2. Fejezet: Fear

Amikor megérkeztünk a suliba, szokásosan az osztály menő csajai Lola és Elizabeth gúnyolódni kezdett rajtam.
-Megint erőlködtél,hogy ne úgy nézz ki mint, egy csöves? - Elizabeth szúrós tekintettel nézett rám.
-Uh, zzzz. - érintették össze ujjaikat.
Ebben a pillanatban meg akartam őket pofozni, de Britny elhúzta kezem.
-Hagyd! Nem éri meg ez az egész... - mondta majd, flegma tekintettel bemutatott neki.
-Kösz. - mondtam majd leültem a helyemre és elővettem a matek cuccomat.
-Jó reggelt gyerekek! - köszönt a tanár.
Természetesen senki nem köszönt vissza.
Ez az óra is elkezdődött sajna. De nem figyeltem a tanárra bambultam. Azon járt, az eszem,hogy miért ilyen az apám. Több mint 12 éve megkeseríti az életünket. A legrosszabb érzés,hogy még szegény 15 éves húgomnak is el kell viselnie ezt.
-Logan kisasszony! - erre felfigyeltem. - Elismételnéd,hogy mit mondtam? - kérdezte a tanár.
-Őh...
-Na igen. Gyere ide. Megkapod a figyelmeztetést.
Amikor kimentem a tanár végignézett rajtam.
-Mik ezek a foltok? - kérdezte, miközben kezemet vizslatta. 
-Nem érdekes. - legyintettem.
-De igenis érdekes! Engem, érdekel. Most azonnal elmondod, vagy felhívom a szüleid. - "fenyegetőzött."
Elindultam az ajtó felé, arra utalva,hogy kint mesélem el. Nem tartozik az osztályra.A tanár értette,hogy mit akarok.
-Ki művelte ezt veled? - kérdezte aggódóan a tanár.
 -Lehet,hogy nem fogja elhinni... - túrtam a hajamba. -  De az apám. - sütöttem le szemeimet.
-Hogy mi csoda? - meresztette ki a szemeit.
-Igen, jól hallja. - bólintottam.
-Még is miért? - vonta meg vállait.
-Az anyukám meghalt 2 éves koromban, és rajtunk üti le az idegeit. Szükségem van valakire. Szükségem van valakire, aki megvéd, aki erőt ad. - törölgettem le a könnycseppeimet.
-De, ez így nem normális! - mondta majd mélyen szemembe nézett.
A kicsengetésre lettem figyelmes. Mindenki kisereglett az ajtón. Amikor megpillantottak, nevettek és gúnyoltak.
-Most menj. - mondta, majd bementem a cuccomért, és elhagytam a termet.
***
Suli után  Sophie-val hazamentem. Ilyenkor apa már holt részeg. Alig tud járni. Hmm..nos most sem volt meglepetés. Ugyan is kezében a sör úgy "jött" oda hozzánk. 
-Má' itt vagytok, ti r*bancok? - vágta hozzánk. 
Ez a trágárkodás nála megszokott.
-Itt. - hangzott a válasz halkan tőlem.
Majd kezét a magasba emelte, én a szemem behunyorítottam, és kezem arcom elé tartottam, úgy védekeztem. Egy akkora pofont adott,hogy fejem szinte lerepült. Sophie mögöttem sírt.
-Menj fel! - mondtam neki.
Sophie felment. Gyorsan elmentem a fürdőbe, hisz akkora pofonnal "jutalmazott",hogy vért köptem.
-Mondd. Miért teszed ezt velünk? - kérdeztem.
-Te csak kussolj. Takarodj fel.
Nagyon féltem. Felmentem, egy két ruhát összepakoltam, és tisztasági szereket.
-Gyere! - mondtam Sophie-nak.
-Hova? - mondta miközben kezét össze kulcsolta.
-El kell mennünk Britanny-hez. Vagy szeretnél itthon rettegni? - kérdeztem suttogva.
-Nem. - jött a válasz.
-Akkor szedd a lábad! Halkan kell kiosonnunk,hogy ne vegye észre! - suttogtam fülébe.
-Rendben.
Elindultunk le a lépcsőn.
Apa aludt. Sebes léptekkel hagytuk el az otthonunkat.