Sajnálom

Sziasztok!:) A címből kifolyólag olyan dolgot fogok veletek közölni aminek nem fogtok örülni.


Hát, ez a blog mindent megélt... Azt tudnotok kell,hogy eredetileg ketten vezettük volna ezt a történetet az írótársammal. De megírta az első részt és ő befejezte ezt az egészet... Beletörődtem. Alig volt meg 10. rész, de már sikeres voltam! Vártam a másnapot, hogy írjam nektek a részt, ami teli van izgalmakkal, érzésekkel, beszólásokkal stb... De ez mára megváltozott. Rengetegszer bántottatok meg kommentben... El kellett volna fogadnotok, hogy néha nekem is szükségem van pihenésre, kikapcsolódásra, tanulásra és egyéb személyes dolgokra. Nem, ti ehelyett (tisztelet a kivételnek) olyan szavakkal illettek, aminek az ember nem nagyon örül. Szidtatok, hálátlanok voltatok, miközben én NEKTEK, A BLOGNAK szenteltem az időmet. Igazatok van abban, hogy ha elkezdtek egy blogot folytassam is... De ha az emberek akik olvasnak, hálátlanok velem szemben, és lenéznek miért írjam?! Gondolkozzatok el ezen!
De ennek vége. Ahogy a blognak is. Igen, befejeztem a történetet.
Aki tudni szeretné, Justin és Alexis meghal egy motorbalesetben a sztori végén. Pattie öngyilkos lesz, Justin miatt. Sophie depressziós. Jazzyt és Jaxont Jeremy neveli fel. Alexis anyja, pedig elmegyógyintézetbe kerül.

KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY ITT VOLTATOK EDDIG VELEM. KÖSZÖNÖM AZOKNAK AKIK VÁRTAK, AKIK KOMMENTELTEK /NEM NEGATÍVUMOKAT/ AKIK KITARTOTTAK MELLETTEM! Mindennél többet jelent.
♥...





Unexpected Love
Kezdés: 2012. december 5 (szombat)
Végzés: 2013. szeptember 8 (vasárnap)
Író: Babai Vivien Roxána
Főszereplők: Justin Bieber; Alexis Logan

52. Fejezet: Alexis Logan...

*Justin szemszöge*
Reggel Lexi a karjaim között szuszogott. Imádom ezt az érzést. Melegség tölt el ilyenkor. Ha akarnám, talán meg tudnám számolni az összes csillagot, hogy eltereljem a figyelmemet, de ahhoz egy egész világegyetem sem lenne elég, hogy megfeledkezzem a lányról, aki mellettem fekszik. Annyira édes ahogy, mellettem szuszog, ahogy mozgolódik. A rabja lettem. Kezem óvatosan végig simítottam arcán, és ráleheltem óvatosan egy puszit. Erre megrebegtette szemeit. Lassan nyitotta ki, őket majd amikor meglátott elmosolyodott.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá féloldalasan.
-Neked is Justy. - dörzsölte meg szemeit. - Hogy aludtál? - dobta át kezeit a derekamon.
-Egész, jól. Te? - tűrtem el a haját a szeme elől.
-Én is. - mondta és egy jó nagy cuppanóst nyomott arcomra.
-Lexi, tegnap este hívott Scooter, hogy ma lesz egy koncertem New York-ban. Ugye eljössz? - kérdeztem és lerugdaltam magamról a takarót.
-Persze, ilyet ne kérdezz Justin! - vigyorgott.
*Lexi szemszöge*
Jus-nak délután ötkor lesz a koncertje. Addig, elmentem venni valami ruhát a koncertre, Justin pedig elment Pattiehez segíteni. (Mindenben). Már 11 óra óta sétálgattam a plázában, amikor egy butik előtt elsétálva láttam egy ruhát. Egy bábura volt ráakasztva. Nagyon jól nézett ki. Első látásra beleszerettem. Velem szemben állt egy szőke, pontosan plázacicának nevezhető lány. Lehetett olyan 16-17. Arcáról sugárzott a nagyképűség. Ha már az arcnál tartunk, teli volt alapozóval. Fogadni mernék, hogy volt rajta egy kilónyi. Szája kifestve pirosra, szeme kihúzva. Ránézett a kiszemelt ruhadarabomra.
-Hmm, ez kell! - bólintott.
Mondta és elindult, félre lökött engem (mivel a butik ajtajánál álltam). Gyorsan futni kezdtem én is befelé az üzletbe. Észrevette, hogy egy ruhára hajtunk. Ha harc, hát legyen harc arckifejezéssel szemlélt engem. Szúrós tekintete volt, mintha gondolatban fojtogatott volna... Mint a sas, lecsaptam egy nőre aki ott dolgozott.
-Hello, az a ruha érdekelne! - hadartam, hogy nehogy előbb megkapja a csaj, mint én, és rámutattam a ruhára.
-Az ott? - kérdezte vissza.
-Igen az! - nyögtem fel, kissé idegesen. - Gyerünk, levenné?
-Kérem azt ott, ni! - hallottam meg lány hangját.
-Jaaj nee. - toporogtam ott.
-Sajnálom, de ahogy látom az a ruha már, másé. - mondta a lány mellett álló, munkás.
-Háh! Yessss! - magamban örömtáncot lejtettem.
-Parancsoljon. - mondta a hölgy, és a kezembe nyomta a ruhát.
-Hmm, köszönöm! - mosolyogtam gúnyosan a lányra.
Aki idegében eléggé elvörösödött.
-Na azt már nem! - mondta és elindult felém, feldúltan.
-Ajaj. - mondtam és hátrálni kezdtem. Rémülten lépkedtem hátrafelé.
Igazából nem a lánytól féltem, hanem attól, hogy mi pereghet le most a fejében.
-Add ide! - parancsolta.
-Mi? Nem! Felejtsd el! - emeltem fel a mutató ujjam és, jobbra balra mozgattam.
-Már pedig de! Én mindent megkapok! - mondta és belemarkolt a ruhába, majd húzni kezdte.
-Már megbocsájts...Tudod, hogy ki vagyok?! - kérdeztem kissé nagyképűen.
-Nem. Kellene? - húzta fel szemöldökét, és húzta  ruhát maga felé.
-Ch. - mondtam és vissza húztam.
-Hölgyeim... - mondta félénken az egyik munkás.
-KUSS! - mondtuk egyszerre, és ide-oda húzogattuk a ruhát.
Addig húztuk, téptük amíg egyszer csak elszakadt. Ezt nem hiszem el!
-Én csak azt akartam mondani, hogy találtunk, még egy ugyan ilyen ruhát. - jött vissza a nő.
A lány ismét harciasan nézett rám. Ez ennyire szeret veszekedni egy kis valami miatt? Jézus...
-Felejtsd el, a tiéd. - mondtam és kimentem az üzletből.
Amikor visszanéztem ott ugrált, mint valami nem normális. Elnevettem magam.
*14:20*
Végül, találtam itthon magamnak egy ruhát. Vagyis egy szettet. Talán ez még jobban tetszett, mint amit a boltban láttam. Könnyű ruha, de mégis. Egy korall színű féloldalas ruha, egy fehér magassarkúval párosítva. A szemhéjam, barnás árnyalatra sikeredett, az ajkaimat pedig pirosra kentem be. Fújtam magamra a kedvenc Versace parfümömből, és indulásra készen álltam.

 

 Justin-on egy fehér póló volt, a felett egy fekete dzseki. Ülepes farmer, és a Supra. A haja most Kidrauhl-os volt. Azt mondta, hogy nem volt kedve belőni. Gyorsan felszálltunk a repülőre, hogy időben odaérjünk. Pattie nem jött mert, nem érzi magát jól, még mindig. Pedig jót tenne neki egy kis kimozdulás. Kemény két órás volt az út New York-ba. Már minden rajongó ott üvöltözött amikor leszálltunk a gépről.

***

-Akkor most jöjjön az All Around The World! Benne vagytok? - ordította Justin. - Mi? Nem hallom! - mondta és feléjük tartotta a mikrofont.

-Igeen! - üvöltötték.

-De most valaki mástól... - mondta és a színfalak mögé nézett. Pont rám.

-A-a. Justin nem! - futottam hátra.

-Naa, gyere már ki Lexi! - mondta a mikrofonba. - Srácok, mindenki háromra mondja, hogy Lexi. Egy, kettő, három! 

-Lexi, Lexi, Lexi, Lexi... - mondta együtt velük Justin.

-Kenny, mit csináljak? - bújtam elő.

-Menj ki. - mosolygott.

-De mi lesz ha... - ekkor Kenny megfogott a fenekem alatt az egyik kezével, a hátára vett és kicipelt. 

-Kenny engedj el! - ütögettem a hátát.

-Tessék Justin. - nevetve tett le.

-Köszi tesó. - mondta majd férfiasan lepacsizott vele.

Rengetegen voltak, de tényleg. WOW. Na és még Justin azt akarja, hogy én énekeljek ennyi ember előtt. Nagyon megijedtem. Irtó szégyellős vagyok.

-Na drágám, elénekled nekünk az All Around The World-öt? - döntötte Justin jobb oldalra a fejét.

Majd a kezével intett egyet, és mindenki hirtelen, azt kezdte mondani, hogy: kérlek. 

-Na jó. - ha már anyu szerint nem rossz a hangom, akkor nincs mit szégyellnem, nem igaz? -You're beautiful, beautiful, you should know it

(You're beautiful, beautiful, you should know it)
I think it's time, think it's time that you show it
You're beautiful, beautiful

Baby what you doing? where you at? where you at?
Why you acting so shy? holding back, holding back
We're not the only ones doing it like that, it like that
So DJ bring that, bring that, bring that, bring that back

... - kezdtem énekelni.

-Remek, voltál. - csókolt meg a dal végén Justin. Ennek köszönhetően mindenki sikított. - De most, jöjjön a One Less Lonely Girl! - mondta, azzal elkezdődött a dal.

Épp felálltam, hogy vissza megyek a színfalak mögé, amikor visszanyomott a székre. 

Énekelt, és simogatta az arcom. Ekkor eszembe jutott, amikor a húgomat hoztam a koncertre és One Less Lonely Girl lehettem. Minden pillanata, lepergett a szemem előtt. Ahogy rám nézett, ahogy megfogta a kezem. Minden. Nagyon el voltam kalandozva. Amikor a végére ért, leguggolt elém. Én pedig elmosolyodtam.

-Alexis Logan, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd zsebéből elővett egy kis dobozt.

51. Fejezet: What?

Sziasztok! Nagyon szégyellem a fejem, hogy eddig nem volt rész de most kaptam meg a gépem és telefonról meg nem volt kedvem írni... Remélem tetszeni fog nektek a részecske. :) Mindenkinek további szép nyarat, pihenjetek sokat. Csók! 



Késő este tértünk haza, mert vacsorázni is voltunk. Otthon még picikét TV-ztünk és aztán elaludtunk. 
Este mikor együtt aludtunk el, én hozzá bújtam, s ő szorosan átölelt. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, a karja védelmet ad mindenki elől. Éreztem, ahogy ver a szíve, éreztem az illatát, éreztem ahogy lélegzik. Majd reggel mikor felébredtem és kinyitottam a szemem, láttam, éreztem, hogy csendesen szuszog mellettem. És azt kívántam így legyen egy életen át! Egy csókkal ébresztettem, amitől egyből felkelt. Édesen mosolygott bele. 
-Szeretlek. - suttogtam.
-Én is szeretlek téged, butus. - mosolygott és hajammal kezdett játszani.
-Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el. - éreztem, ahogy szememből kiszökik egy könnycsepp.
-Ígérem. Örökkön örökké, és még az után is vigyázni fogok rád, és szeretni, imádni foglak. - törölte le a könnycseppet.  
-Melletted érzem magam igazán boldognak. - mosolyogtam.
-Ezzel én is így vagyok. - mosolygott. - Baby, ne szomorkodj, mert ha te az vagy én is az leszek. - gubbasztotta le ajkait.
-Oké. - bólintottam. 
 *Justin szemszöge* 
Bebizonyosodott bennem valami. Nagyon szeretem ezt a lányt. Az életemet adnám érte. Olyat fogok tenni amiért majd az egész világ támadni fog. De nem érdekel, mert akkor boldog leszek. Lexi-vel, anyuval, Jazzy-vel, Jaxon-nal és a Belieber-eimmel.
-Justin mi lenne ha elmennék anyukádhoz, és filmeznénk, segítenék neki feldolgozni mindent?! - mosolygott az életem értelme.
-Ez jó ötlet. - mosolyogtam féloldalasan.
-Addig te meg, lóghatnál a barátaiddal. Na? - vigyorgott.
-Rendben kincsem. - pusziltam meg.  -Elvigyelek?  
-Nem kell, mert még beugrok egy boltba. Venni romantikus filmeket, meg ilyesmiket. - mondta és kipattant az ágyból. 
-Oké. 
Gyorsan letusoltam és felhívtam Ryan-t (Ryan Good-ot, aki nem csak a stylistom hanem az egyik legjobb haverom). 
 -Csá, Justin! - köszönt lelkesen.
-Hey tesó. - mosolyogtam. - Figyelj tudnánk találkozni? 
-Persze, ma szabad vagyok.
Egykor találkoztam Ryan-nel a StarBucks-ban, ahol sok rajongóm volt, de nem okozott akadályt, szívesen dedikáltam nekik.
-Na, miért akartál találkozni? - kérdezte Ryan komolyan.
-Miért? Nem találkozhatok veled? 
-Deeee, de nem szoktál ilyen komoly lenni. - nevetett, vele együtt én is.
-........ - suttogtam fülébe.
-Mi? - kérdezte meglepetten és letolta napszemüvegét. 

-Komolyan mondtam.
-Tesó, ömm nem tartom jó ötletnek.
-Miért? - húztam fel szemöldököm.
-Áh, semmi hagyjuk. Nem akarom elrontani az életed. Azt teszel amit akarsz.
-Hááááát jó. - haraptam számba.
Ryan-nel elmentünk városba, nézelődtünk meg vettünk egy két cuccot. Épp nézelődtem amikor megtaláltam azt a boltot, ahova már reggel óta be akartam menni!
*Lexi szemszöge*
Pattie-vel éppen a 'P.S. I love you' romantikus filmet néztük. Olyan gyönyörű ez a film...
Amikor végeztünk a filmmel, elmentünk egy kávézóba. Én egy kapucsínót rendeltem, Pattie pedig egy jegeskávét.
-Amúgy, hogy vagy Pattie? - mosolyogtam és belekortyoltam a kapucsínómba.
-Szörnyen. Amióta itthon vagyunk, csak eszek, alszok, eszek, alszok.
-De, de miért? Te egy erős nő vagy! Nem szabadna elszontyolodnod egy olyan férfi miatt aki képes volt megcsalni. - néztem fájó tekintettel rá.
-Tudod milyen érzés amikor a picik megkérdezik, hogy 'mikor jön haza apa'? És nap, mint nap az ajtóban várják? - sírta el magát.
-Ahhw.. Ne sírj, Pattie. Jeremy képes volt itt hagyni bennetek ugye? - bólintott. - Ti sokkal jobbat érdemeltek, és ha te nem is fogod keresni az ideális férfit, akkor majd én segítek. Ha szükséged van, valakire, hogy kiönthesd a szíved én itt vagyok neked! Ezt SOHA ne felejtsd el!
-Köszönöm, drága vagy! Szeretlek. - ölelt meg. - Örülök, hogy Justin rád talált.
-Én is szeretlek Pattie! - öleltem vissza.
 

50. Fejezet: Justin was nervous

50. Fejezet: Justin was nervous

Sziasztok!<3 Bocsi, hogy ilyen későn hozom a részt csak elromlott TELJESEN a gépem. Ezt a rész is telefonról írom. Szóval bocsi ha lesz hiba.:s Ui.: MINDENKINEK SZÉP NYARAT!<3



-Pszt, Lexi kelj fel. - rázta meg gyengén a vállam Pattie.
-Mmmmhhh... - nyavajogtam.
-Tíz perc múlva beérünk!
-Na jó... - ásítottam.
Gyorsan elővettem táskámból egy tükröt és megigazítottam a hajam. Néhány hajszál kiállt de nem zavart.
-Justin merre van? - kérdeztem.
-A WC-re ment. - válaszolt Pattie.
-Oké. - bólintottam.
Felálltam és odamentem a két lány testvéremhez. Még nagyban ment a trécselés.
-Hát te ki vagy? - kérdezte mosolyogva az egyik fiú.
-Alexis, a nővérük. - mutattam a lányokra.
-Azok a mellek. - pirult el a másik. - Hmm meg mutatod nekem, hogy milyen géneket örökölnek majd a picik? Szóval megérinthetem őket? - nyalta meg ajkait.
-Van barátja öcsi, ezt cumiztad. - hallottam meg Justin hangját és ő hátulról átfonta karjait derekam körül.
-És büszke is vagyok rá. - csókoltam meg.
-Gyerekek szállunk, készüljetek! - mondta Pattie.
Épp' elindultunk Justin-nal a helyünkre amikor valaki megfogta a vállam.
-Hát te meg mit akarsz? - fordultam meg, és megláttam, hogy aki megérintett az egyik fiú volt.
Pontosabban az amelyik az egyik nőiességemet dicsérte.
-Csak elbúcsúzni... - mondta.
Arcunkat 5 cm vagy kevesebb választotta el, egy-két másodperc alatt majd amikor észhez kaptam és kibújtam a következendő csókunk alól.
-Te mit nem értesz azon, hogy VAN BARÁTJA?! - emelte fel hangját Justin és elindította öklét a fiú felé.
-Justin, Justin! Ne! - fogtam le kezét de késő volt.
Arcon vágta a fiút. A srác a kezét orrára tapasztotta. Mindenki ledermedt. Eközben megérkezett a repülő, Kanadába.
-És még te nevezed magadat sztárnak. - szűrte ki fogai közül a fiú.
Kezét elvette az orra elől. A vér csak folyt onnan.
-Ne haragudj rá. - néztem gyilkos tekintettel Justin-ra. - Csak tudod, nagyon félt engem.
De tessék itt egy zsebkendő. - nyújtottam oda neki.
-Kösz. - mondta és orrához nyomta.
-Szeretnél egy közös képet engesztelésül?
-Nem, kösz. A végén megöl érte mr. Bieber.
-Jó hagyjad már! - sziszegte idegesen Jus. - Gyere.
Megfogta a karom és leráncigált a repülőről.
-Ez most mire volt jó?! - förmedtem rá, majd elvakított a paparazzók kamerája.
Annyira kattogtak, hogy majd' megsüketültem.
-Még neked áll feljebb?! Majdnem lesmárolt. - szűrte ki fogai közül mert nem akarta, hogy meghallja bárki is.
-Hé, gyerekek! Beszállás!
Mondta Pattie, mert megérkezett egy nagy fekete kocsi. Betuszkoltam a húgaimat, Justin engem, Pattie pedig beült előre.
-Minden rendben? - suttogta Esther.
-Remélem... - hunytam le szemem.
Justin egészen hazáig hozzám sem szólt. Amikor kitett minket a kocsi a ház előtt Justin neki dőlt a falnak, és várt.
-Kéne a kulcs. - húztam fel szemöldököm gúnyosan.
-Ja! - tért észhez a nagyságos úr és kezembe dobta a kulcsot.
-Végre... - sóhajtottam amikor benyitottam a házba. - Azt hiszem letusolok és kipalolok utána.
Justin még mindig nem szólt, egy szót sem. Kiszedtem a börőndből egy lenge szettet és egy törölközőt majd felmentem a fürdőbe.

Abban a pillanatban csak a forró víz tudott megnyugtatni. Testemet ellepte a hab, és a víz. A kezembe "vettem" a habot majd fújni kezdtem. Hát, nem unatkozhattam. Fejem belemerítettem a vízbe, hogy megmoshassam.
Még fél órát feküdtem a vízben, majd kiszálltam és egy törölközőt tekertem testemre. Gyorsan megszárítottam és kifésültem a hajamat. Felvettem a kiválasztott szoknyámat és trikót majd a hajamat egy csattal fel fogtam. Ekkor kilincs feszegetésre figyeltem fel. Kinyitottam.
-Ne haragudj rám. Bunkó voltam. Csak most tudod, anyuék helyzete nagyon megviselt. - mondta szomorúan Jus, miközben ölelt engem.
-Tudom kincsem, tudom. - szorítottam karom közé.
-Szeretlek, bocsánat.
-Felejtsük el, jó?! - néztem szép szemébe.
-Egyetértek. Van kedved elmenni valahova? - mosolygott.
-Hova?
-Nem tudom, mondjuk vacsorázni?
-Nem, nincs kedvem. - szedtem ki hajamból a csattot.
-Aaakkooor, bowling? - vigyorgott csábosan.
-Hmm, oké! - vigyorogtam.
Gyorsan át cseréltem a szoknyát farmerra és felvettem a Supra-mat majd elindultunk.

49. Fejezet: "Pattie, i am here for you forever!"

Sziiiaaasztoooook!:333 Itt a részeckee*-* El sem hiszem hogy vége a sulinak:)) ugye nem csak én vártam?:)) na nem is zavarok:P






Anyunak nem is kellett sok, egyből összeszedte a fontos cuccainkat, és pakolta is a bőröndbe. Annyira rossz így látni azokat a személyeket akik életet adtak neked, és most...így összevesztek, mert az apukád megint kezdi előröl a dolgokat. Aput is nagyon szeretem, hiszen ő az én első példaképem, ő tanította meg nekem, hogy nem kell mindenért felkapni a vizet és utána meg agyon verni az embert. De anyu...Anyu az az ember akit a legjobban tisztelek, hogy olyan rossz körülmények közt, de még is életet adott nekem. Épp a bőröndömbe pakolásztam a Supra csukáimat amikor valaki betorpant a szobámba.
-Justin! - hallottam meg apu hangját. Mintha meg sem hallottam volna, csak pakoltam tovább. - Kérlek figyelj ide. - Ennél a mondatnál tartott egy kis szünetet várván, hogy majd oda fordulok...De hát nem járt szerencsével, mert megállás nélkül pakolásztam tovább. - Akkor ne fordulj meg, nekem mindegy...Nézd, én nagyon sajnálom amit veled és Pattie-vel tettem. De én úgy érzem, hogy a mi kapcsolatunk anyáddal, kihűlt. Úgy érzem, hogy neki jobb lesz nélkülem.
-Ha annyira jobb lenne neki nélküled akkor most nem lenne ilyen állapotban! - mondtam neki még mindig háttal fordulva.
Már csak lépteit hallottam ahogy kimegy.
*Lexi szemszöge*
Ó jaj. Hát én, teljesen lehidaltam. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de én nagyon félek.
-Nem mész be Justin-hoz? - kérdezte Sophie.
-Szerinted bemenjek? - kérdeztem húzott szájjal.
-Aha. - mosolygott. - Próbáld kicsit lenyugtatni!
-Okés. - mosolyogtam és felpattantam kényelmes helyemről.
-Szorítuuuunk. - vigyorgott Esthy.
Amikor Justin-nal közös szobánk elé értem, egy nagyot sóhajtottam majd bekopogtam.
-Bejöhetek? - cincogtam.
-Gyere. - hallatszott unott hangja.
Óvatosan lépkedtem, befelé a szobába.
-Justin, én... nagyon sajnálom akármi is történt. Téged imádlak a legjobban, és most ilyen helyzetben téged látni, háát gondolhatod, hogy nem a legjobb. - karoltam át hátulról.
-Aranyos vagy, köszönöm.
-Mi történt? Persze csak ha szeretnéd elmondani.
-Apu megcsalta anyut. Megint kezdenek előröl mindent. Elegem van. - vágott egyet a falba.
-Nyugi kincsem. - néztem őzike barna szemeibe. - Ha apukádnak volt annyi arca, hogy megcsalja ezt a tündéri nőt, aki az anyukád nem érdemli meg őt. Pattie egy csodálatos nő. Jobbat érdemel!
-Igazad van. - mosolygott. - De mi lesz Jazmyn-nel és Jaxon-nal? Apa nélkül fognak felnőni. Akkor ki fogja őket megvédeni, elgatyázni vagy például ki lesz az erős példaképük, ha nem apu?
-Te, te, és Te. - simítottam át arcán.
Amikor ezt kimondtam egy nagy mosolyra húzta száját.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Nem is kívánhatnék jobbat nálad. - csókolt meg.
-Imádlak. - suttogtam csókunkba.
-Jobban. - suttogta vissza.
***
Mindenki készen áll, hogy vissza induljunk Kanadába. Néhány cucc maradt még itt, de a fontosan azok velünk vannak. A többit ahogy Pattie is elmondta, Jeremy küldi utánunk. Igazándiból én még szívem szerint maradtam volna, de ha Paticia szempontjából nézem a dolgokat, igen, menni kell!
-Szia Lexi. - ölelt meg Jeremy.
-Szia. - mosolyogva öleltem vissza.
Sophie-tól és Esther-től is elbúcsúzott. Justin éppen a kocsiba szállt volna be amikor Jeremy megszólította.
-Hé, Justin! - erre Justin vissza nézett. - Kérlek hadd öleljelek meg utoljára!
Justin nem nagyon ragadtatta el magát, fejemmel szánakozóan intettem neki egyet, hogy menjen oda.
Szót fogadóan ballagott apjához, majd a férfi erősen magához szorította Justin-t.
-Ne haragudj rám, egy igazi féreg vagyok. Tudom, hogy te egy jobb apát érdemelnél. - mondta halkan Jeremy, de nem olyan halkan, hogy én ne halljam meg.
-Ne viccelj, nekem mindig is te leszel az apám. - engedték el egymást. - De amit teszel anyuval, felejthetetlen. - rázta meg fejét Jus. - Gondolkozz el ezen! Szia fater, vigyázz magadra. - mondta Justin majd megfogta a kezem és behúzott a kocsiba. Sophie-ék már bent ültek. Pattie szélsebesen indult a reptér felé.
-NE HARAGUDJ RÁM PATTIE! SZERETLEK! - hallottuk meg, ahogy Jeremy utánunk kiált.
Patricia, mintha meg sem hallotta volna csak ment tovább.
*A reptérre érkezve*
20 percet kellett várni, hogy megérkezzen a repülő. Amikor megérkezett gyorsan  fogtuk magunkat és lehetőleg feltűnés nélkül kerestünk helyet. Én Pattie mellett ültem, Justin velem szemben, Sophie és Esther pedig úgy döntött, hogy csatlakozik két fiú társaságához. Justin elég kimerült volt így nem is kellett neki sok elaludt. Pattie csak szomorúan nézelődott ki az ablakon amikor megszólítottam:
-Pattie. Akár mi baj van, nyugodtan elmondhatod. - erre felém fordult. - Én mindig itt leszek neked! Rám számíthatsz ezt tudd!
-Óóóó, édesem. - mosolygott. - Köszönöm szépen. - mondta és egy puszit nyomott arcomra.

48. Fejezet: Jeremy is a big idiot!

Sziasztook!:3 Igyekeztem hozni a részt, és gyorsan írni de nem ment :( Na mindegy, remélem azért tetszik.:) Feel my kisses :* bye: Vivienn ♥

Justinnal egész este beszélgettünk, hogy megtartsuk-e a kisgyereket. A mellett döntöttünk, hogy igen megtartjuk. Nem tudom, hogy milyen lesz ebbe az egészbe belevágni, de remélem nem lesz rossz. Másnap mindent elmondtunk. Éppen reggeliztünk, amikor kitoltam magam alól a széket és elkezdtem:
-Figyeljetek..valamit el kell mondanom. - Sophie és Jeremy értelmetlen fejjel néztek, hisz' ők még nem tudják. - Szóval.. - köszörültem meg a torkomat. - Terhes vagyok, Justintól.
-Mi? - nézett elkerekedett szemmel Jeremy, és szájából kiesett a gofri darab.
-Igen, apa. Terhes. Nem is tudom mit mondjak még erről, de ez nagyszerű dolog. Gondolj bele, hogy nagy apa leszel. Nem sokára itt fog futkosni a mi kis Bieber-ünk. - mondta Justin, és hátulról átfonta karját hasam körül.
-Aww Justin, de édes vagy. - mosolygott Sophie. - Sok sikert, srácok! Számíthattok rám. - bólogatott mosolyogva.
-Köszönjük Sophie. - mosolygott Justin.
-Na de, fiam! Miből gondolod, hogy készen állsz az apaságra? Tudod mennyivel jár az? - mondta Jeremy, majd felállt.
-Apa, te csak ne oktass ki! - hangsúlyozta Justin, a "ne" szót.
-Jó fiam, te tudod. - mondta Jeremy "majd meglátod" hangsúllyal.
*9 hónap elteltével*
-Justin! Nagyon fáj! - sikítoztam miközben a kocsiban "ültem" Justinnal, Pattie-val, anyuval.
-Nyugi kicsim, nyugi. - simogatta meg az arcom Justy.
-Nem bírom! - ordítottam, és sikoltoztam fájdalmasan.
Amikor beérkeztünk, a kórházba egyenesen a szülészetre vittek.
-Jézusom! - ültem fel hirtelen az ágyamban. (?!) - Csak egy álom.. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Egyetlen álmom sem volt még ennyire ijesztő, és élethű, mint ez. Olyan volt, mintha valós esemény lenne. Brrrr.. még a hideg is kirázott.
Justin még békésen szundikált mellettem, mint egy kiskutya. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 9:13. Szerintem ideje lenne felkelni, és elmenni reggelizni. Óvatosan, simogattam meg Justin arcát.
-Édesem..felkelés. - mondtam neki halkan. - Justin baby, kelj fel. - mosolyogva gyengéden megráztam a vállát.
-Nyeeeem. - mondta édes hangon.
-Deee, kincsem fel kell kelned!
-Miért? - húzta fejére a párnát.
-Reggelizni kéne. -mosolyogtam. - Biztos, hogy mindenki fent van már!
-De.. - kezdett bele.
-Nincs semmi de! - vágtam közbe. - Gyere. - megfogtam és lehúztam róla a takarót.
-Annyira imádlak! - támadta le hirtelen Justin az ajkaimat.
-Jajj, édesem én is téged! - csókoltam hirtelen vissza.
Justinnal kiballagtunk, az ebédlőbe és no lám megmondtam, hogy mindenki itt lesz!
*Justin szemszöge*
Elmentem a WC-re elvégezni a dolgom, amikor anyuék szobájából meghallottam apu hangját.
Közeledtem az ajtóhoz, hogy picit hallgatózzak, tudom nem szép dolog de érdekelt! Az ajtófélfára simulva
álltam meg, és füleltem.
-Én is szeretlek, bírd ki ezt a két hetet maximum, Cathy. - hallottam apu hangját.
Milyen Cathy?! Nem értem! De remélem nem az amire gondolok!
-Szerelmem most le kell, tennem mert azt mondtam Pattie-nek, hogy csak WC-re megyek. Szia, nagyon hiányzol te is, és a pici is! -  mondta, és akkor betoppantam a szobába.
Apu gyorsan kinyomta és eltette a telefont.
-Te mégis mit képzelsz magadról?! - kérdeztem idegesen, és most már biztosan tudatosult bennem, hogy ez a féreg Ismét megcsalja anyut.
-Haha, fiam miről beszélsz? - vigyorgott.
-Te Ne merészelj a fiadnak hívni. Ugyan, Jeremy ne kezd. - vigyorogtam gúnyosan. - Tudom, hogy megcsalod anyut. - mondtam majd a kezem elindult arca felé, és egy erős pofont vágtam le neki.
-Normális vagy te? - kérdezte idegesen. - Nem csalom meg!
-Mindent hallottam! - kiabáltam. - Megint az lesz, mint régen?! Ismét megcsalod anyut és szegény nem fog tudni semmiről? Undorító féreg vagy! - ordítottam vele.
Erre bejött anyu, Lexi, Eshty és Sophie.
-Mi történik itt? - lépett anyu apu mellé.
-Ha tudnád az, az ember aki mellett vagy mekkora egy szemétláda. - csóváltam a fejem idegesen.
-Miért? - kérdezte Lexi.
-Anyu hallgass meg, erre kérlek csak!
-Rendben fiam. - bólogatott.
-Ez az ember megcsal téged. Hallottam ahogy a telefonban valami Cathy nevű nővel beszélget. Azt mondta,  hogy mennyire hiányzik neki meg hogy szereti. - csuklott el néha a hangom.
-Igaz ez Jeremy? - nyelt egy nagyot anya, és apura nézett.
Apu csak szemeit forgatta, száját harapdálta majd nehézkesen bólintott egyet.
-Képes voltál ennyi ideig megvezetni? - kérdezte anyu megcsukló hangon.
-De én el akartam mondani neked! - vágott közbe apu.
-De Jeremy, még is mikor?! Amikor már ennél is jobban elveszíti értelmét a kapcsolatunk? - mondta anyu, és szemeiből könnycseppek kezdtek futni.
Anyut szorosan oldalról magamhoz szorítottam.
-Azt hiszem, mi megyünk.. - mondta Lexi és két testvérét magával húzta.
Anyu csak dermedten nézett maga elé, és sírt. Próbáltam vigasztalni de nem ment. Az, az érzés amikor az anyukád sír, csak az apukád miatt, felbecsülhetetlen. Szarkazmus.
-Jeremy döntöttem. Menj és éld le az életed azzal a Cathy-vel, engem és a kicsiket pedig felejtsd el. - mondta anyu majd a szekrényen lévő közös képüket lassan lefordította.

-De Pattie! Drágám! - fogta meg apu, anyu karját.
-Ne merészelj hozzám érni. - mondta anyu és kitépte karját apu kezei közül. - Gyere Justin, mi indulunk haza.
-És a cuccok?! - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Majd azt Jeremy elküldi. - mondta és kiment a szobából.
-Boldog vagy? Ezt akartad elérni? - kérdezte mogorván apu.
-Úgy is megtudta volna te szerencsétlen. - mondtam neki, majd rávágtam az ajtót.

Remélem tetszett! Bocsi ha rövid! :)♥  7 komi, és új! :)

47. Fejezet: You're pregnant!

Hi manók! :D<33 Nagyon szépen köszönöm, azt, hogy egy nap alatt kaptam 6 (!!!!) kommentet! :) 
Nagyon boldog voltam. Az nap el is kezdtem írni a 47. részt. :) Gondolom sokan következtettetek arra, hogy Lexi ilyen állapotú lesz. Direkt kivehetően írtam, hogy azért még is csak tudjatok valamit. :) Na, nem is zavarnék tovább, sziasztok és puszika!:D:3<33 


-Lexi, te... - nézte cipőjét.

-Igen? - kérdeztem elsápadtan.
Nagy levegőt vett és előröl kezdte.
-Nézd Lexi, te... - nyelt egy nagyot. - Terhes vagy. - mondta halkan.
-Mi? Neeem. - nevettem. - A-a. Soha. - vigyorogtam.
-De, Lexi. Tudom, hogy nem könnyű elfogadnod de tényleg. Rengeteg bizonyíték van rá. Lobbanékony vagy, olyan ételeket eszel amiket régebben nem szerettél, hányingered van. Ez nem vicc.
-Az nem lehet. - mondtam teljesen elsápadtan.
-Kincsem, pedig jobb lesz ha ezt feldolgozod. - simogatta meg az arcom.
-De, ez biztos? - éreztem, hogy a szemem könnybe lábad.
-Nem tudom, de el kéne menni venni egy tesztet.
-Nem lenne még korai? - még mindig nem hiszem el, hogy a szívem alatt egy pici életet fogok hordozni. Lehetetlen.
-Nem. Szerintem induljunk is. - megfogta a kezem, és a kocsi felé húzott. - Justinnak szerintem még ne szóljunk. - nézett nagy boci szemekkel.
-Oké, szerintem se. - próbáltam egy mosolyt erőltetni.
Amint beértünk a drogériába, beálltunk a kígyózó sorba és várakoztunk, hogy sorosak legyünk. Pattie a sorban állt én pedig, nézegettem a gyógyszereket. Amikor a terhességi tesztekhez értem, sok mosolygós kisbabával találtam magam szemben. Lehetséges, hogy 9 hónap múlva nekem is ilyenem lesz. Mi lesz ha Justin eltaszít majd miatta?! Mi lesz ha nem szeretné majd, és szegény sorsa az abortusz lesz?! Rengeteg ilyen kérdés merült fel bennem a képek láttán. Amikor visszanéztem, Pattie már fizetett. Ez érdekes, az előbb még a leghátulján állt. Lehetséges, hogy ennyire elmerengtem?! Biztosan ezek szerint.
-Indulhatunk, Lexi? - mosolygott.
-Igen. - bólintottam.
Beszálltunk a kocsiba, és Pattie magyarzni kezdte, hogy-hogy kell használni ezt a tesztet. Nem tudom, de nem merem megcsinálni. Mi van ha pozitív lesz?
-A menstruációd késik? - kérdezte Pattie miközben a kormányt szorongatta.
-Igen. - mondtam halkan.
-Oké, akkor gyere. - mondta, majd benyitott a házba. - Ah, szerencsére senki nincs itt. - mosolygott.
-Akkor tudod, hogy-hogy működik, már csak megcsinálnod kell.
-Pattie, én nem merem! Nagyon félek! Mi lesz ha terhes vagyok?! Főleg ha Justin mérges lesz rám, és lehet, hogy itt hagy majd a picivel. Nem akarom szegény pici életét elvenni. - keltem ki magamból.
-Drágám... - simogatta meg az arcomat. - Justin nem fog itt hagyni! Ha szeretnéd megtartani a picit akkor, előtte meg kell kérdezni Justint is. Nem tudom, hogy egy gyerekkel el akarod-e rontani az életed. - ekkor szemem könnybe lábadt. - Sok gonddal jár egy gyerek... Gondolkozzatok el majd rajta.
-Rendben. - bólintottam.
Bementem a mosdóba, elolvastam az utasításokat és megcsináltam. Kereken 5 percet kellett várni, hogy meglegyen az eredmény. Egész végig fel-le járkáltam a mosdóban. Ilyen ideges még sosem voltam.
Amikor letelt az 5 perc, megnéztem. Pozitív. Ezt nem hiszem el! Ezt egyszerűen nem tudom felfogni.
-Pattie! - rohantam ki a mosdóból. - Pozitív! Pozitív! A rohadt életbe! - éreztem, ahogy csepegni kezdenek a könnyek.
-Jézusom. - tette szája elé a kezét. - Kis Bieber. - húzta lassan száját egy mosolyra.
-Ezt nem tudom elhinni! Pattie! - borultam karjaiba.
-Kincsem..ts, ts, ts. - csitított. - Megoldjuk jó? - simogatta meg az arcomat.
Óvatosan bólintottam egyet. Ekkor benyitott Justin, Jeremy Sophie, és Eshty. Egy ártatlan, szomorú de mégis ideges lánnyal, és egy aranyos ideges anyukával találtak magukat szemben.
*Este 8 óra*
Justinnal épp sétálgattunk a gyönyörűen kivilágított utcán. Az előbb pancsoltunk egy nagyot, a parton.
Szerintem ideje lenne neki elmondani, hogy 9 hónap múlva megszületik az örökös. Lehet, hogy ezzel most mindent elrontok de, szerintem joga van megtudnia. Ujjaink összefonódva, arcunkat a lámpák meleg fénye világította meg. Még, megszorítottam a kezét egy két másodpercig mert lehet, hogy ez az utolsó ilyen érintkezésünk. Nagyot nyeltem, és bele kezdtem a mondani valómba.
-Justin... - néztem a földet.
-Mondd szerelmem. - mosolyogva nézett rám.
-Nézd..nem tudom, hogy-hogy történhetett mindez.. De nem sokára egy újabb kis személy fog, az életünkbe lépni. - csuklott meg folyton a hangom.
-Hee?! - nézett értetlen fejjel.
-Justin terhes vagyok! - húztam össze szemöldökömet, és felfelé néztem, ezzel vissza tartván a könnycseppeket.
Kezemet lassan elengedte, csak nézett maga elé, folyton csak fejét rázta. Tudtam én hogy ez lesz! Nem kellett volna elmondani neki...
Elindult, közepes tempóban visszafelé semmit nem mondván.
-Justin! Állj meg! - kiabáltam utána, de mintha meg sem hallotta volna, csak ment tovább. - Justin ha egy picit is szeretsz akkor kérlek állj meg! - ekkor lassított a tempón, jobb lába a járdán maradt a másikkal lépni akart volna, egy két másodpercig filózott azon, hogy elinduljon vagy sem, de elindult.
Gondolom, sokat érek neki... Ha ő így, én is így játszok. Elindultam az ideiglenes kis viskónk felé, és tervem szerint álomba sírtam magam.
*Justin szemszöge*
"Tudom, hogy most örülnöm kéne, hogy: Juhéj apa leszek! De nem. 19 éves vagyok. Én még NEM akarok apuka lenni. Egy gyerek elronthatja az életemet. A paparazzók meg, a nyakunkon lennének. Szegény gyereknek nem lenne ideje úgy felnőni, hogy ne tudná  meg az egész világ, hogy éppen mikor megy Lexivel vásárolni, vagy mit tudom én. Neeem, nekem ez baromira nem hiányzik. Főleg az, hogy majd keverni fogják a szart. Tudom ezzel megbántottam Lexit, de nekem ez most aféle trauma vagy nem tudom." Ezek a gondolatok szelték át a fejemet. Egyszerűen nekem ez felfoghatatlan volt. Csak sétáltam a parton, amikor szembe jott velem Esther.
-Justin?! Mit keresel te itt egyedül? - nyomta meg az "egyedül" szót.
-Nem tudom. - vetettem oda neki.
-Hol van Lexi? Megint összevesztetek? - húzott lassan egy padhoz.
-Mondhatni.
-Mi történt?
-Te tudtad, hogy a testvéred terhes?!?!?!
-Miiii?! - meresztette ki szemeit, és álla leesett a döbbenettől.
-Jól hallod! Lexi terhes! Lexi terhes! - felálltam, karjaimat kitártam, és idegesen kezdtem ordítani, hogy: Lexi terhes.
-Justin! - nyomott vissza a padra Esther a vállamnál fogva. - Nyugodj meg. Gondolom, milyen nehéz most. De a legjobb amit tehetsz jelen pillanatban az, az, hogy próbálsz lehiggadni. Most ideges voltál, és lehet, hogy olyan dolgot követtél el, célzok megint a veszekedésre, amit meg fogsz bánni. - én pedig csak néztem, őt nagy szemekkel.
Majd megöleltem. Úgy érzem Esther szavai térítettek, nagyjából észhez.
-Köszönöm. - mondtam és, az ölelés után megpusziltam.
Szegény csak értetlenül nézett és mosolygott.
*Lexi szemszöge*
Amint beértem, az ajtón ledobtam a táskámat a sarokba, és mindent elmondtam Sophienak. Esthert is kerestem, de ezek szerint a parton volt. Semmi kedvem nem volt utána menni. Reméltem, hogy itt lesz Justin, de amikor benyitottam a szobánkba egy árva lélek sem volt bent. Nagyot sóhajtottam, kissé csalódottan.

Mindenről én tehetek! Ha figyeltem volna akkor, most biztos nem lennék terhes... Istenem annyira szerencsétlen vagyok. Fel is hívtam anyut Sophieval és elmondtuk neki is. Anyu levert volt, de még is örült mindenkivel ellentétben. Aranyos volt tőle. Legalább ő szeretne "kis Biebert".  

Hallottam ahogy, becsapódik a bejárati ajtó. Justin volt az. Egyből a szobába jött.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy bunkó voltam. Azt is, hogy ennyire nem örültem ennek a kis babynek. - közeledett felém és megfogta az államat, úgy beszélt hozzám. - Kicsit elborultam.
-Kicsit?! - szakítottam félbe. Mire, mosolygott.
-Nézd, én nagyon megbántam. Gondolkodtam, és szeretnem ezt a picit. Szeretném, hogy apunak szólítson, és, hogy ő legyen az én kis Bieberem.
-A tiéd?! - kérdeztem ismét, de most vigyorogva.
-A miénk. - mondta és megcsókolt.

46. Fejezet: Lexi you are...

Sziasztook! Na meg is hoztam a 46. részt! (Elnézést, hogy ennyit késtem vele de az egész szünetben a családdal voltam és nem mehettem gép közelbe, max 20 percre.) Remélem azért, hogy mindenkinek tetszik a kis iromány és, hogy keltett bennetek egy kis izgalmat. :) Továbbá is érdekel a véleményetek amit kommentbe leírtok, és igen próbálom hosszabbra. :) Maximum 5 kommentet kérnék, és elkezdem írni a következő fejezetet.! :) Na, nem is húzom az időt mindenkinek jo olvasást  és komizzatok nekem! :D kiss: Vivien 



*5 napja Hawaii-n*
Reggel iszonyú fejfájás keltett. Mintha széthasadna az agyam! Borzasztó volt. Szerencsére Pattie mindig
hordoz magával gyógyszert, be is vettem egyet. Még mindenki aludt, csak én és Pattie voltunk ébren.
Az asztalnál ültünk félálomban és néztünk ki a fejünkből. Gyorsan felkaptam magam és elmentem a mosdóba. Tegnap este folyamatosan, megszomjaztam és most a víznek távoznia kellett. Kezet mostam, és szóltam Pattie-nek, hogy vissza alszom. Befeküdtem Justin mellé aki észre sem vette, hogy kimentem. Sikeresen vissza tudtam aludni, ami nálam nem mindennapi dolog.
-Felkeléés! - csapott fejbe Sophie.
Nagy levegőt vettem, és rá ordítottam:
-Te nem vetted észre, hogy alszom?! - ordítottam a torkomból. Amire Justin fel is kelt.
-Hé, mi baj van? - próbálta kinyitni a szemeit.
-Semmi! Csak annyi, hogy aludni sem hagynak! Istenem komolyan elegem van! - kiabáltam és felálltam, felvettem a szekrényről egy felsőt, egy nacit, és egy melltartót.
Be kullogtam a mosdóba, és felöltöztem. A hajamat felcsatoltam, és kimentem a konyhába.
Pattie éppen a reggelit találta. Szólt mindenkinek, és leültünk.
-Mi a reggeli? - kérdezte mosolyogva Esthy.
-Virsli - amikor ezt meghallottam kirázott a hideg. Amióta tudom, hogy miből készül undorodom tőle. - bacon, tojás és narancslé. - mosolygott Pattie, és letette a kajákat. Ki szedtem magamnak, egy tükörtojást a serpenyőből és egy bacon szeletet és enni kezdtem.
-Baby, kóstold meg a virslit. - mutatott Justin a virslikre.
-Öhh, nem köszi. - ráztam meg a fejem.
-Naaa, csak egyet. - nézett kiskutya szemekkel Pattie.
Na jó.. talán nem is annyira rossz. Felböktem egyet a villámra és fintorogva lassan közelítettem vele a számhoz. Ráharaptam, és küszködve lenyeltem. Meglepőén finom volt! 7 éven keresztül, isi ellenségek voltunk. Megettem belőle 3 darabot. Kicsit kellemetlen volt, hogy ennyit ettem...
-Ha megengeditek... - mondtam és kitoltam a székem majd gyorsan a mosdóba futottam.
Lehúztam, a wc-t kezet mostam, és amire visszatértem mindenki pakolt le az asztalról. Hirtelen megcsapta az orromat, a bacon és a tojás illata és vissza rohantam a mosdóba, majd hányni kezdtem. Ez nagyon érdekes, soha nem fordult elő még ilyen. Megmostam az arcomat, majd ismét kimentem a konyhába.
-Te... - fogta meg a hátam Pattie. - Minden rendben? - kérdezte zaklatottan.
-Igen persze. - bólogattam.
-De tényleg ha baj van, nyugodtan..oké? - kérdezte és megsimogatta az arcom.
-Rendben. - mosolyogtam. - De most megyek, egy kis levegőt szívni.
-Menj csak. Szóljak Justinnak? - mosolygott.
-Nem, köszönöm. - mosolyogtam. - Most, egyedül szeretnék lenni.
-Rendben, vigyázz azért! - kacsintott Pattie.
Magamra vettem egy farmer dzsekit és kimentem sétálni. Ittam egy jégkását és, leültem egy padra a partnál.
Amikor éppen, elmerültem a nézelődésben odajött egy 16 éves csaj kb.
-Szia Lexi! - mosolygott.
-Szia! - mosolyogtam vissza.
-Szabad egy képet? - mondta és kezdte elővenni a telefont.
-Természetesen. - mosolyogtam és felálltam. - Milyet szeretnél?
-Nekem mindegy, csak rajta legyél. - mosolygott.
-Awe, aranyos vagy. - vigyorogtam.
Abban állapodtunk meg, hogy egy mosolygós és egy puszis képet készítünk. A lány azt mondta, hogy a puszis képe lesz a profilképe. Egy picit beszélgettünk, de mennie kellett. Egy 20 percig kb. még nézelődtem és vissza mentem. Amikor indultam, szembe jöttek velem Justin-ék.
-Szerelmeem! - ölelt meg Justin. - Te buta azt hittem baj van. - mosolygott és megpuszilt.
-Nem, nincs baj. - mosolyogtam.
-Rendben, máskor nekem is szólj ha elmész. - mosolygott.
-Meg lesz. - kacsintottam.
-Gyere be a vízbe!
-Jus, most nincs kedvem. Olyan kimerültnek érzem magam, ne haragudj baby. - pusziltam meg.
-Oksa szívem. Semmi gond. Nincs kedved akkor egy picit ledőlni? - jött ki a vízből majd feltolta a szemüveget a szemére.
-De, szerintem az lesz. - mosolyogtam.
-Pihend ki magad! Ha nem leszek bent itt fogok fürdeni vagy valami. Nyugodtan hívj ha kell valami. Szeretlek. - mosolygott és megcsókolt.
-Én is szeretlek téged, és minden így lesz. Szia. - mondtam, majd megöleltem szorosan, és még egy utolsó puszit nyomtam a nyakára.
El is indultam a szállásunkra, mert be kell valljam nagyon kimerült voltam. Semmi másra nem vágytam, mint egy kis pihenésre azaz alvásra. A papucsomba beeső homok szemek nagyon kellemetlenek voltak mivel mindig dörzsölték a talpamat. Ezért, futni kezdtem (amennyire bírtam, valójában a futást mondhatjuk gyors sétának is), hogy a homok darabocskák ne kínozzanak tovább. Amint beértem, ledobtam magam a pihe bevetett ágyra és lefeküdtem aludni. Nem is kellett sok, lehunytam a szemem és éreztem, hogy elaludtam.
Néha mozgolódtam, de zökkenés mentesen tudtam aludni. Telefonom csengésére ébredtem fel.
-Ezt nem hiszem el, hogy mindig meg kell zavarni mindenben! - gondoltam magamban.
Fel vettem a telefont, nem akartam megváratni az illetőt. Azt, hogy ki keres nem is néztem meg csak felvettem a telefont.
-Hallo?! Ki az? - kérdeztem nyűgösen.
-Szia! Mi az, hogy ki az? Anyu vagyok!
-Jaa, hogy úgy. - ásítottam. - Mizujs?
-Nem sok, hiányoztok. - oooh, ez aranyos.☺- Veletek?
-Ti is nekünk. - mosolyogtam. - Semmi, most egy picit kimerült voltam, de semmi. Max még annyi, hogy gyönyörű ez a hely.
-Oh, igen? - éreztem, hogy mosolyog. - Majd hozz valamit.
-Igen, nagyon elbűvölő. Megbeszéltük! - kacsintottam. - Anya, most megyek és bekapok valamit nem baj?
-Mit kapsz te be? - kérdezte ijedt hangon de mégis viccesen.
-Na de anyu! - nevettem fel. - Valami ehetőt. - nevettem még mindig.
-Rendben kincsem, szia! Szeretlek! - mondta kellemes hangon.
-Hidd el én is téged. Szia. - mosolyogtam és letetettem.
Kiballagtam a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kerestem valami ehető dolgot. 10 percig csak néztem a hűtőt  és becsuktam. Aztán megint kinyitottam, és rászántam magam, hogy eszek egy melegszendvicset. Megkentem a krémmel, rátettem a szalámit reszeltem a tetejére sajtot, és betettem a sütőbe. 8 perc után kivettem, és enni kezdtem. Néha meleg volt, ezért a számban "dobáltam" az ételt. Valaki benyitott, és csak a lépkedését hallottam.
-Lexiiii! - hallottam meg Justin hangját.
-Itt vagyok. - mondtam mosolyogva és lenyeltem az ételt.
-Na, kialudtad magad? - foglalt vigyorogva helyet mellettem.
-Aha. - mosolyogtam. - Baby megennéd ezt? Nekem elég volt. - mutattam a maradék egy kenyérre.
-Aha, pont éhes vagyok. - vigyorgott és enni kezdett.
Amikor végzett el mentünk, a partra nézelődni. Pattie-ékkel is találkoztunk.

-Aaaah szia anya! - köszönt neki Justin.
-Szia, kicsim! Szia Lexi! - mosolygott.
-Szia Pattie. - mosolyogtam.
-Beszélhetnénk? - nézett a szemeimbe.
-Természetesen! - mosolyogtam ijedten.
Pattiavel kicsit arrébb húzódtunk.

-Na, mi a baj? - kérdeztem.

-Nézd Lexi.. Nem szeretnélek megijeszteni de..

-De?! De mi?! - kérdeztem mérgesen.

-Figyelj, az állapotod, olyan...szokatlan. Pontosan tudom, hogy mi a bajod.

-Pedig semmi veszekedés nem volt senkivel! Minden a legnagyobb rendben! - hadonásztam. 

-Neem, én nem is a veszekedésre gondoltam! - mondta Pattie és megsimogatta az arcom. 

-Akkor? - kérdeztem teljesen idegesen.

-Lexi, te... 

45. Fejezet: Go to Hawaii!

*Justin szemszöge*
Ahogy anyu letette a telefont, tárcsáztam is Stella telefonszámat. Maximum 5x csengett ki, és fel is vette.
-Oh, szia Justin! Hogy vagytok? - kérdezte aranyos, törődő hangon.
-Csókolom Stella néni! - mondtam volna tovább...
-Ugyan..elég a Stella is. - éreztem, hogy mosolyog. Biztos voltam benne.
-Elnézést, szia Stella. - vigyorogtam. - Nagyon jól vagyunk. Na és ti?
-Mi is köszönjük.
-Anyukám az imént hívott, hogy mennénk egy picit kiruccanni. De így mindenki.
-Őmm, ez egy remek ötlet, csak én és Robby el vagyunk halmozva papírokkal, meg minden ilyesmikkel, tudod?!
-Ez borzasztó.. - húztam a számat. - És nem tudnak szabadságot kivenni?   
-A főnökünk, ki van már mivel rengeteg ember lebetegedett és, hogy így is alig vannak emberek. Szóval, nem! Iszonyatosan sajnálom, hogy nem lehetünk ott veletek de érezzétek jól magatokat!
-Higgye el én is sajnálom, hogy nem lesznek ott velünk. Megkérhetem, hogy szóljon Sophienak és Esthernek, hogy szívesen látjuk őket is?!
-Természetesen szólok nekik is. Mikor indultok?
-Ma délben. - mosolyogtam.
-Oké, akkor leteszem és szólok nekik. Puszillak titeket legyetek, jók! Szia! - elköszöntem, és letettem.
Anyut visszahívtam, hogy Sophie és Esther jönnek (szerintem) viszont, Stella és Robby nem. Anyu, örült, hogy legalább ők jönnek. Lexivel fogtunk két bőröndöt  és teli raktuk ruhadarabokkal.
*Lexi szemszöge*
Kissé meglepetten ért ez a kiruccanós dolog de nekem nagyon tetszik. Képzeljétek Hawaii-ra megyünk! ^-^
-Bikini, póló, naci, smink, fésű, hajszárító... - nézegettem a bőröndömet keresve, hogy mi nincs még benne. - Ah! - ütöttem meg a homlokom. - Tusfürdő, hajvasaló, törölköző, cipő. - mentem ki ezekért a dolgokért.
Még sok dolgot beraktam, alig tudtam lecsukni. Ráültem a bőröndre  mint a filmekben és ugráltam rajta, hátha sikerül majd be cipzározni. Segítettem Justinnak bepakolni, és azokat a cuccokat amiket nem tett be, berakni. Fél óra múlva megérkeztek Sophie-ék. Majd 10 perc múlva Pattie-ék. Anyut felhívtam, és indultunk is a reptérre. Rögtön az első járattal ami Hawaii szigetére tart, el is indultunk. Estherrel mogyorót majszoltunk egész végig az úton. Justin természetesen aludt. Egy fél nap beletelt mire odaértünk. Reggel 8-kor, "parkolt" le a repülő. Nagyokat ásítva szálltunk le. Húztuk magunk után, a bőröndöt. A lábaim enyhén elsorvadtak. Össze vissza csuklottam. Egy kocsiba szálltunk be, ami két parti házhoz vitt minket. A kis házikók fából voltak, és egy kisebb pázsitos hely után, ott volt a part! Én még életemben nem láttam ilyen szépet, mint amilyen ez volt. 

Bementünk a kis házakba és kipakoltunk mindent. Összesen 5 szoba volt. A másik házban, volt a fürdő és 

házimozi. A rendes ház, mindennel fel volt szerelve. Szappan, tusfürdő, étel, ital, minden. Gyorsan letusoltam, és felvettem a bikinimet. Követte a példámat mindenki. Kerestem a hűtőben valami ehetőt, találtam tojást és sütöttem ki 6 személyre. Amikor mindenki megette, kimentünk a partra. Néhány ember "Nem hiszek a szememnek! Ez Justin Bieber?! Na nee, és az ott Pattie, és Jeremy?! OMG ott van Lexi is?!" fejet vágott. Vicces, és kicsit ciki is volt. Direkt odamentem hozzájuk, és megöleltem őket. Szegények csak remegtek, én pedig alig bírtam nevetés nélkül. Gonosz vagyok. A víz elsőnek hideg volt, de ahogy beljebb mentem, melegedett szerencsére. 

-Uh, az a segg. - mondta Justin és ajkaiba harapott. 

-Na mi az csak nem tetszik?! - nevettem el magam.

-Ah, hallod nem. Csak mindjárt... - mondta és megcsókolt.  

A csókból egy erős, csókolózás lett. 10 perc múlva váltak el ajkaink a levegőhiány miatt.
*Este 8 óra*
Pattie, Sophie, Esther és én hoztunk a helyi éttermekből gyrost, sushit, és pizzát. Na és persze Colat. Jeremy és Justin nagyon éhesek voltak, amikor utoljára láttuk őket.   
Eshty megterített, én kitettem a kaját és szóltunk a fiúknak, hogy jöjjenek.
-Hmm, milyen finom illatok. - mosolygott Jeremy.
Mindenki helyet foglalt és eszegetni kezdett. Justin pizzát evett sushival, Pattie gyrost, Jeremy pizzát, Esther sushit, Sophie gyrost én pedig pizzát. Öntöttem mindenkinek italt, és amikor jól laktunk leszedtem az asztalt és mindenki ment oda ahova akart.
Justin kezemnél fogva behúzott a szobába. Ajtót kulcsra zárta. Falnak szorítva kezdte csókolgatni a nyakamat. Néhol meg is harapta. Amikor ajkai nyakamhoz értek, kirázott a hideg. Szemeimbe nézett pár másodperc erejéig és ajkaimra vetette magát. Mohón faltuk egymás száját. Lefektetett az ágyra és testem minden részét ici-pici puszikkal halmozta el. Pontosan tudtam, hogy mi fog következni. Néha fel is nyögtem.
-Justin, - markoltam hajába, amikor vissza tért az arcomhoz, és ott kezdett puszilgatni. - most mindenki itt van.
-Baby ez nem igaz. Anyu, apu és a többiek elmentek megnézni a strandot. Én kértem meg aput, hogy vigyen el mindenkit. - mondta rekedt hangon.
Óvatosan bólintottam, majd lehúztam róla a felsőjét. Lerángatta rólam a nacimat, és a fehérneműmet. Lerugdosta magáról a nadrágot, és az alsóneműjét és rólam is levette a melltartót. Visszafektetett, és masszírozni kezdte mellemet. Kisebb csókcsata után belém hatolt. Ütemesen kezdett rajtam mozogni. Ajkainkat nyögések hagyták el. A szeretkezés után mind a ketten letusoltunk, és ágyba vonszoltuk testünket. 

44. Fejezet: The jaunt

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Justin szuszogott. Olyan édes, te jó ég! Lassan és gyengéden végighúztam a kezemet az arcán. Arca hirtelen megremegett. Kinyíltak a szemei, és amikor megpillantott elmosolyodott.
-Jó reggelt. - suttogtam mosolyogva.
-Neked is. - mosolygott.
Még egy picit összebújva feküdtünk, majd Justin megéhezett és készítettem neki  melegszendvicset. Hamar be is tömte.
-Mára van egy tervem. - nyelte le az utolsó falatot.
-Mi? - kérdeztem izgatottan és letettem a kávéval teli csészét.
-Titkos! - vigyorgott.  - De, kezdj el öltözködni mert indulunk is. Lenge, kényelmes ruhát vegyél fel baby.
-Oké drága. - vigyorogtam.
Gyorsan felmentem és letusoltam. Kicsit meglepett,hogy már 10-kor menni akar. Na, de hadd tegye azt amit szeretne! Megmostam a hajam, gyorsan begöndörítettem, és e mellett döntöttem:

Egy fekete csipke felső, babarózsaszín nacival, babarózsaszín szandállal, bajszos fülbevalókkal, keresztes nyakékkel, és egy arany többrészes karkötővel. A sminkem egy fekete smink volt, egyszerű rózsaszín rúzzsal. Befújtam magam egy kis parfümmel és készen is voltam. Lementem a nappaliba inni valamit. Amikor megpillantottam Justint a kanapén ülni, elállt a lélegzetem. Igen, mindig jól néz ki nem tagadom! De te jó Isten..most! Most valami.. kaparjatok fel a földről  Egy fekete póló volt rajta, egy fekete kissé fényes nacival és a fekete póló felett egy terepmintás dzseki, na és az elmaradhatatlan piros Supra. 

Nézd: 

-Huuu, világ szépe vagy. Tudsz róla? - mosolygott.

-Ne túlozzunk. - vigyorogtam. - Viszont te baby..Jézusom! - mondtam és éreztem, hogy elpirulok.

-Na, ts. - mondta és mutató ujját a szája elé tette. - Indulhatunk Madamme? - kérdezte és belekarolt a kezembe.

-Igen. - mosolyogtam. 

Justin gyorsan a garázsba ment, és onnan egy motort tolt ki. Meglepett vele, nem mondom! Elővett egy bukósisakot, és fejemre tette. Megpaskolta az ülést, hogy üljek le mögé. Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, és átkaroltam derekánál Justint. 

-Kapaszkodj. - sziszegte.

Erősebben kezdtem karolni. Féltem, megmondom. Szegénykémből kinyomhattam a szuszt. Mindenki felismert minket a városban. Fényképeztek, videóztak, sikongattak. A paparazzók is csak kattogtattak. Jus csak szedte a kanyarokat. Egy napsütötte helyen parkolt le. Max 5 percet kellett sétálni, hogy a helyre érkezzünk. Tengerpartra hozott a kis édes! A látvány elbűvölő volt. Néhol kis fehér házak, röplabda placc, büfék... A fehér homok gyönyörű volt, és a kéken hullámló víz sem volt semmi.  

-Mit keresünk itt? - kérdeztem mosolyogva.

-Gondoltam jót tenne, egy kis napozás, vásárlás, meg ilyenek. 

-Oh, de édes vagy. - pusziltam meg. 

-Nézd csaak! - nyúlt be a zsebébe. - Hoztam bikinit. - vigyorgott.

Nevettem egy sort, majd bementem a helyi mosdóba és felvettem. Justin nacija alatt volt a fürdőgatya.  Szerencse, hogy hoztam magammal napszemcsit! Jus vett az egyik boltnál naptejet. Bekente a hátamat, én is az övét, és lefeküdtünk egy napozóágyra. Sokan minket néztek, de most megpróbáltunk lazítani. Amikor kellően lesültünk, bementünk a vízbe. Fröcsköltük egymást, Justin többször is bedobott a vízbe. 

*** [Másnap dél] 

*Justin szemszöge* 

A telefonom éppen csengett amikor ebédeltem. Anyu volt az. Gyorsan fel is vettem. Nem szeretem megváratni az embereket. 

-Szia anyu! - köszöntem neki. 

-Szia Justin, hogy vagytok? 

-Mi egész jól, és ti? 

-Mi is kincsem. Te, figyelj!

-Figyelek. - vigyorogtam.

-Arra gondoltunk apáddal, hogy elmehetnénk kiruccanni. Az egész Logan, Bieber família. Benne vagytok? Igy jobban megismerkedhetnénk. - éreztem, hogy mosolyog.

-Hát nem tudom, anyu. Majd még megkérdezem oké? Visszahívlak. 

-Oké, csók! - mondta és letette.

Ez tényleg nagyon aranyos volt anyutól. Természetesen én és Lexi benne vagyunk! 

Sziasztok!:)♥ Bocsi ha rövid, de a másik részben szeretnék majd tobbet és izgit írni. :) +7 komment és új! :)) 

xox: Vivi♥ 

43. Fejezet: What? Selena is dear?

Reggel egy nővérke ébresztett.
-Szép reggelt, Lexi! - mosolygott.
-Szia. - mosolyogtam vissza.
-Minden rendben?
-Természetesen! Miért ne lenne?
-Csak kérdeztem. - mosolygott. - Fájdalmaid nincsenek ugye?
-Nincsenek, szerencsére. - mondtam meg könnyebbülten.
-Akkor rendben. Hozhatom a reggelit?
-Öhh.. - ekkor belegondoltam a kórházi koszt ízébe, és inkább lemondtam róla. - Nem köszönöm, nem vagyok éhes.
-Tuti?! De akkor, szédülni fogsz ha nem eszel.
-Nem, tényleg. Nem vagyok éhes. - mosolyogtam.
-Rendben, ha kell valami akkor csak szólj! Bólintottam, majd kiment.
Eszembe jutott, hogy Britanny itt hagyott chipset, csokit na meg ha jól tudom maradt egy szendvics is. Ezeket a szekrénybe tette. Kutakodni kezdtem, és igen! Jól tudtam. Betömtem mindet. Kopogtak.
-Gyere!
Meglepetésemre Miss Gomez állt az ajtóban. Jaj, ez a csaj...mindenhol ott van?! Nagyon idegesítő...
-Szia. - mosolygott. - Zavarlak?
-Szia. Nem, nem zavarsz. Minek köszönhetem a látogatásod?
Egy percig csak csendben volt, és nézett, mint borjú az új kapura. Majd hirtelen kihúzta a széket, a sarokból és leült mellém.
-Nézd! Szeretnék elnézést kérni. Egy oltári nagy barom vagyok. Tudom nem volt szép dolog, hogy el akartam venni Justint. Csak most elég rossz állapotban vagyok... Lett volna egy kistestvérem, de még amikor egy két hetes volt elhunyt. - Selena könnyezni kezdett. - Kérlek szépen bocsásd meg nekem mindegyik rossz tettemet. Soha nem voltam még senkivel ennyire bunkó. Annyira sajnálom! Nem is ismerek magamra... - zokogott.
-Istenem! Selena, ami a kistestvéredet illeti nagyon-nagyon sajnálom! Oké, rendben elnézem. Semmi baj, ne sírj. - bújtam ki a takarómból, és megsimogattam kezét. - Mindenki követ el hibákat  és nagyra tartom azt aki be is ismeri.
-Köszönöm. - mondta és felnézett a földről zokogva, és mosolygott egyet.
-Awe..gyere ide! - mondtam és megöleltem.
Ismét kopogtattak. Justin nyitott be.
-Virágot, a virágnak. - mosollyal jött be. Majd a mosoly rá dermedt az arcára. - Selena..hát te?
-Jöttem bocsánatot kérni. Ezúton tőled is szeretnék bocsánatot kérni. - állt fel, és nagy levegőt vett. - Nagyon magam alatt voltam, és nem hittem volna, hogy ilyesmire is képes leszek. Ne haragudj!
-El van nézve. Fátylat a múltra! - mosolyogva megölelték egymást.
-Akkor én nem is zavarok... - mosolygott Selena. - Majd még bejöhetek?
-Persze. - mosolyogtam.
-Akkor, sziasztok galambok! - mondta és kiment.
Justin mellém huppant, és elkezdett puszilgatni. Ez most jól esett. Majd befeküdt mellém, és átkarolva pihentünk. A pihenést a telefonom zavarta meg. Ugyan is Sophie hívott. Vagy egy órán beszélgettünk, Christianról, rólam, Justinról.. Mindenről. Justinnak el kellett mennie mert, Scooter hívta.
*A kórház elhagyása napja*
Anya hozott be nekem kényelmes, de mégis csinos rucit. Magamra kaptam, gyorsan. Olyan izgatott vagyok! Végre elhagyhatom ezt a "börtönt". Már csak a zárójelentésre kell várnom. A terem előtt voltak székék, én anyu, Sophie és Justin leültünk oda. Hoztam egy fél literes Fanta-t addig. Iszogatni kezdtem. 20 perc múlva  megkaptam a jelentést és mehettem haza! Elsőnek anyuhoz, mentem ahol összeszedtem a ruháimat  és Justin kérésére visszaköltöztünk.. Amikor benyitottam, Esthert pillantottam meg.
-Szia! - mosolygott. Szeme könnyes lett. Erősen megölelt. - Annyira aggódtunk érted!
-Ahw, de édes vagy. Hugi. - vettem rá magam,hogy kimondjam a "h" betűs szót. 
-Csak, nem Lexi?! - jött ki a ház belsejéből, egy 35 körüli férfi. Kék szemei világítottak.  
-De. - bólogatva mosolyogtam.
-Örülök, hogy megismerhetlek!
-Szintén.
Megismerkedtünk, majd felmentünk egykori szobamba, és összeszedtük a cuccot. Robby segített nekem pakolni. Addig Jus ismerkedett anyuval. A bőröndömbe, alig fértek bele a ruháim.
-Figyelj Lex. Nagyon szeretném nálad is megállni az apai helyet. Nagyon nem szeretném,hogy rossz kapcsolatunk legyen. Szimpatikus, aranyos, megbízható lánynak tűnsz. Tudom még nehéz lenne, apának szolitani, épp ezért még nem is kérem. Csak kérlek, próbálj elfogadni. - mondta Robby miközben segített.
-Rendben. - moslyogtam.
-Köszönöm.
Levitte a lépcsőn a bőröndömet, és ettem egy kis ebédet. Hiányzott a házi étel. Anya éppen spagettit főzött. Mertem mindenkinek, és neki is láttunk. Justinnak nagyon ízlett, ahogy megnéztem a fejét.
Segítettem mosogatni, majd tényleg elbúcsúztam. Sophie itt maradt azt el kell, hogy mondjam. Mindenkit megöleltem sorjában.
-Hé Justin! Vigyázz a testvéremre. - mondta Esthy.
-Ígérem.
Aranyosak voltak, nem volt rossz itt de nekem Justin mellett a helyem. Beültem a kocsiba, bekapcsoltam a rádiót és felhangosítottam ugyan is az "All around the world" ment.
-Cause all around the world, people want to be love. - énekeltem.
A refrénnél Justin is bekapcsolódott. Lehúztam az ablakot, amikor pirosat kaptunk. A mellettünk lévő sávban egy kislány nézett ki az ablakon. Pont ide nézett. Integettem neki, és levegőt kapkodva dobott egy puszit.
Olyan aranyosak.!:3
-Baby, ma mit akarsz csinálni? - kérdezte Justin.
-Nekem mindegy, csak veled legyek. - mosolyogtam.
-Összebújós este?
-Remek. - mosolyogtam.
Amikor haza érkeztünk, gyorsan felvittem a bőröndömet. Justin besötétített a szobában és betett valamilyen filmet. Hozott pezsgőt, fagyit, és csokis epret.
-Ez romantikus. - mosolyogva néztem a szobát.
-Megérdemled. - puszilt meg.
-Awe.. - mosolyogtam.
Elkezdődött a film. Jus töltött a két pohárba pezsgőt, és inni kezdtük. Az epreket Justin pillanatok alatt megette. Kis mohó majom. A filmben két tündéri kisgyerek volt a főszereplő.
-Baby, nekünk is ilyen kisgyerekeink lesznek. - kacsintott Justin.
-A miéink cukibbak lesznek. - vigyorognak.
Justin levette a trikóját, és a nadrágját is. Egy szál boxerben volt. Nem mondom...de, a filmet a végére nem is értettem meg annyira, mert a szexiség elvonta a figyelmemet.
Lehetett tizenegy óra, amire elálmosodtunk. Justin, derekamat karolva aludt el. Nekem se kellet sok, elaludtam. Ez egy csodás nap volt.




SZIASZTOOOOK!♥ Ah, kész lett a rész!:D Nagy tapsot Babai Viviennek! :D A következő 7-8 komi után jön. :) Most megmutatom nektek,hogy-hogy képzeltem el, Stella-t, Esthyt, és Robbyt! ;)




Esther:

Stella: 

Robby:

42.fejezet: Meet Britanny

42.rész
Justin-nal visszaindultunk a kórházba,kocsiban nem beszélgettünk.A nap kelt föl így az égen sárgás rózsaszínes árnyalatba öltözött.A kórház előtt leparkoltunk,kiszálltunk.A főbejáratot használtuk,óvatosan lépkedve siettünk vissza a kórterembe.A folyosón gépek csipogása és a halk lépteink kopogásai hallatszott.
Majdnem a kórtermemnél  voltunka amikor észre vettük hogy a doki pont a szobám előtt beszélget egy nővérrel.
-A francba!-sziszegett Justin.
-Most mi lesz?-kérdeztem ijedten.
-Nyugi.-simított az arcomra és egy puszit nyomott a számra.Justin felállt,megigazította magát majd előre lépett.
-Jó Reggelt,doktor Úr!-köszönt.Nem tudtam Justin mire készül.
-Mr.Bieber,minek köszönhetem ezt a korai látogatást?-kérdezte és kezet fogtak.
-Gondoltam benézek Lexi-hez,de látom még alszik.-mondta Justin kezével kinyitotta az ajtót észrevétlenül intett nekem,én meg négy kézláb beosontam.
-Mrs.Logan-hez mindjárt megyünk a reggeli kontrollra,de minden rendben van vele,át aludta az éjszakát.-mondta a doki.
-Ezt jó hallani.-mosolyodott el Justin.Én gyorsan át vettem a kórházi hálóingre a gyönyörű ruhámat.Bevágtam  magam az ágyba és becsuktam a szemem.Justin bejött, a doki elment.
-Ezt megúsztuk.-sóhajtottam.
-Később jövök,jó legyél szeretlek.-csókolt meg.
-Én is téged.-mondtam,majd elment.
*Másnap*

Reggeli kontroll után,unatkoztam a szobámban.Justin stúdióban dolgozik az albumán,persze reggel benézett.Egyszer csak valaki kopogtat az ajtómon.
-Szabad.-tettem le a telefonomat az éjjeli szekrényemre.
-Lexi!-jött be a régi barátnőm.
-Britanny!Rég láttalak!Mi van veled?Minden oké?-csattantam ki a boldogságtól.
-Velem?Inkább veled,csajszi!-ült le mellém.
-Hallottam a hírekben mi történt veled...-halkult el.
-Hé!Nem haltam meg minden oké.-ráztam meg a kezét.
-Ennek örülök,és mi van Justin-nal?-kérdezte.
-Justin nagyon édes,a tenyerén hordoz...ennyire szerintem engem soha sem szeretett engem.Mellette biztonságba érzem magam,ahányszor rá nézek boldog leszek.Nagyon szeretem...-mosolyodtam el.
-Tudom és örülök neki hogy ilyen boldognak látlak.-mondta.
-Hoztam neked valamit.-mondta és elővett egy zacskót.
-Mit?Nem kellett volna.-mosolyogtam.
-Itt mennyire unatkozhatsz ameddig a lovagod az albumán dolgozik,de én itt vagyok!Hoztam filmet,édességet,persze neked normális kaját mert hát nem részletezném a kórházi kosztot.-mondta teljesen felpörögve.
-Elképesztő vagy.-nevettem.
-Melyikkel kezdjük romantikus film vagy vígjáték?-kérdezte és lerakott elém négy filmet és egy McDonald's-os zacskót.
-Vígjáték.-bólintottam,berakta a DVD lejátszóba lehasaltunk az ágyra és néztük.Miközben elpusztítottam a mekis kajámat nagyokat nevettünk és persze beszélgettünk.
-Oké,most jön a romantikus Jessica&Jack szereleme.-mondta majd berakta.Nagyon romantikus volt,megkönnyeztünk a végére.
-Nem tudom,ezen a részen Jack miért nem mondja el hogy halálos beteg?-szipogtam.
-Mert nem tudja hogy Jessica terhes.-mondta és nyújtott nekem egy zsepit.

Miután rendesen kibőgtük magunkat a filmen, tehetetlenek voltunk. Sajnos nem volt több filmje, így nem volt mit néznünk.
- Uh, nézünk a neten helyes pasikat? - vetette fel az ötletet Britanny, mire hülyén néztem rá.
- Bocs, de én boldog párkapcsolatban élek! - nevettem. - Inkább nézzünk cuki rucikat a neten - osztottam meg vele, saját véleményem, amibe egy bólintással bele is ment.
Az Ő iPhone-ja segítségével az interneten kezdtünk büngészni szebbnél-szebb ruhák között.
- Uh! Ilyen lesz az esküvői ruhám! - mutattam egy rá egy képre, amit véletlen szerűen hozott ki az oldal.
- Hát, Lexie! Lehet, hogy nem is kell sokat várnod, hogy ezt a ruhát hord! - lökött vállba, viccesen, majd lementette a képet a saját képei közé.
- Nem tudom! Majd emglátjuk. Na, nézzük tovább! - húztam végig újjamat a képernyőn. - Jujj, ez nagyon tetszik! - kiáltottam fel egy újabb ruhánál.
- Nekem nem annyira. Jut eszembe; el kéne mennünk vásárolni, amit kiszabadultál innen!
- Igazad van! - kacsintottam.
Majdnem egy óráig néztük a ruhákat. Már azt is eldöntöttük, hogy a közös vásárlásnál milyen ruhákra fogunk lecsapni. A kérdés már, csak az, hogy meg is találjuk, vagy nem!?
- Khm, Alexis Logan? - nyitott ba főorvos a kórterembe.
Fejével itett Britanny-nak, hogy fáradjon ki, mire ő eltette a telefonját a zsebébe, kacsintott, majd kisétált a teremből.
- Szóval... van valami új panasza? - állt meg felettem.
- Nem, nincsen!
- Rendben. orvos társaimmal azt a döntést hoztuk, hogy 5 nap múlva elhagyhatja a kórházat, amennyiben ön is beleegyezik! - nézett árm komolyan.
- Maga hülyéskedik? Persze, hogy beleegyezek! - ugrottam fel hirtelen.
- Rendben... de 5 napot még bírjon ki! - sétált ki az ajtón és helyét újra Brit váltotta fel.
- Na mi volt? - kíváncsiskodott.
- Az a helyzet, hogy... - kezdtem mondatóm, kcisit szomorúan, hogy átverhessem.
- Mi? Mi a baj? - rázott meg a vállamnál fogva.
- Hát, hogy... hamarabb hazamehetek! - kiáltottam fel újra, mire egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el a száját.
- Jó, már megijedtem! Uh, és akkor utána jöhet is a közös program, igaz? - váltott vissza dilissé.
- Ahha! Justin is jöhet?
- Mi? Nem! Ez csajos program - ellenkezett!
- Ajj, de Briiiiiit! - 'sírtam' neki.
- Nem! - próbált komoly lenni, de a végére mind ketten elnevettük magunkat.
A nap összeségében jól telt, még akkoris, hogyha ebben a 'bőrtönben' kellett lennem. Örülök, hogy Britanny bejött hozzám... már rég találkoztunk, és jó volt vele beszélgetni az élet nagy dolgairól.
Sajnos az az idő is eljött, amikor Brit-nek el kellett mennie. Szerencsére nem volt időm unatkozni, mert olyan álmos lettem, hogy azonnal el is aludtam a kényelmetlen, kórházi ágyon.

41. Fejezet: the Escape

Sziasztoook.:) Most nagyon hamar hoztam a részt nektek köszönhető a szabad időmnek, és annak, hogy  végre tudom a verset.xd Nem is húzom az időt, jó olvasást édeseim! ;))♥ 


*Justin szemszöge*
Amint említettem egy meg fogom lepni Miss Alexist. Először is kell egy csinos ruha. Mivel én férfiből vagyok, nem értek ezekhez a dolgokhoz. Ezért elküldtem anyut egy csajos boltba,hogy vegyen egy szép ruhát Lexinek. A tervembe is beavattam. Tetszett neki.
-Justy, akkor maximum egy óra és itthon vagyok.
-Oké, de hatra legyél itthon maximum! Tudod,hogy sokat jelent nekem... Amúgy meg köszönöm,hogy segítesz. - mondtam és megöleltem.
-Tudom kicsim, tudom. Itthon leszek nyugodj meg! Akkor hatra! - mondta, majd hajat eltűrte szeme elől  és elindult.
Amíg anyu Lexi ruhajat fürkészi, megveszem a második meglepetését. Szeretném, ha minden tökéletes lenne.  
Szeretném azt is érezni,hogy 100%-ban visszanyertem a bizalmát és a bocsánatát. Igazából  amikor Ryan azt mondta,hogy Lexi mászott rá, meg minden..akkor egész végig tudtam,hogy hazudik. Azt hittem,ha neki adok igazat akkor addig eszi a lelkiismeret,hogy bevallja az igazat. De őszintén, meg is voltam zavarodva... Na mindegy. Irány a bolt!
*Pattie szemszöge*
Végre kibékültek, a galambok. Tudtam,hogy nem bírnak egymás nélkül lenni. Justin terve igazán mulatságos  és aranyos de ha valaki észre veszi őket...lebuknak! Eddig egy boltban voltam, de nem találom az igazi, ruhát. Ami elegáns, divatos, de olykor szexi és nőies. Egy ZARA bolt előtt  álltam meg és néztem kívülről a ruhákat  amikor egy sereg 14-15 éves lány körbe állt. 
-Sz-sz-szia Pattie! - köszönt egy barna hajú.
-Szia! - mosolyogtam.
-El sem t-t-tu-tudom hinni,hogy itt vagy. Jézusom. - a lány szinte összeomlott.
-Hey! Nyugi. - segítettem fel, hisz alig állt a lában. - Igen itt vagyok. Kérlek, nyugodj meg! - mosolyogtam.
-Oké. - bólogatott.
-Nagy levegőt be, majd ki. - csináltam vele a gyakorlatot.
-Oké, köszönöm. Minden rendben. Készíthetek egy képet?
-Természetesen. Milyet szeretnél? De kérlek siess!
-Oké! Köszönöm, és egy vicceset. Amin vicces fejet vág. Mehet? - elővette a telefont, és fotózni kezdett.
Egy bandzsa kacsa lettem. A lány pedig, kinyújtotta a nyelvét, és felnézett. A többieken is megesett a szívem  szóval készült plusz négy kép.
Gyorsan bementem a boltba, és kerestem egy ruhát. Husz perces keresgélés után meglett! Egy párducmintás ruha, aminek hátul hosszú a vége. Kértem az eladótól hozzá illő ékszert, és gyorsan beugrottam egy cipő boltba, és vettem egy azonos pipellőt. Nekem nagyon tetszik! Na és nektek?

Elindultam hazafelé. 17:48 volt. Csak tapostam a gázt. 

*Justin szemszöge* 

Hol van már anyu?! Ideje lenne visszajönnie...  Az ékszer is megvan. Egy forever jeles, ezüst  nyakláncot vettem. Magam is elegáns öltözéket vettem. Ami ritka, mert én ez laza gyerek vagyok. 

-Justin! Itt vagyok! - szaladt be anyu a nappaliba, kezében a pakkokkal.

-Végre.. Köszönöm anyu, nagyon szeretlek! Te vagy a legjobb! Sietek majd haza! - gyorsan kezembe vettem a táskákat  és elindultam a kocsiba.  

-Én is szeretlek kicsim! - mondta anyu és egy puszit dobott. 

Gyorsan beültem a kocsiba, és kórházig meg sem álltam.
*Lexi szemszöge*
Egyedül a kórteremben. Nem a legjobb. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen,hogy nem nézek körül... A doktorok sem jönnek be, mert úgy vélik semmi bajom nem lehet. Maximum hajnalban jönnek be, ellenőrizni  hogy azért minden rendben van-e. Sophie most Chrissel van, mert visszajött. Anyu dolgozik... Zsír. Kopogtattak.
-Gyere! - mondtam unottan.
-Szia Lexi! - köszönt Justin mosolyogva. - Zavarok?
-Nem de hogy! Gyere be. Örülök,hogy jössz hiányoztál. - mosolyogtam.
-Te is nekem baby.
-Mi ez a ruha? - vigyorogtam. - Meg azok a zacsik?!
-A zacskó a tiéd. Van benne egy két dolog. - mondta, és odanyújtotta.
Széthúztam, és egy gyönyörű szép ruhát találtam benne. De, volt benne cipő, és kiegészítő is.
-Úristen, Justin! Ezt tőled...? - mosolyogtam.
-Igen. Tetszik? - mosolygott, majd leült mellém.
-Igen, nagyon! Köszönöm szépen kincsem! - mondtam és megcsókoltam.

-Nincs mit szerelmem. - mosolygott. - De, itt van még valami. - kacsintott.
-Mi? - mosolyogtam mit sem sejtve.
A nyakamba helyezett, egy szép nyakláncot. Ezüst volt, forever jelet ábrázolt. A jelen voltak kisebb gyémant darabok. Elképesztően gyönyörű volt!
-Oh, Istenem.. köszönöm szépen!
-Csak mert örökre itt leszek neked. - mosolygott meg hatóan.
-Szeretlek! - mondtam.
-Jobbaaaan! De most Leximaci, vedd fel a ruhát. A cipőt is. Meg a többit is.
-Miért? - mosolyogtam.
-Mert elviszlek valahova.
-De Justin, én innen nem mehetek még sehova!
-Nem érdekel! Akkor is elviszlek.
-Justin, ezt én fogom szívni, ha lebukunk!
-De nem fogunk! Bízz már bennem! 
-Jó. - morogtam, és elkezdtem öltözködni. - Amugy is hova viszel?! Ronda vagyok. Legalább egy alapozom lenne, meg egy szemceruzám. Na meg sebtapasszal a homlokomon kurva szép lehetek...
-Lexi hagyd abba! Te így vagy elbűvölő ahogy vagy. Ne kezdj ellenkezni mert megbánod! Amelyik fiúnak meg nem tetszel az buzi.
-Awe... - mosolyogtam.
Gyorsan bele bújtam a cipőbe, felvettem a kiegészítőket, és elővettem a fiókból a fésűmet amit anyu hozott be. A hajamat kontyba fogtam, egy két tincset kivéve,hogy azzal takarjam a sebtapaszt amennyire csak lehet. Valamennyire összejött, de még néhol látszódott. Befújtam magam dezodorral, egy kis parfümöt fújtam a nyakamra, és fél hétre elkészültem.
-Indulhatunk? - kérdezte Justin.
-Aham.
Halkan elindultunk a folyóson. Ott jobbra fordultunk.
-Auch a lábam! - szisszentem fel.
-Pszt! Van itt valaki. - Justin lassan kilépett a faltól, és megnézte,hogy ki van ott. Egy nővér jött arra amerre mi vagyunk. Gyorsan befutottunk egy kórterembe.
Két dagadt bácsika horkolt. A fejük eszméletlen volt. Vicces! Justy fogta be a számat a nevetés miatt.
-Justin egy két centisre kinyitotta az ajtót, és megnézte,hogy tiszta-e a levegő.
-Gyere! De halkan! - mondta Justin majd megfogta a kezem és húzni kezdett.
Szinte guggolva mentünk. Mint valami ninja.
Kiértünk! Justinnal gyorsan beszálltunk a kocsiba, és elindultunk a helyre.
Egy étterembe vitt. Az étterem neve Vapiano volt. Ismerős, hely..voltam egyszer kétszer. Justinnal spagettit ettünk. Egy tálból. Romantikus volt. Főleg, a spagetti csók.
Az után elmentünk megnézni a várost. Annyira szép minden amikor ki van világítva! *-*