4. Fejezet: The concert.♥

*Sophie szemszöge*
Apa nem is keres minket. Ez nagyon meglepő. Szerintem boldog,hogy nem lát minket. De mi is azok vagyunk. Most úgymond biztonságban vagyunk. Senki nem ver meg minket.
Este aligha, egy két órát aludtam. Mondjuk ki aludna,ha eljutna álmai pasija, koncertjére? Senki. Fogadjunk... Nagyon reméltem,hogy elvisz Lexi a koncertre. Ha nem visz el, elszökök. Kit érdekel... Bezzeg, ha neki kéne valami futni kéne. Na azt azért nem. Bekapcsoltam Britnny gépét, majd felmentem Facebook-ra. Teli van  jó reggelt posztokkal. Eléggé unalmasak.. Elkezdtem beszélgetni egy két emberrel.
-Sophie! - ült fel Lexi. Majd rekedt hangon szólt.
-Mi van? - flegmáztam.
-Korán reggel gépezel? Felejtsd el! - majd felállt és lehajtotta a laptop tetejét.
-Ez most mire volt jó?! - kiabáltam. - Nem vagy az anyám! Nem parancsolhatsz nekem! - majd becsaptam az ajtót.
Erre a veszekedésre felébredt Britanny. Nyögdécselni kezdett.
-De a nővéred vagyok! - majd megfogta a karom. Majd könnycseppeit kezdte törölgetni a pulóvere ujjával.
Ezek az anyukás sztorik mindig meghatják Lexi-t.
-Lexi! Nézd én nem úgy értettem. - majd megöleltem.
Mindkettőnknek, nagyon hiányzik anya.
***
Ebédidő van. Nem sokára kezdődik a koncert. Miss Henderson (Courtney) steaket sütött krumplival. Ez a nő, valami eszméletlen finomakat főz.
-Lexi.. - mondtam miközben letettem a poharamat. - Eljössz velem a koncertre? Kérlek szépen. Ez nekem nagyon sokat jelent. Egyedül úgy sem engedsz el. Kérlek szépen! - könyörögtem.
-Talán. - jelentette ki, majd megforgatta szemeit.
-Juj, köszi köszi köszi! - ugráltam.
-De még ne éld bele magad. - majd, egy halvány mosoly tűnt fel arcán.
***
Lexi elvisz a koncertre! Istenem nagyon boldog vagyok! Uramisteeeeeeeeeen!
Gyorsan felvettem egy kék farmert, egy kék haspólóval. Hajam be göndörítettem. Arcomra alapozót kentem, szájfény, parfüm, szemhéjfesték. Szuper volt minden. 
Azonban Lexi nagyon nem vitte túlzásba.. Rajta egy short volt, szintén haspólóval társítva. Haja felfogva. Majd, egy kis dezodor.
Na mindegy, annyira nem érdekelt. A busz értünk jött pontosan 19:00-kor.
Amikor megérkeztünk, nagyon izgultam. Lexi viszont, csak úgy fogta fel, mintha egy átlag emberrel találkozna. De ez nem így van. Több mint 1 millió ember volt a csarnokban. Elfoglaltuk helyünket.
Majd egy dal szólalt meg. Egy hanggal párosítva. Mindenki sikított, egyszerre. Persze én sem voltam kivétel. Lexi pedig csak tapsikolt.
"If i was your boyfriend,
And never let you go,
Keep you on my arm girl,
And never be alone..." - kezdte rappelni.
A hangja, még mindig elképesztő. Olyan boldog voltam..hogy azt elmondani, de még leírni sem lehet.
***
A koncert vége felé, a 'One Less Lonely Girl' dallama kezdődött el.
Majd egy férfi felénk közeledett. Egyre, és egyre közelebb jött. Megfogta Alexis kezét majd húzta. Egyenesen a színpadra. Arcom egy: "hogy mi?!" alakzatot vett fel. Miért Lexi? Még csak nem is szereti. Ez igazságtalanság!
Felült a székre. Justin közeledett felé. Megsimogatta az arcát. Kezével felhúzta fejét az állánál fogva. Mivel,hogy mindig lehajtotta azt. Justin mindig ölelgette. Ez nagyon rosszul esett. Amikor odaadta neki a csokrot szemmel láthatóan örült neki. Boldog volt. El is pirult. Most mosolygott is. Justin szemeit a kivetítőn eléggé jól lehetett látni,hogy megállapítsuk,hogy most mást érez, mint más One Less Lonely Girl-öknél.
Ezt nem bírtam tovább nézni. Kifutottam, a csarnokból. Kezemmel töröltem le könnycseppeimet. 
Lexi még fél óra múlva sem jött ki. Kétségbeesetten hagytam el, a helyet.