5. Fejezet: Our hero

*Alexis szemszöge*
Amikor Justin a kezeimbe nyomta a csokrot, és a szemeimbe nézett.. Ne akarjátok átélni a szituációt. Szinte elolvadtam mint a forró tepsiben a vaj. Azok a gyönyörű nagy barna szemek.. Valami eszméletlen szépek! Meg is lágyultam vele kapcsolatban. Amikor vége lett a dalnak, és a koncertnek levittek a színpadról. De nem a közönség helye felé, hanem a színfalak mögé. Mi történik itt? Gondoltam. Ez is benne van, az One Les Lonely Girl szerepében? Justin nem is nézett felém. Csak egyenesen ment.
-Szia, Elizabeth vagyok! Most egy különleges, betekintést adunk neked. Mindent elmond neked Justin, a koncertről. Illetve, kérdéseket tesz fel neked!
-Hello! Oké, hű köszönöm! - mondtam majd egy nagyot vigyorogtam.
-Justin! - kiáltott az öltöző felé Elizabeth.
El is feledkeztem a húgomról, ezek után.
-Jövök! - mondta majd, lehúzta trikóját, és átcserélte egy másikra.
Szemben ültem Justin-nal. Mindenki kiment a kis teremből.
-Justin Drew Bieber! - nyújtotta a kezét.
-Alexis Logan! - mutatkoztam be, majd kezet fogtunk.
-Szóval, akkor kezdeném én a kérdéseket ha nem baj. - mosolygott. - Persze, ha van kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel!
-Oké. - mondtam majd bólintottam egyet.
-Mióta vagy Belieber? - kérdezte.
-Ami azt illeti.. - vakartam meg tarkómat. Nagyon szégyenlős voltam. - Nem vagyok Belieber. Annyira nem kedvellek.
-Őmm.. oké. Akkor hogy kerülsz ide?
-A húgomat kísértem.
-Mennyi idős a hugod?
-15 éves. - mosolyogtam.
-Oké, értem. Most hol van? - kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom. - ekkor észbe kaptam. - Uramisten! Hol a húgom?  - álltam fel, majd a kijáratot kerestem.
-Nyugodj meg! Megkeressük. - mondta Justin majd egy dzsekit kapott magára.
-Elvesztettem! Hova mehetett? - mondtam kétségbeesetten.
-Ezt kapd fel! - nyújtott felém, egy pulcsit.
-Nem kell. - mondtam majd kiléptem az ajtón.
*** Justin kocsijával furikáztunk, és Sophie-t kerestük. Először Britanny-ékhez mentünk. De Sophie nem ott volt.
-Miért ment el?! Nem volt semmi oka. - mondtam majd lehúztam az ablakot. 
-Nyugodj le Alexis. Ne gondolj rosszra egyből! - nézett rám.
-De,hogy is nem! Avagy.. - gondolkodtam. - Volt oka! Hisz, én lettem az a hülye lány..
-A, One Less Lonely Girl? - okoskodott.
-Az. De, én nem is kedvellek. Szegény meg nem tudom hány éve megszállottad. Ez csak az én hibám. - magyaráztam fel dúltan.
-Figyelj. Akárhol is lesz. Megtaláljuk! Ha nem szólok, a rendőrségnek.
-Nem! Arra semmi szükség. Még teli lennének, a magazinok ezzel. Nem akarom senki életét megkeseríteni.
Késő estig kerestük de sehol semmi.
-Justin! Hazavinnél?
-Hova? - kérdezte majd beindította a rádiót.
-Haza.
-Minek? - értetlenkedett.
-Lehet,hogy ott van Sophie. - Justin még semmit nem tud,hogy apa milyen. Nem is áll szándékomban neki elmondani. 
-Ja, oké.
Elmondtam neki, az utat majd kis idő múlva odaértünk. Justin a kocsiban várt.
-SOPHIE! - ordítottam majd szinte, berúgtam az ajtót. 
Sophie itt "rejtőzött". Apa részeg volt. Sophie-t verte.
-Mit művelsz? - süvítettem apu fejére.
-Te csak takarodj innen! Ez a kis kurva egyedül kószált? Igen?! Most megkapja! - majd a földön fekvő Sophie-ba rúgott.
-Gyere csak ide, kislányom.. - majd felém közeledett.
 Megsimogatta az arcom.
-Nem vagyok a gyereked! - mondtam majd lecsaptam kezeit arcomról.
-Miért szöktél meg? - orditotta.
-Ezért! Bűzlesz a piától, kiskorunk óta versz minket. És még te nevezed magad apukának? Hogy, haltál volna meg, anya helyett! - kiabáltam  vele sírva.
-Mi ez kiabálás? - jött be Justin az ajtón. - Úristen! - mondta majd magához húzott.
-Engedj el kérlek! - suttogtam. - Menj ki. Bántani fog. - suttogtam nyakába.
-Nem megyek! - mondta.
-Pasizol, drága szívem? - pofozott fel apu.
-Hagyja békén! Nem vagyok a pasija! - forgatta meg szemeit majd megölelt.
-Ne.. hagyd! Nem éri meg ez az alkoholista. - amikor ezt kimondtam megtépte a hajam.
-Ki az alkoholista? - kérdezte majd hasamba ütött.
-Kérlek vidd ki Sophiet, Justin! - kértem majd összecsuklottam a fajdalomtól. 
Justin kivitte Sophie-t. Rajtam volt a sor, hogy megszökjek.
-Hova mentetek? - kérdezte, és csukladozott is.
-Nem mondom meg.
-Mondd, vagy ha nem kapsz még egy hasast! - ordította.
-Egy hotelben. - hazudtam. Nem akartam Britnny-éket veszélybe sodorni.
Amikor elfordult, egy vázáért nyúltam majd leütöttem vele.
Borzasztó sebességgel, lihegve léptem ki egykori otthonomból. Mert, ide biztos,hogy nem jövök vissza.