam.

 

 Justin-on egy fehér póló volt, a felett egy fekete dzseki. Ülepes farmer, és a Supra. A haja most Kidrauhl-os volt. Azt mondta, hogy nem volt kedve belőni. Gyorsan felszálltunk a repülőre, hogy időben odaérjünk. Pattie nem jött mert, nem érzi magát jól, még mindig. Pedig jót tenne neki egy kis kimozdulás. Kemény két órás volt az út New York-ba. Már minden rajongó ott üvöltözött amikor leszálltunk a gépről.

***

-Akkor most jöjjön az All Around The World! Benne vagytok? - ordította Justin. - Mi? Nem hallom! - mondta és feléjük tartotta a mikrofont.

-Igeen! - üvöltötték.

-De most valaki mástól... - mondta és a színfalak mögé nézett. Pont rám.

-A-a. Justin nem! - futottam hátra.

-Naa, gyere már ki Lexi! - mondta a mikrofonba. - Srácok, mindenki háromra mondja, hogy Lexi. Egy, kettő, három! 

-Lexi, Lexi, Lexi, Lexi... - mondta együtt velük Justin.

-Kenny, mit csináljak? - bújtam elő.

-Menj ki. - mosolygott.

-De mi lesz ha... - ekkor Kenny megfogott a fenekem alatt az egyik kezével, a hátára vett és kicipelt. 

-Kenny engedj el! - ütögettem a hátát.

-Tessék Justin. - nevetve tett le.

-Köszi tesó. - mondta majd férfiasan lepacsizott vele.

Rengetegen voltak, de tényleg. WOW. Na és még Justin azt akarja, hogy én énekeljek ennyi ember előtt. Nagyon megijedtem. Irtó szégyellős vagyok.

-Na drágám, elénekled nekünk az All Around The World-öt? - döntötte Justin jobb oldalra a fejét.

Majd a kezével intett egyet, és mindenki hirtelen, azt kezdte mondani, hogy: kérlek. 

-Na jó. - ha már anyu szerint nem rossz a hangom, akkor nincs mit szégyellnem, nem igaz? -You're beautiful, beautiful, you should know it

(You're beautiful, beautiful, you should know it)
I think it's time, think it's time that you show it
You're beautiful, beautiful

Baby what you doing? where you at? where you at?
Why you acting so shy? holding back, holding back
We're not the only ones doing it like that, it like that
So DJ bring that, bring that, bring that, bring that back

... - kezdtem énekelni.

-Remek, voltál. - csókolt meg a dal végén Justin. Ennek köszönhetően mindenki sikított. - De most, jöjjön a One Less Lonely Girl! - mondta, azzal elkezdődött a dal.

Épp felálltam, hogy vissza megyek a színfalak mögé, amikor visszanyomott a székre. 

Énekelt, és simogatta az arcom. Ekkor eszembe jutott, amikor a húgomat hoztam a koncertre és One Less Lonely Girl lehettem. Minden pillanata, lepergett a szemem előtt. Ahogy rám nézett, ahogy megfogta a kezem. Minden. Nagyon el voltam kalandozva. Amikor a végére ért, leguggolt elém. Én pedig elmosolyodtam.

-Alexis Logan, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd zsebéből elővett egy kis dobozt.

51. Fejezet: What?

Sziasztok! Nagyon szégyellem a fejem, hogy eddig nem volt rész de most kaptam meg a gépem és telefonról meg nem volt kedvem írni... Remélem tetszeni fog nektek a részecske. :) Mindenkinek további szép nyarat, pihenjetek sokat. Csók! 



Késő este tértünk haza, mert vacsorázni is voltunk. Otthon még picikét TV-ztünk és aztán elaludtunk. 
Este mikor együtt aludtunk el, én hozzá bújtam, s ő szorosan átölelt. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, a karja védelmet ad mindenki elől. Éreztem, ahogy ver a szíve, éreztem az illatát, éreztem ahogy lélegzik. Majd reggel mikor felébredtem és kinyitottam a szemem, láttam, éreztem, hogy csendesen szuszog mellettem. És azt kívántam így legyen egy életen át! Egy csókkal ébresztettem, amitől egyből felkelt. Édesen mosolygott bele. 
-Szeretlek. - suttogtam.
-Én is szeretlek téged, butus. - mosolygott és hajammal kezdett játszani.
-Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el. - éreztem, ahogy szememből kiszökik egy könnycsepp.
-Ígérem. Örökkön örökké, és még az után is vigyázni fogok rád, és szeretni, imádni foglak. - törölte le a könnycseppet.  
-Melletted érzem magam igazán boldognak. - mosolyogtam.
-Ezzel én is így vagyok. - mosolygott. - Baby, ne szomorkodj, mert ha te az vagy én is az leszek. - gubbasztotta le ajkait.
-Oké. - bólintottam. 
 *Justin szemszöge* 
Bebizonyosodott bennem valami. Nagyon szeretem ezt a lányt. Az életemet adnám érte. Olyat fogok tenni amiért majd az egész világ támadni fog. De nem érdekel, mert akkor boldog leszek. Lexi-vel, anyuval, Jazzy-vel, Jaxon-nal és a Belieber-eimmel.
-Justin mi lenne ha elmennék anyukádhoz, és filmeznénk, segítenék neki feldolgozni mindent?! - mosolygott az életem értelme.
-Ez jó ötlet. - mosolyogtam féloldalasan.
-Addig te meg, lóghatnál a barátaiddal. Na? - vigyorgott.
-Rendben kincsem. - pusziltam meg.  -Elvigyelek?  
-Nem kell, mert még beugrok egy boltba. Venni romantikus filmeket, meg ilyesmiket. - mondta és kipattant az ágyból. 
-Oké. 
Gyorsan letusoltam és felhívtam Ryan-t (Ryan Good-ot, aki nem csak a stylistom hanem az egyik legjobb haverom). 
 -Csá, Justin! - köszönt lelkesen.
-Hey tesó. - mosolyogtam. - Figyelj tudnánk találkozni? 
-Persze, ma szabad vagyok.
Egykor találkoztam Ryan-nel a StarBucks-ban, ahol sok rajongóm volt, de nem okozott akadályt, szívesen dedikáltam nekik.
-Na, miért akartál találkozni? - kérdezte Ryan komolyan.
-Miért? Nem találkozhatok veled? 
-Deeee, de nem szoktál ilyen komoly lenni. - nevetett, vele együtt én is.
-........ - suttogtam fülébe.
-Mi? - kérdezte meglepetten és letolta napszemüvegét. 

-Komolyan mondtam.
-Tesó, ömm nem tartom jó ötletnek.
-Miért? - húztam fel szemöldököm.
-Áh, semmi hagyjuk. Nem akarom elrontani az életed. Azt teszel amit akarsz.
-Hááááát jó. - haraptam számba.
Ryan-nel elmentünk városba, nézelődtünk meg vettünk egy két cuccot. Épp nézelődtem amikor megtaláltam azt a boltot, ahova már reggel óta be akartam menni!
*Lexi szemszöge*
Pattie-vel éppen a 'P.S. I love you' romantikus filmet néztük. Olyan gyönyörű ez a film...
Amikor végeztünk a filmmel, elmentünk egy kávézóba. Én egy kapucsínót rendeltem, Pattie pedig egy jegeskávét.
-Amúgy, hogy vagy Pattie? - mosolyogtam és belekortyoltam a kapucsínómba.
-Szörnyen. Amióta itthon vagyunk, csak eszek, alszok, eszek, alszok.
-De, de miért? Te egy erős nő vagy! Nem szabadna elszontyolodnod egy olyan férfi miatt aki képes volt megcsalni. - néztem fájó tekintettel rá.
-Tudod milyen érzés amikor a picik megkérdezik, hogy 'mikor jön haza apa'? És nap, mint nap az ajtóban várják? - sírta el magát.
-Ahhw.. Ne sírj, Pattie. Jeremy képes volt itt hagyni bennetek ugye? - bólintott. - Ti sokkal jobbat érdemeltek, és ha te nem is fogod keresni az ideális férfit, akkor majd én segítek. Ha szükséged van, valakire, hogy kiönthesd a szíved én itt vagyok neked! Ezt SOHA ne felejtsd el!
-Köszönöm, drága vagy! Szeretlek. - ölelt meg. - Örülök, hogy Justin rád talált.
-Én is szeretlek Pattie! - öleltem vissza.
 

50. Fejezet: Justin was nervous

50. Fejezet: Justin was nervous

Sziasztok!<3 Bocsi, hogy ilyen későn hozom a részt csak elromlott TELJESEN a gépem. Ezt a rész is telefonról írom. Szóval bocsi ha lesz hiba.:s Ui.: MINDENKINEK SZÉP NYARAT!<3



-Pszt, Lexi kelj fel. - rázta meg gyengén a vállam Pattie.
-Mmmmhhh... - nyavajogtam.
-Tíz perc múlva beérünk!
-Na jó... - ásítottam.
Gyorsan elővettem táskámból egy tükröt és megigazítottam a hajam. Néhány hajszál kiállt de nem zavart.
-Justin merre van? - kérdeztem.
-A WC-re ment. - válaszolt Pattie.
-Oké. - bólintottam.
Felálltam és odamentem a két lány testvéremhez. Még nagyban ment a trécselés.
-Hát te ki vagy? - kérdezte mosolyogva az egyik fiú.
-Alexis, a nővérük. - mutattam a lányokra.
-Azok a mellek. - pirult el a másik. - Hmm meg mutatod nekem, hogy milyen géneket örökölnek majd a picik? Szóval megérinthetem őket? - nyalta meg ajkait.
-Van barátja öcsi, ezt cumiztad. - hallottam meg Justin hangját és ő hátulról átfonta karjait derekam körül.
-És büszke is vagyok rá. - csókoltam meg.
-Gyerekek szállunk, készüljetek! - mondta Pattie.
Épp' elindultunk Justin-nal a helyünkre amikor valaki megfogta a vállam.
-Hát te meg mit akarsz? - fordultam meg, és megláttam, hogy aki megérintett az egyik fiú volt.
Pontosabban az amelyik az egyik nőiességemet dicsérte.
-Csak elbúcsúzni... - mondta.
Arcunkat 5 cm vagy kevesebb választotta el, egy-két másodperc alatt majd amikor észhez kaptam és kibújtam a következendő csókunk alól.
-Te mit nem értesz azon, hogy VAN BARÁTJA?! - emelte fel hangját Justin és elindította öklét a fiú felé.
-Justin, Justin! Ne! - fogtam le kezét de késő volt.
Arcon vágta a fiút. A srác a kezét orrára tapasztotta. Mindenki ledermedt. Eközben megérkezett a repülő, Kanadába.
-És még te nevezed magadat sztárnak. - szűrte ki fogai közül a fiú.
Kezét elvette az orra elől. A vér csak folyt onnan.
-Ne haragudj rá. - néztem gyilkos tekintettel Justin-ra. - Csak tudod, nagyon félt engem.
De tessék itt egy zsebkendő. - nyújtottam oda neki.
-Kösz. - mondta és orrához nyomta.
-Szeretnél egy közös képet engesztelésül?
-Nem, kösz. A végén megöl érte mr. Bieber.
-Jó hagyjad már! - sziszegte idegesen Jus. - Gyere.
Megfogta a karom és leráncigált a repülőről.
-Ez most mire volt jó?! - förmedtem rá, majd elvakított a paparazzók kamerája.
Annyira kattogtak, hogy majd' megsüketültem.
-Még neked áll feljebb?! Majdnem lesmárolt. - szűrte ki fogai közül mert nem akarta, hogy meghallja bárki is.
-Hé, gyerekek! Beszállás!
Mondta Pattie, mert megérkezett egy nagy fekete kocsi. Betuszkoltam a húgaimat, Justin engem, Pattie pedig beült előre.
-Minden rendben? - suttogta Esther.
-Remélem... - hunytam le szemem.
Justin egészen hazáig hozzám sem szólt. Amikor kitett minket a kocsi a ház előtt Justin neki dőlt a falnak, és várt.
-Kéne a kulcs. - húztam fel szemöldököm gúnyosan.
-Ja! - tért észhez a nagyságos úr és kezembe dobta a kulcsot.
-Végre... - sóhajtottam amikor benyitottam a házba. - Azt hiszem letusolok és kipalolok utána.
Justin még mindig nem szólt, egy szót sem. Kiszedtem a börőndből egy lenge szettet és egy törölközőt majd felmentem a fürdőbe.

Abban a pillanatban csak a forró víz tudott megnyugtatni. Testemet ellepte a hab, és a víz. A kezembe "vettem" a habot majd fújni kezdtem. Hát, nem unatkozhattam. Fejem belemerítettem a vízbe, hogy megmoshassam.
Még fél órát feküdtem a vízben, majd kiszálltam és egy törölközőt tekertem testemre. Gyorsan megszárítottam és kifésültem a hajamat. Felvettem a kiválasztott szoknyámat és trikót majd a hajamat egy csattal fel fogtam. Ekkor kilincs feszegetésre figyeltem fel. Kinyitottam.
-Ne haragudj rám. Bunkó voltam. Csak most tudod, anyuék helyzete nagyon megviselt. - mondta szomorúan Jus, miközben ölelt engem.
-Tudom kincsem, tudom. - szorítottam karom közé.
-Szeretlek, bocsánat.
-Felejtsük el, jó?! - néztem szép szemébe.
-Egyetértek. Van kedved elmenni valahova? - mosolygott.
-Hova?
-Nem tudom, mondjuk vacsorázni?
-Nem, nincs kedvem. - szedtem ki hajamból a csattot.
-Aaakkooor, bowling? - vigyorgott csábosan.
-Hmm, oké! - vigyorogtam.
Gyorsan át cseréltem a szoknyát farmerra és felvettem a Supra-mat majd elindultunk.

49. Fejezet: "Pattie, i am here for you forever!"

Sziiiaaasztoooook!:333 Itt a részeckee*-* El sem hiszem hogy vége a sulinak:)) ugye nem csak én vártam?:)) na nem is zavarok:P






Anyunak nem is kellett sok, egyből összeszedte a fontos cuccainkat, és pakolta is a bőröndbe. Annyira rossz így látni azokat a személyeket akik életet adtak neked, és most...így összevesztek, mert az apukád megint kezdi előröl a dolgokat. Aput is nagyon szeretem, hiszen ő az én első példaképem, ő tanította meg nekem, hogy nem kell mindenért felkapni a vizet és utána meg agyon verni az embert. De anyu...Anyu az az ember akit a legjobban tisztelek, hogy olyan rossz körülmények közt, de még is életet adott nekem. Épp a bőröndömbe pakolásztam a Supra csukáimat amikor valaki betorpant a szobámba.
-Justin! - hallottam meg apu hangját. Mintha meg sem hallottam volna, csak pakoltam tovább. - Kérlek figyelj ide. - Ennél a mondatnál tartott egy kis szünetet várván, hogy majd oda fordulok...De hát nem járt szerencsével, mert megállás nélkül pakolásztam tovább. - Akkor ne fordulj meg, nekem mindegy...Nézd, én nagyon sajnálom amit veled és Pattie-vel tettem. De én úgy érzem, hogy a mi kapcsolatunk anyáddal, kihűlt. Úgy érzem, hogy neki jobb lesz nélkülem.
-Ha annyira jobb lenne neki nélküled akkor most nem lenne ilyen állapotban! - mondtam neki még mindig háttal fordulva.
Már csak lépteit hallottam ahogy kimegy.
*Lexi szemszöge*
Ó jaj. Hát én, teljesen lehidaltam. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de én nagyon félek.
-Nem mész be Justin-hoz? - kérdezte Sophie.
-Szerinted bemenjek? - kérdeztem húzott szájjal.
-Aha. - mosolygott. - Próbáld kicsit lenyugtatni!
-Okés. - mosolyogtam és felpattantam kényelmes helyemről.
-Szorítuuuunk. - vigyorgott Esthy.
Amikor Justin-nal közös szobánk elé értem, egy nagyot sóhajtottam majd bekopogtam.
-Bejöhetek? - cincogtam.
-Gyere. - hallatszott unott hangja.
Óvatosan lépkedtem, befelé a szobába.
-Justin, én... nagyon sajnálom akármi is történt. Téged imádlak a legjobban, és most ilyen helyzetben téged látni, háát gondolhatod, hogy nem a legjobb. - karoltam át hátulról.
-Aranyos vagy, köszönöm.
-Mi történt? Persze csak ha szeretnéd elmondani.
-Apu megcsalta anyut. Megint kezdenek előröl mindent. Elegem van. - vágott egyet a falba.
-Nyugi kincsem. - néztem őzike barna szemeibe. - Ha apukádnak volt annyi arca, hogy megcsalja ezt a tündéri nőt, aki az anyukád nem érdemli meg őt. Pattie egy csodálatos nő. Jobbat érdemel!
-Igazad van. - mosolygott. - De mi lesz Jazmyn-nel és Jaxon-nal? Apa nélkül fognak felnőni. Akkor ki fogja őket megvédeni, elgatyázni vagy például ki lesz az erős példaképük, ha nem apu?
-Te, te, és Te. - simítottam át arcán.
Amikor ezt kimondtam egy nagy mosolyra húzta száját.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Nem is kívánhatnék jobbat nálad. - csókolt meg.
-Imádlak. - suttogtam csókunkba.
-Jobban. - suttogta vissza.
***
Mindenki készen áll, hogy vissza induljunk Kanadába. Néhány cucc maradt még itt, de a fontosan azok velünk vannak. A többit ahogy Pattie is elmondta, Jeremy küldi utánunk. Igazándiból én még szívem szerint maradtam volna, de ha Paticia szempontjából nézem a dolgokat, igen, menni kell!
-Szia Lexi. - ölelt meg Jeremy.
-Szia. - mosolyogva öleltem vissza.
Sophie-tól és Esther-től is elbúcsúzott. Justin éppen a kocsiba szállt volna be amikor Jeremy megszólította.
-Hé, Justin! - erre Justin vissza nézett. - Kérlek hadd öleljelek meg utoljára!
Justin nem nagyon ragadtatta el magát, fejemmel szánakozóan intettem neki egyet, hogy menjen oda.
Szót fogadóan ballagott apjához, majd a férfi erősen magához szorította Justin-t.
-Ne haragudj rám, egy igazi féreg vagyok. Tudom, hogy te egy jobb apát érdemelnél. - mondta halkan Jeremy, de nem olyan halkan, hogy én ne halljam meg.
-Ne viccelj, nekem mindig is te leszel az apám. - engedték el egymást. - De amit teszel anyuval, felejthetetlen. - rázta meg fejét Jus. - Gondolkozz el ezen! Szia fater, vigyázz magadra. - mondta Justin majd megfogta a kezem és behúzott a kocsiba. Sophie-ék már bent ültek. Pattie szélsebesen indult a reptér felé.
-NE HARAGUDJ RÁM PATTIE! SZERETLEK! - hallottuk meg, ahogy Jeremy utánunk kiált.
Patricia, mintha meg sem hallotta volna csak ment tovább.
*A reptérre érkezve*
20 percet kellett várni, hogy megérkezzen a repülő. Amikor megérkezett gyorsan  fogtuk magunkat és lehetőleg feltűnés nélkül kerestünk helyet. Én Pattie mellett ültem, Justin velem szemben, Sophie és Esther pedig úgy döntött, hogy csatlakozik két fiú társaságához. Justin elég kimerült volt így nem is kellett neki sok elaludt. Pattie csak szomorúan nézelődott ki az ablakon amikor megszólítottam:
-Pattie. Akár mi baj van, nyugodtan elmondhatod. - erre felém fordult. - Én mindig itt leszek neked! Rám számíthatsz ezt tudd!
-Óóóó, édesem. - mosolygott. - Köszönöm szépen. - mondta és egy puszit nyomott arcomra.

48. Fejezet: Jeremy is a big idiot!

Sziasztook!:3 Igyekeztem hozni a részt, és gyorsan írni de nem ment :( Na mindegy, remélem azért tetszik.:) Feel my kisses :* bye: Vivienn ♥

Justinnal egész este beszélgettünk, hogy megtartsuk-e a kisgyereket. A mellett döntöttünk, hogy igen megtartjuk. Nem tudom, hogy milyen lesz ebbe az egészbe belevágni, de remélem nem lesz rossz. Másnap mindent elmondtunk. Éppen reggeliztünk, amikor kitoltam magam alól a széket és elkezdtem:
-Figyeljetek..valamit el kell mondanom. - Sophie és Jeremy értelmetlen fejjel néztek, hisz' ők még nem tudják. - Szóval.. - köszörültem meg a torkomat. - Terhes vagyok, Justintól.
-Mi? - nézett elkerekedett szemmel Jeremy, és szájából kiesett a gofri darab.
-Igen, apa. Terhes. Nem is tudom mit mondjak még erről, de ez nagyszerű dolog. Gondolj bele, hogy nagy apa leszel. Nem sokára itt fog futkosni a mi kis Bieber-ünk. - mondta Justin, és hátulról átfonta karját hasam körül.
-Aww Justin, de édes vagy. - mosolygott Sophie. - Sok sikert, srácok! Számíthattok rám. - bólogatott mosolyogva.
-Köszönjük Sophie. - mosolygott Justin.
-Na de, fiam! Miből gondolod, hogy készen állsz az apaságra? Tudod mennyivel jár az? - mondta Jeremy, majd felállt.
-Apa, te csak ne oktass ki! - hangsúlyozta Justin, a "ne" szót.
-Jó fiam, te tudod. - mondta Jeremy "majd meglátod" hangsúllyal.
*9 hónap elteltével*
-Justin! Nagyon fáj! - sikítoztam miközben a kocsiban "ültem" Justinnal, Pattie-val, anyuval.
-Nyugi kicsim, nyugi. - simogatta meg az arcom Justy.
-Nem bírom! - ordítottam, és sikoltoztam fájdalmasan.
Amikor beérkeztünk, a kórházba egyenesen a szülészetre vittek.
-Jézusom! - ültem fel hirtelen az ágyamban. (?!) - Csak egy álom.. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Egyetlen álmom sem volt még ennyire ijesztő, és élethű, mint ez. Olyan volt, mintha valós esemény lenne. Brrrr.. még a hideg is kirázott.
Justin még békésen szundikált mellettem, mint egy kiskutya. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 9:13. Szerintem ideje lenne felkelni, és elmenni reggelizni. Óvatosan, simogattam meg Justin arcát.
-Édesem..felkelés. - mondtam neki halkan. - Justin baby, kelj fel. - mosolyogva gyengéden megráztam a vállát.
-Nyeeeem. - mondta édes hangon.
-Deee, kincsem fel kell kelned!
-Miért? - húzta fejére a párnát.
-Reggelizni kéne. -mosolyogtam. - Biztos, hogy mindenki fent van már!
-De.. - kezdett bele.
-Nincs semmi de! - vágtam közbe. - Gyere. - megfogtam és lehúztam róla a takarót.
-Annyira imádlak! - támadta le hirtelen Justin az ajkaimat.
-Jajj, édesem én is téged! - csókoltam hirtelen vissza.
Justinnal kiballagtunk, az ebédlőbe és no lám megmondtam, hogy mindenki itt lesz!
*Justin szemszöge*
Elmentem a WC-re elvégezni a dolgom, amikor anyuék szobájából meghallottam apu hangját.
Közeledtem az ajtóhoz, hogy picit hallgatózzak, tudom nem szép dolog de érdekelt! Az ajtófélfára simulva
álltam meg, és füleltem.
-Én is szeretlek, bírd ki ezt a két hetet maximum, Cathy. - hallottam apu hangját.
Milyen Cathy?! Nem értem! De remélem nem az amire gondolok!
-Szerelmem most le kell, tennem mert azt mondtam Pattie-nek, hogy csak WC-re megyek. Szia, nagyon hiányzol te is, és a pici is! -  mondta, és akkor betoppantam a szobába.
Apu gyorsan kinyomta és eltette a telefont.
-Te mégis mit képzelsz magadról?! - kérdeztem idegesen, és most már biztosan tudatosult bennem, hogy ez a féreg Ismét megcsalja anyut.
-Haha, fiam miről beszélsz? - vigyorgott.
-Te Ne merészelj a fiadnak hívni. Ugyan, Jeremy ne kezd. - vigyorogtam gúnyosan. - Tudom, hogy megcsalod anyut. - mondtam majd a kezem elindult arca felé, és egy erős pofont vágtam le neki.
-Normális vagy te? - kérdezte idegesen. - Nem csalom meg!
-Mindent hallottam! - kiabáltam. - Megint az lesz, mint régen?! Ismét megcsalod anyut és szegény nem fog tudni semmiről? Undorító féreg vagy! - ordítottam vele.
Erre bejött anyu, Lexi, Eshty és Sophie.
-Mi történik itt? - lépett anyu apu mellé.
-Ha tudnád az, az ember aki mellett vagy mekkora egy szemétláda. - csóváltam a fejem idegesen.
-Miért? - kérdezte Lexi.
-Anyu hallgass meg, erre kérlek csak!
-Rendben fiam. - bólogatott.
-Ez az ember megcsal téged. Hallottam ahogy a telefonban valami Cathy nevű nővel beszélget. Azt mondta,  hogy mennyire hiányzik neki meg hogy szereti. - csuklott el néha a hangom.
-Igaz ez Jeremy? - nyelt egy nagyot anya, és apura nézett.
Apu csak szemeit forgatta, száját harapdálta majd nehézkesen bólintott egyet.
-Képes voltál ennyi ideig megvezetni? - kérdezte anyu megcsukló hangon.
-De én el akartam mondani neked! - vágott közbe apu.
-De Jeremy, még is mikor?! Amikor már ennél is jobban elveszíti értelmét a kapcsolatunk? - mondta anyu, és szemeiből könnycseppek kezdtek futni.
Anyut szorosan oldalról magamhoz szorítottam.
-Azt hiszem, mi megyünk.. - mondta Lexi és két testvérét magával húzta.
Anyu csak dermedten nézett maga elé, és sírt. Próbáltam vigasztalni de nem ment. Az, az érzés amikor az anyukád sír, csak az apukád miatt, felbecsülhetetlen. Szarkazmus.
-Jeremy döntöttem. Menj és éld le az életed azzal a Cathy-vel, engem és a kicsiket pedig felejtsd el. - mondta anyu majd a szekrényen lévő közös képüket lassan lefordította.

-De Pattie! Drágám! - fogta meg apu, anyu karját.
-Ne merészelj hozzám érni. - mondta anyu és kitépte karját apu kezei közül. - Gyere Justin, mi indulunk haza.
-És a cuccok?! - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Majd azt Jeremy elküldi. - mondta és kiment a szobából.
-Boldog vagy? Ezt akartad elérni? - kérdezte mogorván apu.
-Úgy is megtudta volna te szerencsétlen. - mondtam neki, majd rávágtam az ajtót.

Remélem tetszett! Bocsi ha rövid! :)♥  7 komi, és új! :)

47. Fejezet: You're pregnant!

Hi manók! :D<33 Nagyon szépen köszönöm, azt, hogy egy nap alatt kaptam 6 (!!!!) kommentet! :) 
Nagyon boldog voltam. Az nap el is kezdtem írni a 47. részt. :) Gondolom sokan következtettetek arra, hogy Lexi ilyen állapotú lesz. Direkt kivehetően írtam, hogy azért még is csak tudjatok valamit. :) Na, nem is zavarnék tovább, sziasztok és puszika!:D:3<33 


-Lexi, te... - nézte cipőjét.

-Igen? - kérdeztem elsápadtan.
Nagy levegőt vett és előröl kezdte.
-Nézd Lexi, te... - nyelt egy nagyot. - Terhes vagy. - mondta halkan.
-Mi? Neeem. - nevettem. - A-a. Soha. - vigyorogtam.
-De, Lexi. Tudom, hogy nem könnyű elfogadnod de tényleg. Rengeteg bizonyíték van rá. Lobbanékony vagy, olyan ételeket eszel amiket régebben nem szerettél, hányingered van. Ez nem vicc.
-Az nem lehet. - mondtam teljesen elsápadtan.
-Kincsem, pedig jobb lesz ha ezt feldolgozod. - simogatta meg az arcom.
-De, ez biztos? - éreztem, hogy a szemem könnybe lábad.
-Nem tudom, de el kéne menni venni egy tesztet.
-Nem lenne még korai? - még mindig nem hiszem el, hogy a szívem alatt egy pici életet fogok hordozni. Lehetetlen.
-Nem. Szerintem induljunk is. - megfogta a kezem, és a kocsi felé húzott. - Justinnak szerintem még ne szóljunk. - nézett nagy boci szemekkel.
-Oké, szerintem se. - próbáltam egy mosolyt erőltetni.
Amint beértünk a drogériába, beálltunk a kígyózó sorba és várakoztunk, hogy sorosak legyünk. Pattie a sorban állt én pedig, nézegettem a gyógyszereket. Amikor a terhességi tesztekhez értem, sok mosolygós kisbabával találtam magam szemben. Lehetséges, hogy 9 hónap múlva nekem is ilyenem lesz. Mi lesz ha Justin eltaszít majd miatta?! Mi lesz ha nem szeretné majd, és szegény sorsa az abortusz lesz?! Rengeteg ilyen kérdés merült fel bennem a képek láttán. Amikor visszanéztem, Pattie már fizetett. Ez érdekes, az előbb még a leghátulján állt. Lehetséges, hogy ennyire elmerengtem?! Biztosan ezek szerint.
-Indulhatunk, Lexi? - mosolygott.
-Igen. - bólintottam.
Beszálltunk a kocsiba, és Pattie magyarzni kezdte, hogy-hogy kell használni ezt a tesztet. Nem tudom, de nem merem megcsinálni. Mi van ha pozitív lesz?
-A menstruációd késik? - kérdezte Pattie miközben a kormányt szorongatta.
-Igen. - mondtam halkan.
-Oké, akkor gyere. - mondta, majd benyitott a házba. - Ah, szerencsére senki nincs itt. - mosolygott.
-Akkor tudod, hogy-hogy működik, már csak megcsinálnod kell.
-Pattie, én nem merem! Nagyon félek! Mi lesz ha terhes vagyok?! Főleg ha Justin mérges lesz rám, és lehet, hogy itt hagy majd a picivel. Nem akarom szegény pici életét elvenni. - keltem ki magamból.
-Drágám... - simogatta meg az arcomat. - Justin nem fog itt hagyni! Ha szeretnéd megtartani a picit akkor, előtte meg kell kérdezni Justint is. Nem tudom, hogy egy gyerekkel el akarod-e rontani az életed. - ekkor szemem könnybe lábadt. - Sok gonddal jár egy gyerek... Gondolkozzatok el majd rajta.
-Rendben. - bólintottam.
Bementem a mosdóba, elolvastam az utasításokat és megcsináltam. Kereken 5 percet kellett várni, hogy meglegyen az eredmény. Egész végig fel-le járkáltam a mosdóban. Ilyen ideges még sosem voltam.
Amikor letelt az 5 perc, megnéztem. Pozitív. Ezt nem hiszem el! Ezt egyszerűen nem tudom felfogni.
-Pattie! - rohantam ki a mosdóból. - Pozitív! Pozitív! A rohadt életbe! - éreztem, ahogy csepegni kezdenek a könnyek.
-Jézusom. - tette szája elé a kezét. - Kis Bieber. - húzta lassan száját egy mosolyra.
-Ezt nem tudom elhinni! Pattie! - borultam karjaiba.
-Kincsem..ts, ts, ts. - csitított. - Megoldjuk jó? - simogatta meg az arcomat.
Óvatosan bólintottam egyet. Ekkor benyitott Justin, Jeremy Sophie, és Eshty. Egy ártatlan, szomorú de mégis ideges lánnyal, és egy aranyos ideges anyukával találtak magukat szemben.
*Este 8 óra*
Justinnal épp sétálgattunk a gyönyörűen kivilágított utcán. Az előbb pancsoltunk egy nagyot, a parton.
Szerintem ideje lenne neki elmondani, hogy 9 hónap múlva megszületik az örökös. Lehet, hogy ezzel most mindent elrontok de, szerintem joga van megtudnia. Ujjaink összefonódva, arcunkat a lámpák meleg fénye világította meg. Még, megszorítottam a kezét egy két másodpercig mert lehet, hogy ez az utolsó ilyen érintkezésünk. Nagyot nyeltem, és bele kezdtem a mondani valómba.
-Justin... - néztem a földet.
-Mondd szerelmem. - mosolyogva nézett rám.
-Nézd..nem tudom, hogy-hogy történhetett mindez.. De nem sokára egy újabb kis személy fog, az életünkbe lépni. - csuklott meg folyton a hangom.
-Hee?! - nézett értetlen fejjel.
-Justin terhes vagyok! - húztam össze szemöldökömet, és felfelé néztem, ezzel vissza tartván a könnycseppeket.
Kezemet lassan elengedte, csak nézett maga elé, folyton csak fejét rázta. Tudtam én hogy ez lesz! Nem kellett volna elmondani neki...
Elindult, közepes tempóban visszafelé semmit nem mondván.
-Justin! Állj meg! - kiabáltam utána, de mintha meg sem hallotta volna, csak ment tovább. - Justin ha egy picit is szeretsz akkor kérlek állj meg! - ekkor lassított a tempón, jobb lába a járdán maradt a másikkal lépni akart volna, egy két másodpercig filózott azon, hogy elinduljon vagy sem, de elindult.
Gondolom, sokat érek neki... Ha ő így, én is így játszok. Elindultam az ideiglenes kis viskónk felé, és tervem szerint álomba sírtam magam.
*Justin szemszöge*
"Tudom, hogy most örülnöm kéne, hogy: Juhéj apa leszek! De nem. 19 éves vagyok. Én még NEM akarok apuka lenni. Egy gyerek elronthatja az életemet. A paparazzók meg, a nyakunkon lennének. Szegény gyereknek nem lenne ideje úgy felnőni, hogy ne tudná  meg az egész világ, hogy éppen mikor megy Lexivel vásárolni, vagy mit tudom én. Neeem, nekem ez baromira nem hiányzik. Főleg az, hogy majd keverni fogják a szart. Tudom ezzel megbántottam Lexit, de nekem ez most aféle trauma vagy nem tudom." Ezek a gondolatok szelték át a fejemet. Egyszerűen nekem ez felfoghatatlan volt. Csak sétáltam a parton, amikor szembe jott velem Esther.
-Justin?! Mit keresel te itt egyedül? - nyomta meg az "egyedül" szót.
-Nem tudom. - vetettem oda neki.
-Hol van Lexi? Megint összevesztetek? - húzott lassan egy padhoz.
-Mondhatni.
-Mi történt?
-Te tudtad, hogy a testvéred terhes?!?!?!
-Miiii?! - meresztette ki szemeit, és álla leesett a döbbenettől.
-Jól hallod! Lexi terhes! Lexi terhes! - felálltam, karjaimat kitártam, és idegesen kezdtem ordítani, hogy: Lexi terhes.
-Justin! - nyomott vissza a padra Esther a vállamnál fogva. - Nyugodj meg. Gondolom, milyen nehéz most. De a legjobb amit tehetsz jelen pillanatban az, az, hogy próbálsz lehiggadni. Most ideges voltál, és lehet, hogy olyan dolgot követtél el, célzok megint a veszekedésre, amit meg fogsz bánni. - én pedig csak néztem, őt nagy szemekkel.
Majd megöleltem. Úgy érzem Esther szavai térítettek, nagyjából észhez.
-Köszönöm. - mondtam és, az ölelés után megpusziltam.
Szegény csak értetlenül nézett és mosolygott.
*Lexi szemszöge*
Amint beértem, az ajtón ledobtam a táskámat a sarokba, és mindent elmondtam Sophienak. Esthert is kerestem, de ezek szerint a parton volt. Semmi kedvem nem volt utána menni. Reméltem, hogy itt lesz Justin, de amikor benyitottam a szobánkba egy árva lélek sem volt bent. Nagyot sóhajtottam, kissé csalódottan.

Mindenről én tehetek! Ha figyeltem volna akkor, most biztos nem lennék terhes... Istenem annyira szerencsétlen vagyok. Fel is hívtam anyut Sophieval és elmondtuk neki is. Anyu levert volt, de még is örült mindenkivel ellentétben. Aranyos volt tőle. Legalább ő szeretne "kis Biebert".  

Hallottam ahogy, becsapódik a bejárati ajtó. Justin volt az. Egyből a szobába jött.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy bunkó voltam. Azt is, hogy ennyire nem örültem ennek a kis babynek. - közeledett felém és megfogta az államat, úgy beszélt hozzám. - Kicsit elborultam.
-Kicsit?! - szakítottam félbe. Mire, mosolygott.
-Nézd, én nagyon megbántam. Gondolkodtam, és szeretnem ezt a picit. Szeretném, hogy apunak szólítson, és, hogy ő legyen az én kis Bieberem.
-A tiéd?! - kérdeztem ismét, de most vigyorogva.
-A miénk. - mondta és megcsókolt.