48. Fejezet: Jeremy is a big idiot!

Sziasztook!:3 Igyekeztem hozni a részt, és gyorsan írni de nem ment :( Na mindegy, remélem azért tetszik.:) Feel my kisses :* bye: Vivienn ♥

Justinnal egész este beszélgettünk, hogy megtartsuk-e a kisgyereket. A mellett döntöttünk, hogy igen megtartjuk. Nem tudom, hogy milyen lesz ebbe az egészbe belevágni, de remélem nem lesz rossz. Másnap mindent elmondtunk. Éppen reggeliztünk, amikor kitoltam magam alól a széket és elkezdtem:
-Figyeljetek..valamit el kell mondanom. - Sophie és Jeremy értelmetlen fejjel néztek, hisz' ők még nem tudják. - Szóval.. - köszörültem meg a torkomat. - Terhes vagyok, Justintól.
-Mi? - nézett elkerekedett szemmel Jeremy, és szájából kiesett a gofri darab.
-Igen, apa. Terhes. Nem is tudom mit mondjak még erről, de ez nagyszerű dolog. Gondolj bele, hogy nagy apa leszel. Nem sokára itt fog futkosni a mi kis Bieber-ünk. - mondta Justin, és hátulról átfonta karját hasam körül.
-Aww Justin, de édes vagy. - mosolygott Sophie. - Sok sikert, srácok! Számíthattok rám. - bólogatott mosolyogva.
-Köszönjük Sophie. - mosolygott Justin.
-Na de, fiam! Miből gondolod, hogy készen állsz az apaságra? Tudod mennyivel jár az? - mondta Jeremy, majd felállt.
-Apa, te csak ne oktass ki! - hangsúlyozta Justin, a "ne" szót.
-Jó fiam, te tudod. - mondta Jeremy "majd meglátod" hangsúllyal.
*9 hónap elteltével*
-Justin! Nagyon fáj! - sikítoztam miközben a kocsiban "ültem" Justinnal, Pattie-val, anyuval.
-Nyugi kicsim, nyugi. - simogatta meg az arcom Justy.
-Nem bírom! - ordítottam, és sikoltoztam fájdalmasan.
Amikor beérkeztünk, a kórházba egyenesen a szülészetre vittek.
-Jézusom! - ültem fel hirtelen az ágyamban. (?!) - Csak egy álom.. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Egyetlen álmom sem volt még ennyire ijesztő, és élethű, mint ez. Olyan volt, mintha valós esemény lenne. Brrrr.. még a hideg is kirázott.
Justin még békésen szundikált mellettem, mint egy kiskutya. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 9:13. Szerintem ideje lenne felkelni, és elmenni reggelizni. Óvatosan, simogattam meg Justin arcát.
-Édesem..felkelés. - mondtam neki halkan. - Justin baby, kelj fel. - mosolyogva gyengéden megráztam a vállát.
-Nyeeeem. - mondta édes hangon.
-Deee, kincsem fel kell kelned!
-Miért? - húzta fejére a párnát.
-Reggelizni kéne. -mosolyogtam. - Biztos, hogy mindenki fent van már!
-De.. - kezdett bele.
-Nincs semmi de! - vágtam közbe. - Gyere. - megfogtam és lehúztam róla a takarót.
-Annyira imádlak! - támadta le hirtelen Justin az ajkaimat.
-Jajj, édesem én is téged! - csókoltam hirtelen vissza.
Justinnal kiballagtunk, az ebédlőbe és no lám megmondtam, hogy mindenki itt lesz!
*Justin szemszöge*
Elmentem a WC-re elvégezni a dolgom, amikor anyuék szobájából meghallottam apu hangját.
Közeledtem az ajtóhoz, hogy picit hallgatózzak, tudom nem szép dolog de érdekelt! Az ajtófélfára simulva
álltam meg, és füleltem.
-Én is szeretlek, bírd ki ezt a két hetet maximum, Cathy. - hallottam apu hangját.
Milyen Cathy?! Nem értem! De remélem nem az amire gondolok!
-Szerelmem most le kell, tennem mert azt mondtam Pattie-nek, hogy csak WC-re megyek. Szia, nagyon hiányzol te is, és a pici is! -  mondta, és akkor betoppantam a szobába.
Apu gyorsan kinyomta és eltette a telefont.
-Te mégis mit képzelsz magadról?! - kérdeztem idegesen, és most már biztosan tudatosult bennem, hogy ez a féreg Ismét megcsalja anyut.
-Haha, fiam miről beszélsz? - vigyorgott.
-Te Ne merészelj a fiadnak hívni. Ugyan, Jeremy ne kezd. - vigyorogtam gúnyosan. - Tudom, hogy megcsalod anyut. - mondtam majd a kezem elindult arca felé, és egy erős pofont vágtam le neki.
-Normális vagy te? - kérdezte idegesen. - Nem csalom meg!
-Mindent hallottam! - kiabáltam. - Megint az lesz, mint régen?! Ismét megcsalod anyut és szegény nem fog tudni semmiről? Undorító féreg vagy! - ordítottam vele.
Erre bejött anyu, Lexi, Eshty és Sophie.
-Mi történik itt? - lépett anyu apu mellé.
-Ha tudnád az, az ember aki mellett vagy mekkora egy szemétláda. - csóváltam a fejem idegesen.
-Miért? - kérdezte Lexi.
-Anyu hallgass meg, erre kérlek csak!
-Rendben fiam. - bólogatott.
-Ez az ember megcsal téged. Hallottam ahogy a telefonban valami Cathy nevű nővel beszélget. Azt mondta,  hogy mennyire hiányzik neki meg hogy szereti. - csuklott el néha a hangom.
-Igaz ez Jeremy? - nyelt egy nagyot anya, és apura nézett.
Apu csak szemeit forgatta, száját harapdálta majd nehézkesen bólintott egyet.
-Képes voltál ennyi ideig megvezetni? - kérdezte anyu megcsukló hangon.
-De én el akartam mondani neked! - vágott közbe apu.
-De Jeremy, még is mikor?! Amikor már ennél is jobban elveszíti értelmét a kapcsolatunk? - mondta anyu, és szemeiből könnycseppek kezdtek futni.
Anyut szorosan oldalról magamhoz szorítottam.
-Azt hiszem, mi megyünk.. - mondta Lexi és két testvérét magával húzta.
Anyu csak dermedten nézett maga elé, és sírt. Próbáltam vigasztalni de nem ment. Az, az érzés amikor az anyukád sír, csak az apukád miatt, felbecsülhetetlen. Szarkazmus.
-Jeremy döntöttem. Menj és éld le az életed azzal a Cathy-vel, engem és a kicsiket pedig felejtsd el. - mondta anyu majd a szekrényen lévő közös képüket lassan lefordította.

-De Pattie! Drágám! - fogta meg apu, anyu karját.
-Ne merészelj hozzám érni. - mondta anyu és kitépte karját apu kezei közül. - Gyere Justin, mi indulunk haza.
-És a cuccok?! - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Majd azt Jeremy elküldi. - mondta és kiment a szobából.
-Boldog vagy? Ezt akartad elérni? - kérdezte mogorván apu.
-Úgy is megtudta volna te szerencsétlen. - mondtam neki, majd rávágtam az ajtót.

Remélem tetszett! Bocsi ha rövid! :)♥  7 komi, és új! :)