Boldog új évet kívánok!

Boldog új évet kívánok minden olvasómnak! Átlépjük ma este 0:00-kor 2012-t. S, 2013-mat írunk ezennel. Nagyon boldog újévet nektek manók! Sikerben gazdag ünnepet és 2013-mat! Szeretlek titeket! Puszi!

14. Fejezet: Necklace

Eléggé kifáradtunk Justin-nal azért gyorsan ágyba bújtunk.
-Hahó! Jó reggelt. - keltegetett Sophie.
-Mi az? - nyavalyogtam.
-Kelj fel! Justin kéri. - mondta Sophie.
-Hagyj aludni húgi. - mondtam majd fejemre húztam a párnát.
-Oké, te akartad. Hozom a vizet. - mondta Sophie fenyegetően.
-Oké! Fent vagyok! - ültem fel gyorsan. - Miért kellett felkelnem?
-Mert mentek valahova. - mosolygott. - Azt hiszem valami ajándékot kapsz tőle. Nagyon szerencsés vagy,hogy egy ilyen pasid van,mint Justin. - szegény Sophie. Ilyenkor nagyon sajnálom,amikor Justin-ról beszél.
-Tudom. - mosolyogtam. - Hol van Mr Bieber? - kérdeztem mosolyogva majd a hajamba túrtam.
-Fürdik. Tedd magad rendbe nővérkém! - lelkesített Sophie.
-Annyira szeretlek húgi! - mondtam majd megöleltem.
Gyorsan elindultam fürdeni én is. Most olyan szép időnk van. Süt a nap, és meleg szellő járja át Torontót. Jön a tavasz! Ez az! Gyorsan kivasaltam a hajam. Ma lehet,hogy befestem szőkére. Még gondolkodom. Gyorsan feldobtam egy kis sminket. Mivel jó idő van ezért rövid nacit vettem fel egy haspólóval. Nagyon sexy! Justin az ajtóban várt rám.
-Hmm..de sexy valaki. - mondta majd ajkaiba harapott. - Mehetünk? - kérdezte majd derekamnál átkarolt.
-Te sem vagy semmi. Wow! - tátottam el számat. - Igen mehetünk. Sophie majd jövünk puszi!
-Jó szórakozást! - ordította.
Beszálltunk a kocsiba majd Justin bevitt a városba.
-Hova megyünk? - kérdeztem mosolyogva mikor leparkolt.
-Egy..egy titokba! - viccelődött. - Ez meglepi lesz.
Justin kihúzott a kocsiból. Nem elég,hogy a naptól megvakulok de még ezek a nyomorék paparazzók is villogtatnak agyba főbe.
-Justin! Ez a barátnőd? - kérdezte mindegyik.
-Nem..hallod a pasim. - flegmázott Jus.
Egy ékszer boltba ment be gyorsan. Alig 1 perc múlva ki is jött.
-Csukd be a szemed! - parancsolta meg. Behunytam a szemem. Majd valamit a nyakamba helyezett. Hideg volt hirtelen. - Kinyithatod. - mondta.
A nyakamban egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt. "J" betű lógott rajta.
-J mint, Justin? - kérdeztem mosolyogva meg felé fordultam.
-Igen. - mondta. Zavarban volt.
-Annyira szeretlek. - mondtam majd nyakába ugrottam.
-Hidd el én jobban. - majd nagyon erősen magához szorított. A paparazzók még mindig villogtattak. Justin-nal sétálni kezdtünk. Közben fagyiztunk. Néhol leültünk egy padra.
-Egy nap..nem nyakláncot fogsz kapni. - mondta.
-Akkor mit? - kíváncsiskodtam.
-Egy gyűrűt. Méghozzá eljegyzésit. - kacsintott. Ekkor ezer pillangó repkedett a hasamban.
-Szeretlek. - suttogtam fülébe.
Elmentünk venni egy két ruhát cipőt. Justin SUPRA-t vett és egy két ülepes nacit. Én szoknyát, short-okat, és egy két cipőt. 
***
Otthon Jus ledőlt egy picit pihenni. Én épp a tv-t néztem amikor csengett a telefonom. Britanny hívott.
-Szia Lexi!
-Szia Britnny! Mizujs? Hogy vagy édes? Rég nem beszeltünk..
-Képzeld járok Beni-vel! - ujjongott Britnny. - Köszönöm most a legjobban shawty! Igen sajna.. Na és veled mi a helyzet? A koncert óta nem is beszéltünk azt hiszem. Mesélj!
-Képzeld el,hogy járok Justin-nal. - meséltem neki.
-Nem fogsz átverni. - hitetlenkedett.
-Pedig így igaz! Most kaptam tőle egy nyaklancot! Annyira imádom. Életem szerelme. - öntöttem ki szívem.
-Nem hiszek a fülemnek! De, te utáltad.
-Igen régen. Akkor nem is ismertem annyira. De annyira elképesztő srác. Sexy, kedves, vicces, jó fej, jószívű... - kezdtem sorolni amikor Britnny megállított.
-Oké vágom. Te tényleg szerelmes vagy! De, most sweety le kell tennem. Puszi! Szeretlek! - mondta majd kinyomta.
Annyira jó volt vele beszélni.

13. Fejezet: Hi mom, hi dad

Délután Sophie a barátnőjéhez ment át. Lola-hoz. Érdekes neve van. Nem igaz? Otthon unatkoztunk Justin-nal. Tevézgettünk, és beszélgettünk.
-Te, Lexi! - szólt Justin. -  Mivel, a barátnőm vagy, nem mutathatnálak be anyuéknak? - kérdezte édes kis mosollyal.
-De! Benne vagyok. - mondtam majd törökülésben helyezkedtem el a kanapén.
-Okés. Akkor elindulunk most? - kérdezte Jus.
-Most? De a hajam, a ruha... - magyarázkodtam de Justin egy csókkal csitított el. 
-Sh.. - tette mutatóujjat a számra. Ezzel akadályozta,hogy szólni tudjak.  - Te így is tökéletes vagy.
-Legalább lefürödhetek? - nyavalyogtam.
-Igen, de akkor én is veled! - mondta Jus, majd huncutan mosolygott.
-Hm.. ha szeretnéd. - mondtam. Ekkor megfogta a kezem és felhúzott az emeletre.
Levetkőztünk. Persze bikiniben voltam Jus pedig, egy úszó naciban. A teste..huh, mint egy Adonisz! Valami irtó szexi.
Justin megmosta a hajam. Khm, eléggé bénán.. Utána én is megmostam még egyszer. Gyorsan megtisztálkodtam, és kiszálltam a víz alól. Beszárítottam a hajamat és egy natúr sminket tettem fel. Ami alapozóból, szempillaspirálból, és szájfényből állt. Fő a természetesség!
-Milyen ruhát vegyek fel? - kérdeztem Justin-tól, majd kinyitottam a szekrényemet.
-Nem tudom. - mondta miközben öltözködött. Csoda, hogy talált ruhát magának max 5 perc alatt.
-De..ahj! Elegánsat? Vagy egyszerűt? - kérdeztem majd a ruháimat magam elé tartottam, és ami nem tetszett azt hátra dobtam. Mint a filmekben szokás.
Végül meglett! Egy vajszínű egybe részes ruci, egy világosbarna körömcipővel. Egy két ékszer, és egy dzseki mivel lehűlt az idő.
-Hmm.. de csinos vagy. - mondta Justin majd megölelt, kezét fenekemre csúsztatta.
-Te sem vagy rossz! - kacsintottam.
Elindultunk a híres Bieber mama, és Bieber papa házához. Mindez annyira hihetetlen! Justin Drew Bieber csaja vagyok és most fog bemutatni!
***
Megérkeztünk. Nagyon izgatott vagyok! De szerintem Justin is. Szívem dobbanási ritmusát, követni nem lehet. Mielőtt kiszálltunk a kocsiból, gyorsan egy kis parfümöt fújtam magamra.
*Kopp-kopp-kopp* - kopogott be Justin. Majd beszakadt az ajtó, olyan erősen kopogott.
Pattie nyitott ajtót.
-Ki az Patt? - kérdezte egy férfi. Valahonnan a nappali felől.
-Justin és.. - nézett rám. - Hogy is hívnak édesem? - kérdezte Pattie. Justin nagyon szégyellte magát, mivel gúnyosan rázogatta a fejét. 
-Alexis! - mosolyogtam.
-Justin és Alexis! - mosolygott Pattie majd behívott minket.
-Szia, anyu! Szia apu! - köszönt Justin majd megölelte őket. - Jazzy és Jaxon hova tűntek? - kérdezte.
-Fent vannak a szobában. - válaszolt Jeremy, Justin apukája.
-Ő itt a barátnőm, Alexis Logan. - mutatott be Biebs.
-Jeremy Bieber! - nyújtotta kezét Jeremy.
-Alexis Logan! Örülök,hogy megismerhetem!
Ez történt akkor is, amikor Pattie-nek mutatkoztam be.
Nagyon jó fejek Justin szülei. Nagyon kedvelem őket. Ahogy én vettem eddig észre ők is engem.
-Menjetek fel a kicsikhez! - mondta Pattie. - Addig előveszem Justin a kedvenc süteményedet!
-Okés. - sziszegte Jus. - Na, milyenek? - kérdezte miközben lépcsőztünk.
-Kedvelem őket! - mosolyogtam.
-Ők is téged!
-Miből gondolod? 
-Mert ha anyuéknak tetszenek a barátnőim folyton összenéznek. - magyarázta.
Halkan benyitottunk a két kis édeskéhez. A Toy Story-t nézték.
-Jazzy...Jaxon. - szólt nyájas hangon Justin.
-Justin! - álltak fel egyből, majd odafutottak hozzá.
-Enyém Justin! - mondta Jazzy majd lábát kezdte ölelgetni Justin-nak. Majd kinyújtotta a nyelvét Jaxon-ra.
-Héé! - mondta Jaxo. - Enyém meg ő! - mutatott rám majd ölelgetni kezdett mire én leguggoltam és megpusziltam. 
***
A gyerekekkel is nagyon jól megismerkedtem. Nagyon szeretem őket, így elsőre .♥! Este 10-kor értunk haza. Sophie otthon ücsörgött a kanapén Chips-et majszolva nézte a tv-t.

12 Fejezet: I ♥ you sis

Amikor aput elvitték lehetett olyan hajnali 3 óra kb. Össze szedtük Sophie-val, minden cuccunkat ami csak volt. Justin nem engedett ide vissza soha minket. Hozzá költöztünk. Ezt az estét sajnos, soha nem fogom elfelejteni. Örökké megmarad. Beszálltunk a kocsiba, Justin vezetett. Én mellette az anyós ülésen, Sophie hátul telefonozott. Amikor megérkeztünk Justin-hoz lepakoltunk.
-Örülök,hogy jól vagytok. - mondta Justin majd két karjába zárt minket.
Sajnos nem jelezhettem neki most semmivel,hogy én annyira boldog vagyok,hogy nem lett nagy baja neki Sophie miatt nem tudtam ezt jelezni. Mivel még nem mondtuk el neki. Sophie sebeit letisztogattam majd elment tusolni.
Justin leült a kanapéra, majd szintén az ő sebeit is letisztítottam.  
-Au. Ez csíp! - sziszegte.
-Bocsi. - mondtam majd szemébe néztem.
Szemei még mindig csillogtak. Annyira gyönyörűek. Amikor végeztem elmentem tusolni a földszinti fürdőszobába.. Hallottam,hogy Justin eszik. Zörgött a tányérokkal. Hajamat megmostam, majd megtörölköztem és felvettem a pizsimet.
Benyitottam Sophie-hoz, szegény már aludt. 'Remélem jól kialussza magát. Lesz ideje. Hisz, holnap szombat.'  Gondoltam. Magam is nagyon fáradt voltam így én is lefeküdtem. Valaki mögém feküdt és átkarolt. Heh, természetesen Justin volt. Felé fordultam és egy puszit nyomtam a pofijára.
-Héllo.. csak egy puszit kapok? -suttogta.
-Milyet szeretnél? - mondtam kissé rekedtes hangon.
-Csókot. - amikor kimondta egy kívánt csókkal csitítottam el.
-Ezt szeretem.. - mondta és fel-le húzogatta szemöldökét, és csábosan mosolygott.
-Itt fogsz aludni? - kérdeztem.
-Aha.. - mosolygott. - Miért baj?
-Nem, de hogy csak, Sophie meg fog látni.
-Elmondtam neki.. - mondta vissza húzódóan.
-Hogy mi? - löktem le a kezeit derekamról.
-Bocsánat,csak szegényt annyira sajnáltam,hogy nem tud semmiről. - sziszegte nekem.
-De...ahj oké. Mindegy.. - mondtam.
-Meg ölelhetlek? - kérdezte félénk hangon.
-Igen. - duzzogtam.
Ekkor megölelt, és szorosan szorított. Majd puszilgatni kezdte nyakamat. Viszonoztam.
-Annyira szeretlek. - suttogtam fülébe.
-Hidd el, én is téged. - mondta majd kezét derekamra tette. A kézfeje pedig a pólóm alatt volt, pontosan a hasamon.
Justin-t elütötte az álom. Helyezkedni kezdett. Lábával karolta az én lábamat. Nyakába temettem fejem, úgy aludtam.
***
Reggel hangos zenére keltem. Áhhá! Sophie telefonja csengett. De hol van Sophie és Justin? Gyorsan lefutottam a lépcsőn, és szemem káprázni kezdett. Sürögtek forogtak a konyhában.
-Sophie! Cseng a telefonod! - mondtam majd gyorsan kezébe nyomtam.
-Jó reggelt kicsim. - mondta Justin majd egy puszit nyomott arcomra miközben sütögetett valamit.
-Neked is. Mennyi az idő? - kérdeztem ásítozva.
-11 óra. - mosolygott Sophie.
-Ennyit aludtam? - kérdeztem majd felhúztam szemöldököm. - Amúgy, mit csináltok?
-Palacsintát sutunk. - mondta Justin majd juharsziruppal leöntötte a palacsintát. - Nos, kész is. Bon a petit! - mondta majd letette a finomságot.
Gyorsan neki is estünk.
-Lexi?! Ugye tudod,hogy örülök nektek? - kérdezte Sohphie.
-Jaj, most nagy kő esett le a szívemről! Szeretlek hugi. - mondtam teljesen nyugodtan.

11 Fejezet: I am so sad.

Pfuh, szerencsére észre sem vette a kocsit amiben Justin lapul. Mekkora szerencse! Persze apu, szokás szerint részeg volt. Nem is tudom,hova megy.
-Apa. Hova mész? - kérdeztem tőle, miközben a nyomába eredtem.
-A kocsmába! Takarodjál befelé! - mondta majd ellökött.
Majd egy grimasszal indultam be a házba. A televiziót kapcsolgattam amikor valaki hátulról megpuszilta fejem búbját. Justin volt az.
-Te meg mit keresel itt?! - kérdeztem rémültem majd felálltam.
-Csak érdekelt,hogy jól-e vagytok.
-De apu bármikor hazajöhet! Nem szeretném,hogy valamit is csináljon veled!
-Nyugodj, meg. Addigra elhúzok. Ne félts! Meg tudom magam védeni. - mondta majd megölelt.
Megengedtem neki,hogy maradjon egy picit. Tévét néztünk. Justin nyakam köré fonta kezeit. Nagyon jo volt, érezni. Azok után,hogy persze apu megint ver minket. Egy ideje néztük a tévét amikor a kulcs elfordult a zárban. Apu volt az. Nagyon megijedtünk. Justin-t gyorsan az asztal alá bujtattam. Apu óbégatni kezdett. Hóna alatt pia volt.
-Hozz egy poharat! - mondta majd megpofozott.
-Nem hozok. - mondtam, miközben arcomra tapasztottam kezem.
-Azt mondtam hozz! - megfogta hajam és húzni kezdte.
Majd amikor úgy érezte,hogy fáj elengedte és el lökött. Vittem egy poharat, neki.. Justin szipogni kezdett.
-Ez meg mi?! - állt fel apu.
Nagyon zavarban voltam.
-Semmi. Te hallucinálsz! - próbáltam hazudni neki.
De, áh nem sikerült. Tudta,hogy itt van valaki. Keresni kezdte Justin-t. Majd kis keresgélés után meg találta.
Pólójánál fogva kihúzta az asztal alól. Ütni kezdte.
-Sophie! Gyere le! Segíts! - üvöltöttem sírva.
Apu felé mentem majd el löktem Justin közeléből.
-Hagyd békén! - mondtam majd megpofoztam.
Justin négy kézlábon köpte a vért. Sophie lejött. Még ő is sírni kezdett.
Minket is vert apu. Justin-t is. Amikor Sophie-n töltötte ki idegét, hívtam a rendőrséget.
-Hallo! Alexis Logan vagyok. Az apám Ashton Logan részeg, és agyonvert minket. Kérem segítsenek! A húgomat is veri!
-Hallo. Rendben! Mondja kérem a címet és megyünk! - felelte a férfi.
-Toronto, Blor utca. 87/b. Kérem siessenek! - mondtam majd kinyomtam. 
Justin apámmal verekedett. Borzalmas volt ezt tapasztalni,hogy Justin tiszta vér, és folt. Apu, állapota egyáltalán nem érdekelt! Justin-t visszahúztam amikor ütni akarta aput. 
-Annyira sajnálok mindent. - mondta majd pólómat szorítva csókolt meg. 
Apu a vért törölgette fejéről amikor a rendőrök belökték az ajtót. 
-RENDŐRSÉG!  - mondták majd felmutatták a jelvényüket. - Feljelentést kaptunk Ashton Logan ellen bántalmazás miatt. 
-Itt van! - tolta oda Sophie aput. 
Bilincsben vitték el. Nagyon rossz érzés volt. Igaz alkoholista, kimondhatatlanul rosszul bánik velünk, de az apánk akkor is. De legalább biztonságban vagyunk addig ameddig börtönben van. Justin nyakába temettem fejem úgy, sírtam. Jut, eszembe. Vissza megyünk lakni Biebs-hez. 

10. Fejezet: Dad

Annyira rossz, hogy rejtegetni kell a szerelmünket a külvilág elől.. Na meg Sophie elől. Másnap reggel Sophie ismét suliba ment. De én nem keltem fel. Párnámba temetve arcomat gondolkodtam. Valaki puszilgatni kezdte nyakamat. Justin volt az.
-Hogy aludtál? - kérdezte Justin.
-Őszintén? - húztam fel szemöldökömet.
-Huh-huh. Ez rossz kérdés volt. Előre félek. Na, mondd  szívem.
-Rosszul. Egész este azon töprengtem,hogy jó döntés volt,hogy igent mondtam.
-Szóval..nem akarsz velem lenni. - majd elindult kifelé az ajtón.
-Justin ne értsd félre! Nem! Ez nem így van.
-Akkor? - húzta meg flegmán vállait.
-Nem...azért gondolkodtam mert, sok pletyka lenne meg ilyesmi.. Ne haragudj ha megbántottalak! - majd megöleltem.
-Nem én voltam a barom.. - mondta.
***
Kb. 14:00-kor csnegettek.
-Kinyitom! - mondtam majd az ajtó felé száguldoztam.
Meglepetésemre két rendőr állt az ajtóban. 2 férfi.
-Jó napot! Alexis Logan? - kérdezte a magasabb barna hajú.
-Hello. Igen. Miben segíthetek?
-Az édesapja Ashton Logan tett maga ellen feljelentést.
-Még is miért? - kérdeztem majd eltűrtem szemem elől a tincseket.
-Mivel, hogy elszökött.
-Mi csoda?! Neki áll feljebb? - mondtam halkan.
-Nézze kisasszony. Haza kell vinnünk.
-Engem biztos nem. - mondtam majd becsukni akartam az ajtót, de a lábával megállította a rendőr.
-De. Ez a feladatunk!
-LESZAROM. - kiabáltam. 
-Mi folyik itt?! - jött le a lépcsőn Biebs.
-Justin! - szaladtam hozzá, majd átkarolt a derekamnál. - Apu feljelentett. Haza akarnak vinni..
-Azt már nem! - mondta majd elindult a rendőrök felé. - Nézzék, Lexi-t és a húgát verik. A saját apjuk! Kérem ne vigyék haza.
-Nézze Bieber.. Nekünk ez a kötelességünk. Alexis pakoljon össze!
-Felejtős. - mosolyogtam vigyorogva, összekulcsolt karokkal. 
-Lexi. Pakolj! - parancsolt rám Justin.
Kicsit még toporogtam majd egy 'ahj' hangot kiadva felmentem és összepakoltam. Lementem.
-Most boldogok? - majd bemutattam nekik.
Épp a rendőr kocsi felé indultam és beszállni akartam, amikor Justin elhúzott és beültetett a kocsijába.
-Megfűztem őket. Én viszlek el téged. Veled maradok. Szeretlek. - mondta majd puszit nyomott homlokomra.
-Jobban. - mosolyogtam.
***
2 napja tartózkodom újra itthon. Apu szarik ránk. Ja, igen. Sophie is itt van. Ő nyomott fel. Reggel apu kifelé ment a kertbe. Justin ott van a kocsiban!
OMG, ez így nem lesz jó..

A blog megújult | Egyéb dolgok

Sziasztok!
A blognak, új háttere lett és egyéb új színek köszöntenek be. Remélem, hogy ez is tetszik. :) Nagyjabol ennyit az új "design"- ról. ;)

Egyéb dolgok:
A részeket ugye, naponta, 2 naponta ; 3 naponta hozom. Ez így is marad!:D Köszönöm szépen a kommenteket, de legyen minél több! Még ennél az 1-2 kommentnél is! Kérlek titeket!♥ Köszönöm előre
 is.♥:)

Puszi: Vivi.♥

9. Fejezet: ...You'll be my girlfriend?

*Lexi szemszöge*
Olyan érésem, van mintha Justin közeledne hozzám. De, ezt én még nem szeretném. Annyira még nem is kedvelem... A fene vigye el! Miket írok én.?! Justin nagyon bejön nekem. Nem hittem,volna. De, azok a szemek..mosoly.
-Hé, nincs kedved elmenni a boltba? - kérdezte Justin miközben itta a megszokott reggeli kakaót.
-De. De utána beviszel a fodrászhoz. - morogtam.
-Oké. Na, gyere. - mondta majd szinte egy centi választotta el ajkainkat.
-Hé.. - mosolyogtam. - Itt van Sophie is. - pont ekkor jött le a lépcsőn Sophie.
-Ti mit csináltok? Ti jártok?! - kérdezte dühösen.
-Nem de,hogy! - magyarázkodtam.
-Nem úgy tűnik.. - mondta majd elővette telefonját, és ütögetni kezdte billentyűzetét. 
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Zavarban voltam eléggé.
-Én vagyok a főszerkesztője a legnagyobb Justin Bieber-ös fanoldalnak! Mindent tudatnom kell az olvasókkal. - mondta majd összekulcsolta karajait.
-Ne merd! - mondtam.
-De, de. - flegmázott.
-Kérlek ne tegyél keresztbe. - kérte Justin.
-De ti.. - kezdte volna el de kikaptam a telefont a kezéből. - Hé add vissza!
-Nem! Menj a suliba! El fogsz késni. - mondtam elégedetten.
-Ügyes vagy.. - mondta Justin. Sophie elég durván bevágta az ajtót. - Na, de kérhetem a csókomat? - majd elpirult.
-Nem! Mit képzelsz? - mosolyogtam.
-Na.. kérlek. - ekkor magához húzott és egy csókban forrtunk össze. - Hm... finom az ajkad.
-Finom?! - kérdeztem vigyorogva. - Amúgy, te mit képzelsz magadról,hogy csak úgy lesmárolsz? - kérdeztem.
-Na, de.. tudod,hogy én szeretlek. - nyögte ki.
-Mi van? - meresztettem ki szemeimet.
-Hallod. Illetve, jól hallod. - annyira zavarban volt,hogy beszélni is alig tudott.
-Ezt jó tudni. - mondtam majd felvettem a cipőmet.
-Te? Hogy érzel? - kérdezte.
-Hogy mi? Nem tudom. Így is, úgy is.
-Ez mit takar? - kérdezte majd egy kicsit elszontyolodott.
-Szeretlek. - suttogtam.
-Mi? Azt hiszem hallottam.. - majd egy elégedett vigyor büszkélkedett az arcán. 
-Akkor miért kérdezed? - vigyorogtam.
-Mert biztos szeretnék benne lenni. - indokolta meg.
-Akkor most figyelj! - kacsintottam. - SZERETLEK. - jelentettem ki.
-Én pedig imádlak - lépett mellém majd ismét egy csókkal jutalmazott.
-Hogy táplálhattál ennyi érzelmet irántam, két nap alatt? Vagy mennyi.. - kérdeztem vigyorogva.
-Nem tudom. De, megtörtént.
-Rendben. Nem indulunk a boltba? - ekkor megigazítottam a gallérját ami az ingéből állt ki. 
-Ja, de!
Kimentünk a fotósok minden léptünket lefényképezték. A boltban nem vettünk sok mindent max egy két dolgot.
Justin amikor beléptünk a ház ajtaján akkor letérdelt. 
-Alexis Logan. Leszel a barátnőm? - kérdezte.
-Nem is tudom.. - cukkoltam. - Igen. - mosolyogtam.
Felkapott kezeibe, és megpörgetett.
Délután elmentem fodrászhoz, Jus pefig otthon volt. A hajam a régi. Yessssss!

8. Fejezet: Whipped

Reggel Sophie suliba ment. Mivel én betöltöttem a 18-at nem járok. Biebs a konyhában zajongott. Mit művel?! Gondoltam.. Lementem és meglestem. Valamit "főzött".
-Mit csinálsz? - kérdeztem érdeklődően.
-Őh, semmit. - majd egy gyors mozdulattal megfordult.
Beletörődtem majd leültem a székre. 
-Csukd be a szemed! - mondta Justin. Rejtegetett valamit.
-Nem merem. - mosolyogtam.
-Na, légyszi. - kérlelt.
Majd becsuktam a szemem.
-Nyisd ki a szád! - mondta.
-De félek! - nevettem.
-Na, de ne félj.
Kinyitottam a  számat. Vártam,hogy jöjjön a finomság amikor valamit ráfújt az arcomra. Kinyitottam a szemem. Justin fetrengett a nevetéstől az én arcom pedig teli volt tejszínhabbal.
-Te szemét! - mondtam majd utána futottam.
-Hé, hé ne bánts! - röhögött és úgy futott előlem.
-De igen! Normális vagy?! A hajam ragad! - kiabáltam. 
-Oké majd megmosom. - nevetett.
-Pont te?! - vágtam egy eléggé érdekes grimaszt.
-Igen most mért?!
 *Justin szemszöge*
-Na mindegy hagyjuk.. - felment és hajat mosott.
***
Estefelé együtt ültünk le vacsorázni.
-Na, a hajaddal minden rendben? - kérdeztem viccelődve.  
-Ha, ha, ha. - mondta mogorván.
-Bocsi na. Csak nevetni akartam.
-Miért pont rajtam?! - kérdezte.
Amikor végeztünk a vacsorával Lexi felhúzott a szobába, Sophie-val.  
Rájuk nyitottam az ajtót.  
-Te meg mit keresel itt?! - kérdezte flegmán Alexis.
-Baj, ha benyitok a saját lakásom szobájába?! 
-Ne, figyelj rá. - mondta Sophie.
-De igenis érdekel,hogy miért flegmul, egy kis vicc miatt.. - húztam meg vállaimat.
***
Este Sophie elment fürödni mi pedig vártuk, hogy elkészüljön. Addig beszélgettem Lexi-vel.
-Most kajak ezért vagy megbántódva, mert rád fújtam egy kis tejszínhabot?!
-Igen. Mert a hajam még mindig ragad. ...- flegmázott.
-Akkor elmész egy fodrászhoz. - ajánlottam fel neki.
-Holnap. - jelentette ki.
-Oké. - majd magamhoz húztam. De eltolt. - Mi a bajod?!
-Semmi.

Bocsi, hogy kevés lesz, de a kövi részt hosszabb lesz.;) 

7. Fejezet: Kiss story

*Justin szemszöge* (még mindig. :D)
Amikor hazamentek a fiúk nem mertem felmenni Lexi-hez. Eléggé zavarban voltam. Enni kezdtem amikor valaki lépteit hallottam. Hátra fordultam, és Lexi jött le.
-Zavarok? - kérdezte mosolyogva.
-Nem, de hogy. Gyere csak ha szeretnél valamit. - mondtam teli szájjal.
-Justin?! Kérdezhetek valamit? - kérdezte, majd kihúzott egy széket és velem szembe leült.
-Persze mondd. - sütöttem le szemeimet.
-Mi volt az a csók? - kérdezte halkan.
-Miért suttogsz? - kérdeztem vigyorogva.
-Nem akarom,hogy Sophie meghallja. De inkább mondjad. 
-Nem tudom. Elragadott a hév. Ne haragudj!
-El tudom felejteni.
-De ne mondd,hogy nem esett jól. - cukkoltam.                                         
-Hé! Csak egy napja ismerlek.. Nem mondom,hogy nem esett jól. De akkor is! Ez még korai lenne.
Amikor kimondta,hogy "Nem mondom,hogy nem esett jól." akkor..elmondhatatlan érzés tört ki szívemből. Tetszik nekem. Igaz, egy napja ismerem. De akkor is. A stílusa,hogy nem hasznal annyi sminket, hogy erős az apjával szemben, hogy védi a testvérét. Ráadásul még velem sem annyira bunkó, miközben nem is szeret. Nem is fan. Ezért tetszik annyira.
-Most, megyek és alszom. Jó éjt. - mondta majd integetett.
-Szia. - mosolyogtam.
Elmentem fürödni. Amikor végeztem, és éppen nyitottam volna ki az ajtót valakivel egyszerre nyitottam ki.
-Oh! - sikított fel Alexis. Majd eltakarta kezével a szemét.
-Nyugi. Van rajtam törölköző. - mondtam majd felnevettem.
-És hol? - még mindig takarta a szemét.
-A derekamnál. Nyugodj le takarja Jerry-.t 
-Az mi?! - kérdezte.
-A farkam. - nevettem. Majd kimentem a fürdőből.
-Bleeh. - mondta majd ki hessegetett.
***
Reggel egyedül ültem szobámban. A csajok nevetését hallottam. Benyitottam.
-Mi folyik itt? - mosolyogtam.
-Eszembe jutott valami. - mondta Sophie. - Még kiskorunkban.. - kezdte mesélni.
-Hé! Hagyd abba! - fogta vissza Lexi.
-Na, hadd mondja el! - mosolyogtam majd leültem az ágyra.
-Nem. Túl ciki. - indokolta meg.

Bocsi, hogy kevés lett. :(

6. Fejezet: Truth ot Dare

Beszálltunk a kocsiba, és gyorsan elhúztunk.
-Sophie! Nagyon fájnak még? - fordultam hátra. 
Nem szólalt meg. Csak az ablakon nézett kifelé.
-Sophie. Kérlek válaszolj! - kérleltem.
-Igen.
-Nyugodj, meg. Semmi baj nem lesz. Elmegyünk a nagyihoz.
-De,hogy mentek! Hogy fog, Sophie suliba járni?
-Akkor?! Hova? - vontam kérdőre Justin-t.
-Nem tudom. De megoldom. - mosolygott.
Sophie szipogni kezdett.
-Mi a baj?! - kérdeztem.
-Nem érdekes. - mondta.
Tudtam,hogy az a baja,hogy nem lett One Less Lonely Girl. De nem tudtam rajta segíteni.
Justin egy nagy háznál parkolt le.
-Szálljatok ki! - mondta majd beparkolt.
Mi eleget tettünk kérésének, és kiszálltunk.
-Brrr... - vacogott Sophie.
Mire Justin a dzsekijét, ráterítette és megölelte.
-Kárpótlás. - indokolta meg Justin.
Sophie csak vigyorgott.
-Gyertek be! - nyitotta ki az ajtót. - Ez az én házam. Nos, itt fogtok lakni. Ameddig akartok. Semmit nem kérek cserébe, csak annyit átlag emberként tekintsetek, és ne adjatok ki semmilyen infót a helyről!
-De Justin...én ezt nem fogadhatom el.
-Miért? Vagy szeretnétek, rettegni? Nos, akkor menjetek.. - gúnyolódott.
-Igazad van. - mondtam. - Köszönjük! mondtuk szinte egyszerre, Sophie-val.
-Ez itt a ti szobátok. Remélem, el fogtok férni. - nyitott ki egy ajtót.
-Ez nagyon szép szoba.. - mosolyogtam.
Justin szintén.
-Holnap este jönnek a haverjaim. Ugye nem, fog titeket zavarni? - kérdezte.  
-De,hogy is! - mosolyogtam. - Csak, nyugodtan.. - legyintettem.
Hajnalban feküdtünk le. Hosszú volt ez a nap.
*** Másnap.
El kellett hoznom egy két cuccot otthonról. Apa dél körül mindig a kocsmában issza le magát a barátjaival.
Ki kellett használnom ezt az alkalmat. Justin-nal elvitettem magam a helyre. Gyorsan összeszedtem egy két hasznos holmit. Ruha, smink, hajvasaló és ilyenek.. amikor régi cuccaim közt turkáltam megpillantottam anya régi ékszereit. Könnycseppek gördültek le arcomról.
Annyira hiányzik.. Örökké a szívemben él. Ezt fontos volt eltennem. Justin a kocsiban SMS-ezett.
-Na, megvagyok. - szálltam be. - Köszönök mindent!
-Semmiség. - mosolygott.
*** Estefelé
Justin haverjai Alfredo, Chaz, Christian, Lil Twist és a többiek a nappaliban voltak. Pasis estét tartottak. Egy 'kicsit' ittak is aminek nem nagyon örültem.
*Justin szemszöge*
Ittunk-ittunk. Részegek lettünk. Majd felelsz vagy merszeztünk. Mertem. Twist kérte azt,hogy menjek fel a csajokhoz és markoljak bele Lexi fenekébe. Elfogadtam. Hisz Lexi, gyönyörű, formás és nagyon jó csaj.
Felsétáltam a lépcsőn benyitottam az ajtón.
-Sophie? - kérdeztem.
-Fürdik. - mosolygott. Azok a gödröcskék, amikor mosolyog...bámulatos!
Ekkor megfogtam fenekét.
-Hé! - mosolygott majd nyakamhoz húztam.
Ekkor, nem terveztem de lesmároltam.
-Hu, hu! - nevetést hallottam, és tapsolást.
A fiúk az ajtónál álltak és néztek.
-Ti mit kerestek itt? - kérdeztem kissé zavarban.
-Csak, kíváncsi voltam,hogy meg-e csinálod Biebs. - mondta Twist.
-Meg vagy elégedve? - kérdeztem gúnyosan.
-Persze! Még plusszot is kaptam. - mondta nevetve.

5. Fejezet: Our hero

*Alexis szemszöge*
Amikor Justin a kezeimbe nyomta a csokrot, és a szemeimbe nézett.. Ne akarjátok átélni a szituációt. Szinte elolvadtam mint a forró tepsiben a vaj. Azok a gyönyörű nagy barna szemek.. Valami eszméletlen szépek! Meg is lágyultam vele kapcsolatban. Amikor vége lett a dalnak, és a koncertnek levittek a színpadról. De nem a közönség helye felé, hanem a színfalak mögé. Mi történik itt? Gondoltam. Ez is benne van, az One Les Lonely Girl szerepében? Justin nem is nézett felém. Csak egyenesen ment.
-Szia, Elizabeth vagyok! Most egy különleges, betekintést adunk neked. Mindent elmond neked Justin, a koncertről. Illetve, kérdéseket tesz fel neked!
-Hello! Oké, hű köszönöm! - mondtam majd egy nagyot vigyorogtam.
-Justin! - kiáltott az öltöző felé Elizabeth.
El is feledkeztem a húgomról, ezek után.
-Jövök! - mondta majd, lehúzta trikóját, és átcserélte egy másikra.
Szemben ültem Justin-nal. Mindenki kiment a kis teremből.
-Justin Drew Bieber! - nyújtotta a kezét.
-Alexis Logan! - mutatkoztam be, majd kezet fogtunk.
-Szóval, akkor kezdeném én a kérdéseket ha nem baj. - mosolygott. - Persze, ha van kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel!
-Oké. - mondtam majd bólintottam egyet.
-Mióta vagy Belieber? - kérdezte.
-Ami azt illeti.. - vakartam meg tarkómat. Nagyon szégyenlős voltam. - Nem vagyok Belieber. Annyira nem kedvellek.
-Őmm.. oké. Akkor hogy kerülsz ide?
-A húgomat kísértem.
-Mennyi idős a hugod?
-15 éves. - mosolyogtam.
-Oké, értem. Most hol van? - kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom. - ekkor észbe kaptam. - Uramisten! Hol a húgom?  - álltam fel, majd a kijáratot kerestem.
-Nyugodj meg! Megkeressük. - mondta Justin majd egy dzsekit kapott magára.
-Elvesztettem! Hova mehetett? - mondtam kétségbeesetten.
-Ezt kapd fel! - nyújtott felém, egy pulcsit.
-Nem kell. - mondtam majd kiléptem az ajtón.
*** Justin kocsijával furikáztunk, és Sophie-t kerestük. Először Britanny-ékhez mentünk. De Sophie nem ott volt.
-Miért ment el?! Nem volt semmi oka. - mondtam majd lehúztam az ablakot. 
-Nyugodj le Alexis. Ne gondolj rosszra egyből! - nézett rám.
-De,hogy is nem! Avagy.. - gondolkodtam. - Volt oka! Hisz, én lettem az a hülye lány..
-A, One Less Lonely Girl? - okoskodott.
-Az. De, én nem is kedvellek. Szegény meg nem tudom hány éve megszállottad. Ez csak az én hibám. - magyaráztam fel dúltan.
-Figyelj. Akárhol is lesz. Megtaláljuk! Ha nem szólok, a rendőrségnek.
-Nem! Arra semmi szükség. Még teli lennének, a magazinok ezzel. Nem akarom senki életét megkeseríteni.
Késő estig kerestük de sehol semmi.
-Justin! Hazavinnél?
-Hova? - kérdezte majd beindította a rádiót.
-Haza.
-Minek? - értetlenkedett.
-Lehet,hogy ott van Sophie. - Justin még semmit nem tud,hogy apa milyen. Nem is áll szándékomban neki elmondani. 
-Ja, oké.
Elmondtam neki, az utat majd kis idő múlva odaértünk. Justin a kocsiban várt.
-SOPHIE! - ordítottam majd szinte, berúgtam az ajtót. 
Sophie itt "rejtőzött". Apa részeg volt. Sophie-t verte.
-Mit művelsz? - süvítettem apu fejére.
-Te csak takarodj innen! Ez a kis kurva egyedül kószált? Igen?! Most megkapja! - majd a földön fekvő Sophie-ba rúgott.
-Gyere csak ide, kislányom.. - majd felém közeledett.
 Megsimogatta az arcom.
-Nem vagyok a gyereked! - mondtam majd lecsaptam kezeit arcomról.
-Miért szöktél meg? - orditotta.
-Ezért! Bűzlesz a piától, kiskorunk óta versz minket. És még te nevezed magad apukának? Hogy, haltál volna meg, anya helyett! - kiabáltam  vele sírva.
-Mi ez kiabálás? - jött be Justin az ajtón. - Úristen! - mondta majd magához húzott.
-Engedj el kérlek! - suttogtam. - Menj ki. Bántani fog. - suttogtam nyakába.
-Nem megyek! - mondta.
-Pasizol, drága szívem? - pofozott fel apu.
-Hagyja békén! Nem vagyok a pasija! - forgatta meg szemeit majd megölelt.
-Ne.. hagyd! Nem éri meg ez az alkoholista. - amikor ezt kimondtam megtépte a hajam.
-Ki az alkoholista? - kérdezte majd hasamba ütött.
-Kérlek vidd ki Sophiet, Justin! - kértem majd összecsuklottam a fajdalomtól. 
Justin kivitte Sophie-t. Rajtam volt a sor, hogy megszökjek.
-Hova mentetek? - kérdezte, és csukladozott is.
-Nem mondom meg.
-Mondd, vagy ha nem kapsz még egy hasast! - ordította.
-Egy hotelben. - hazudtam. Nem akartam Britnny-éket veszélybe sodorni.
Amikor elfordult, egy vázáért nyúltam majd leütöttem vele.
Borzasztó sebességgel, lihegve léptem ki egykori otthonomból. Mert, ide biztos,hogy nem jövök vissza.

4. Fejezet: The concert.♥

*Sophie szemszöge*
Apa nem is keres minket. Ez nagyon meglepő. Szerintem boldog,hogy nem lát minket. De mi is azok vagyunk. Most úgymond biztonságban vagyunk. Senki nem ver meg minket.
Este aligha, egy két órát aludtam. Mondjuk ki aludna,ha eljutna álmai pasija, koncertjére? Senki. Fogadjunk... Nagyon reméltem,hogy elvisz Lexi a koncertre. Ha nem visz el, elszökök. Kit érdekel... Bezzeg, ha neki kéne valami futni kéne. Na azt azért nem. Bekapcsoltam Britnny gépét, majd felmentem Facebook-ra. Teli van  jó reggelt posztokkal. Eléggé unalmasak.. Elkezdtem beszélgetni egy két emberrel.
-Sophie! - ült fel Lexi. Majd rekedt hangon szólt.
-Mi van? - flegmáztam.
-Korán reggel gépezel? Felejtsd el! - majd felállt és lehajtotta a laptop tetejét.
-Ez most mire volt jó?! - kiabáltam. - Nem vagy az anyám! Nem parancsolhatsz nekem! - majd becsaptam az ajtót.
Erre a veszekedésre felébredt Britanny. Nyögdécselni kezdett.
-De a nővéred vagyok! - majd megfogta a karom. Majd könnycseppeit kezdte törölgetni a pulóvere ujjával.
Ezek az anyukás sztorik mindig meghatják Lexi-t.
-Lexi! Nézd én nem úgy értettem. - majd megöleltem.
Mindkettőnknek, nagyon hiányzik anya.
***
Ebédidő van. Nem sokára kezdődik a koncert. Miss Henderson (Courtney) steaket sütött krumplival. Ez a nő, valami eszméletlen finomakat főz.
-Lexi.. - mondtam miközben letettem a poharamat. - Eljössz velem a koncertre? Kérlek szépen. Ez nekem nagyon sokat jelent. Egyedül úgy sem engedsz el. Kérlek szépen! - könyörögtem.
-Talán. - jelentette ki, majd megforgatta szemeit.
-Juj, köszi köszi köszi! - ugráltam.
-De még ne éld bele magad. - majd, egy halvány mosoly tűnt fel arcán.
***
Lexi elvisz a koncertre! Istenem nagyon boldog vagyok! Uramisteeeeeeeeeen!
Gyorsan felvettem egy kék farmert, egy kék haspólóval. Hajam be göndörítettem. Arcomra alapozót kentem, szájfény, parfüm, szemhéjfesték. Szuper volt minden. 
Azonban Lexi nagyon nem vitte túlzásba.. Rajta egy short volt, szintén haspólóval társítva. Haja felfogva. Majd, egy kis dezodor.
Na mindegy, annyira nem érdekelt. A busz értünk jött pontosan 19:00-kor.
Amikor megérkeztünk, nagyon izgultam. Lexi viszont, csak úgy fogta fel, mintha egy átlag emberrel találkozna. De ez nem így van. Több mint 1 millió ember volt a csarnokban. Elfoglaltuk helyünket.
Majd egy dal szólalt meg. Egy hanggal párosítva. Mindenki sikított, egyszerre. Persze én sem voltam kivétel. Lexi pedig csak tapsikolt.
"If i was your boyfriend,
And never let you go,
Keep you on my arm girl,
And never be alone..." - kezdte rappelni.
A hangja, még mindig elképesztő. Olyan boldog voltam..hogy azt elmondani, de még leírni sem lehet.
***
A koncert vége felé, a 'One Less Lonely Girl' dallama kezdődött el.
Majd egy férfi felénk közeledett. Egyre, és egyre közelebb jött. Megfogta Alexis kezét majd húzta. Egyenesen a színpadra. Arcom egy: "hogy mi?!" alakzatot vett fel. Miért Lexi? Még csak nem is szereti. Ez igazságtalanság!
Felült a székre. Justin közeledett felé. Megsimogatta az arcát. Kezével felhúzta fejét az állánál fogva. Mivel,hogy mindig lehajtotta azt. Justin mindig ölelgette. Ez nagyon rosszul esett. Amikor odaadta neki a csokrot szemmel láthatóan örült neki. Boldog volt. El is pirult. Most mosolygott is. Justin szemeit a kivetítőn eléggé jól lehetett látni,hogy megállapítsuk,hogy most mást érez, mint más One Less Lonely Girl-öknél.
Ezt nem bírtam tovább nézni. Kifutottam, a csarnokból. Kezemmel töröltem le könnycseppeimet. 
Lexi még fél óra múlva sem jött ki. Kétségbeesetten hagytam el, a helyet.

3. Fejezet: Justin Bieber ticket

Későre járt amikor megérkeztünk, mert Britnny messzebb lakik. Nagyon rémültek voltunk,hogy apa nem-e jön utánunk. Nagy szerencsénkre, szerintünk észre sem vette,hogy elhagytuk a lakást. Amikor megérkeztünk a keresett helyhez bekopogtam.
-Britanny! - mondtam majd megöleltem.
-Mit csinált veletek? - kérdezte, majd hajamat kezdte simogatni.
-Megint megvert. - suttogta Sophie.
-Istenem! Nagyon sajnálom. Mik ezek a cuccok? Hova mentek? - kérdezte aggódóan.
-Figyelj, én arra gondoltam,...hogy... - vakartam meg torkom. - itt maradhatnánk egy kis ideig?
-Uramisten! Persze. Anyuék biztos megengedik. Gyertek, be tegyétek le a cuccaitokat. - majd megfogta és bevitte a szatyrokat.
-Egy pillanat, beszélek anyuékkal. - mondta mosolyogva.
Mi addig az ajtóban állva vártunk.
*Britanny szemszöge*
Elindultam fel az emeletre, ahol az ősök már tuti, kinyúlva fekszenek, televíziót nézve. Bekopogtam. Mindig óvatos vagyok, ne,hogy azon kapjam őket... Apu aludt.
-Gyere! - hallottam anyu hangját.
-Anyu..kérdezhetek valamit? - csuktam be az ajtót. 
-Igen, mondd kicsim. - lapozgatta tovább a magazint.
-Nézd anyu, öh..Lexi-éket megint bántotta az apjuk. Szegény 15 éves húgát is...és most elszöktek.
-Úristen! Haza ne engedd őket! - állt fel anyu.
-Akkor maradhatnak? - kérdeztem, majd halovány mosolyt tüntettem fel arcomon.
-Természetesen! Mindjárt lemegyek készítek nektek vacsit. - mondta anyu mosolyogva.
-Rendben, köszönöm anya! - mondtam majd egy puszit adtam arcaira.
Lesiettem a lépcsőn. Nagyon sajnálom őket. Nem lehet könnyű életük szegényeknek.
-Lexii! - kiáltottam. - Maradhadtok ameddig akartok! - mondtam nagy vigyorral. Ugrálni kezdtünk.
*Lexi szemszöge*
Hát ez az ugrálás nem jött jókor. Igaz, ezen az estén nem kaptam annyi rúgást, hajtépést..mint szoktam de akkor is fajták a lábaim.
Sophie a telefonját nyomkodva támaszkodott az ajtónak.
-Mit csinálsz? - néztem felé.
-Semmit, próbálok megfűzni egy csajt..
-Min?
-Az titok! Ha összejön, akkor elmondom. Akkor lennék a legboldogabb csaj a földön. - nézett fel a telefonból.
-Rendben, te tudod. - húztam fel a vállaimat.
-Sziasztok gyerekek. - jött le Brtinny anyukája.
-Jó estét! - köszönt Sophie, majd eltette a telefont.
-Csókolom! Koszonjuk,hogy meg tetszett engedni,hogy itt maradjunk. Nagyon hálás vagyok ezért. - majd megöleltem.  
-Ugyan kérlek...
Britnny anyukája, Courtney készített nekünk vacsorát. Ami, eléggé jól jött hisz még ma semmit nem ettünk.
Sophie telefonja, egy 'csipp' hangot adott ki. Gyorsan előkapta, és nézni kezdte. Szeme, csak forgott. Valamit olvashatott.
-URAM ISTEN! - kiabálta. - ASSZEM MEG FOGOK HALNI!
-Mi a baj? - vigyorogtam.
-Hogy, baaaaaaj? - kérdezte.
-Mondd már. Megöl a kíváncsiság! - szólalt föl, Britanny.
-Van egy csaj a neve, Rebecca és.. van jegye a Believe turnéra ami holnap este itt lesz Torontóban.
-Ez így mind, szép és jó de neked nincs jegyed. - próbáltam vele megértetni a szitut.
-Te csak azt hiszed. - mondta, majd felhúzta szemöldökeit. - Na, ennek a csajnak el kell mennie egy temetésre, és nem tud elmenni a koncertre.
-Igeeen..és? - kérdeztem.
-És nekem adja a jegyét! - sikoltozott.
Erre a szóra kiköptem az innivalót.
-Egyedül nem mehetsz el! - jelentettem ki.
-Veled sem? - kérdezte kis kutya szemekkel.
-Felejtsd el! Nem bírom azt a gyereket... - mondtam.

2. Fejezet: Fear

Amikor megérkeztünk a suliba, szokásosan az osztály menő csajai Lola és Elizabeth gúnyolódni kezdett rajtam.
-Megint erőlködtél,hogy ne úgy nézz ki mint, egy csöves? - Elizabeth szúrós tekintettel nézett rám.
-Uh, zzzz. - érintették össze ujjaikat.
Ebben a pillanatban meg akartam őket pofozni, de Britny elhúzta kezem.
-Hagyd! Nem éri meg ez az egész... - mondta majd, flegma tekintettel bemutatott neki.
-Kösz. - mondtam majd leültem a helyemre és elővettem a matek cuccomat.
-Jó reggelt gyerekek! - köszönt a tanár.
Természetesen senki nem köszönt vissza.
Ez az óra is elkezdődött sajna. De nem figyeltem a tanárra bambultam. Azon járt, az eszem,hogy miért ilyen az apám. Több mint 12 éve megkeseríti az életünket. A legrosszabb érzés,hogy még szegény 15 éves húgomnak is el kell viselnie ezt.
-Logan kisasszony! - erre felfigyeltem. - Elismételnéd,hogy mit mondtam? - kérdezte a tanár.
-Őh...
-Na igen. Gyere ide. Megkapod a figyelmeztetést.
Amikor kimentem a tanár végignézett rajtam.
-Mik ezek a foltok? - kérdezte, miközben kezemet vizslatta. 
-Nem érdekes. - legyintettem.
-De igenis érdekes! Engem, érdekel. Most azonnal elmondod, vagy felhívom a szüleid. - "fenyegetőzött."
Elindultam az ajtó felé, arra utalva,hogy kint mesélem el. Nem tartozik az osztályra.A tanár értette,hogy mit akarok.
-Ki művelte ezt veled? - kérdezte aggódóan a tanár.
 -Lehet,hogy nem fogja elhinni... - túrtam a hajamba. -  De az apám. - sütöttem le szemeimet.
-Hogy mi csoda? - meresztette ki a szemeit.
-Igen, jól hallja. - bólintottam.
-Még is miért? - vonta meg vállait.
-Az anyukám meghalt 2 éves koromban, és rajtunk üti le az idegeit. Szükségem van valakire. Szükségem van valakire, aki megvéd, aki erőt ad. - törölgettem le a könnycseppeimet.
-De, ez így nem normális! - mondta majd mélyen szemembe nézett.
A kicsengetésre lettem figyelmes. Mindenki kisereglett az ajtón. Amikor megpillantottak, nevettek és gúnyoltak.
-Most menj. - mondta, majd bementem a cuccomért, és elhagytam a termet.
***
Suli után  Sophie-val hazamentem. Ilyenkor apa már holt részeg. Alig tud járni. Hmm..nos most sem volt meglepetés. Ugyan is kezében a sör úgy "jött" oda hozzánk. 
-Má' itt vagytok, ti r*bancok? - vágta hozzánk. 
Ez a trágárkodás nála megszokott.
-Itt. - hangzott a válasz halkan tőlem.
Majd kezét a magasba emelte, én a szemem behunyorítottam, és kezem arcom elé tartottam, úgy védekeztem. Egy akkora pofont adott,hogy fejem szinte lerepült. Sophie mögöttem sírt.
-Menj fel! - mondtam neki.
Sophie felment. Gyorsan elmentem a fürdőbe, hisz akkora pofonnal "jutalmazott",hogy vért köptem.
-Mondd. Miért teszed ezt velünk? - kérdeztem.
-Te csak kussolj. Takarodj fel.
Nagyon féltem. Felmentem, egy két ruhát összepakoltam, és tisztasági szereket.
-Gyere! - mondtam Sophie-nak.
-Hova? - mondta miközben kezét össze kulcsolta.
-El kell mennünk Britanny-hez. Vagy szeretnél itthon rettegni? - kérdeztem suttogva.
-Nem. - jött a válasz.
-Akkor szedd a lábad! Halkan kell kiosonnunk,hogy ne vegye észre! - suttogtam fülébe.
-Rendben.
Elindultunk le a lépcsőn.
Apa aludt. Sebes léptekkel hagytuk el az otthonunkat.

1. Fejezet: My life.

Fáradtan, kimerülten keltem fel. Felültem, de egyből megbántam, a hirtelen mozdulatot, mert éles fájdalom nyilallt a hátamba, és a karomba. Először nem jöttem rá, mitől jön a fájdalom, de a tegnap este történtek fájdalmas képei, bevillantak a fejembe. Tegnap este apám, megint leitta magát, és mint legtöbbször, most is minket büntetett meg a húgommal. Én, amikor csak tehetem, az ilyen balhéknál, mindig testemmel védem a húgomta, így nyilván valóan én kapok többet.

Ránéztem az órára. 7 óra volt, pedig nekem csak 8 órakor kell kelnem. Először nem értettem, mire keltem fel, de a 2 perc csönd után, Sophie szobájából zenét hallottam.A Bieber fiú új számát hallgatta.  Nagyon szerettem a húgomat, Sophie-t, de az agyamra megy a beteges rajongásával. Megforgattam a szemeimet, mivel ilyen zajban úgysem tudok aludni, ezért kicsászkáltam a konyhába reggelizni.

Apám nem volt itthon, mint egyik reggelen se. Ilyenkor mindig elmegy itthonról, hogy ne kelljen látnia minket.
Készítettem magunknak meleg szendvicset, amikor leült mellém a húgom.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman Sophie.
- Jó reggelt- köszöntem vissza - azt a Bieber gyereket nem akarod megunni? - kérdeztem tőle, vagy már századszor.
- Soha - felelte sértődötten. Megforgattam a szemeimet.

Ma volt a suli utolsó napja, ami nekem azt jelentette, hogy soha többet nem kell suliba járnom. Sophie-nak és nekem, nincsenek jó jegyeink, mert az alkohol betegségben szenvedő apánktól, nincs időnk tanulni. Nem szerettem suliba járni, mert mindenki kiközösített, amikor első napomon kék-zöld foltokkal mentem be az iskolába. Egyetlen barátnőm volt, Britanny. Vele megyek mindig suliba, és ahogy ezt kimondtam magamban csöngettek. Már akkor befejeztük a reggelit. Felálltam az asztaltól, és ajtót nyitottam.

- Szia Britny - köszöntem barátnőmnek széles mosollyal.
- Szia! - vigyorgott rám - indulhatunk?
- Igen, pillanat. Sophieeeee! Indulunk!!
- Rendben jövök- hallottam hangját a szobájából.
- Mi volt este? - kérdezte aggódva Britny.
- A szokásos - mondtam, és kerültem a tekintetét.
- Majd más lesz! Igérem! - nézett rám.
- Remélem - csak ennyit mondtam, mert befutott a hugom.

Bezártam magunk után az ajtót, és elindultunk a suliba. Sophie és Britanny elbeszélgették az időt, miközben én azon gondolkoztam, hogy mikor lesz az a más, az a jobb, amikor nem sérülésekkel alszom el.

Bemutatkozás

Ez a történet az én életemről szól. A nevem Alexis, Alexis Logan De a barátaim inkább Lexi-nek becéznek. Az édes anyukám meghalt 2 éves koromban. Autóbaleset. Egy húgom van Sophie (15 éves). Sophie örülten rajong Justin Bieber-ért. Ő nem rajongónak hívja magát,hanem Belieber-nek. 18 éves vagyok. Torontóban élek. Vissza térve a családra. Az "apukám" (Ashton 39 éves) alkoholista.. Minket büntet azért, mert az anyámnak a figyelmét elterelte vezetés közben és meghalt. Tudom szemétség ezt írni.. De bár ő halt volna meg és ne anya. Majd megértitek,hogy miért kívánom ezt. Csak olvasd a sztorit.. Két emberben bízom. A húgomban, és a legjobb barátnőmben Britanny-ben.