31. Fejezet: Stella

A nap, hátralevő idejében pihentünk. Hétkor mentünk haza. De most már tényleg haza, és nem Pattie-ékhez. Az ajtónkban három testőr állt. 
-Ah..otthon, édes otthon. - sóhajtott fel Justin, miközben beért a házba.
Alig,hogy kényelmes helyemet foglaltam el, a fotelban a telefonom jelezte,hogy SMSt kaptam. A mély zsebemből, előhalásztam. A kijelzőre pillantottam. Ismeretlen, a féladója. Lehet,hogy Britanny telefonszámot cserélt. Basszus! El kell neki mindent mondanom. Gyorsan megnyitottam a levelet.
"Szia, Lexi!
Találkoznunk kell. Ismersz..de a nevemet nem mondom el. A Sugar&Cafe-ban találkozzunk. Tudom, késő van de nem halaszthatom el. Nagyon fontos. Köszönöm előre is! Várlak." Ez állt benne. De ki lehet ő? Ismerem, de a nevét nem mondja meg. Ezt a nagy értelmet... Mindegy, elmegyek. Tudnom kell,hogy ki ez az ember.
-Justin..nekem most el kell mennem egy picit. Rendben?
-Ilyenkor? Hova? - kérdezte Justin miközben tömte  fejét, a nemrég megérkezett Pizzaval.
-A Sugar&Cafe-ba. De nem, sokára jövök! Ígérem. Ez most nagyon fontos. - mondtam, majd belebújtam a balerina cipőmbe, és felvettem egy bolerót.
-Ha ez ennyire sokat ér neked..akkor rendben kicsim. De inkább felhívom, Kennyt,hogy menjen veled. Benne jobban bízom, mint ezekben.. - célozgatott az új testőreire.
-Köszönöm. - mosolyogtam.
-De tényleg siess! - jött felém kitart karokkal.
Majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Kezével szorosan ölelt, én pedig a nyakába helyeztem kezeim.

-Megígérem. - nyomtam még egy puszit, az arcára.
Kenny 10 percen belül ideért. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk a helyre. Mivel nincs messze a kávézó maximum, 15 perc alatt oda is értünk. 
-Menjek veled, vagy maradjak itt?! - kérdezte Kenny.
-Szerintem nyugodtan maradhatsz. - mosolyogtam. - De, ha szeretnél, menj haza Justinhoz!
-Nem..vigyázok rád! - legyintett.
-Rendben. Köszönöm. - pusziltam meg az arcát.
Kiszálltam a kocsiból, és bementem a kávézóba. Max. 10 ember lehetett bent. De melyik, az "enyém"?!
-Lexi! - hallottam meg egy nő hangját. 
Ismerős volt a hangja.
-Lexi! - sziszegte ismét nevem. A hang irányába fordultam.
A személy fekete ruhában volt. Csukja volt a fején, ami szintén fekete volt.
-Maga az? - mentem oda.
-Igen. Ülj le. - annyira ismerős a hangja...
Leültem. Táskámat ölembe tettem.
-Ki maga? - kérdeztem, és próbáltam a fejét nézni, de nem tudtam, mert lehajtotta.
-Lexi..én vagyok az. - mondta, és levette a csukját. 
AZ ARCA. A HANGJA. "LEXI ÉN VAGYOK AZ". Jézusom! Mint, az anyukánk.
-Ki maga? Mit akar? - álltam fel megrémülten.
-Ne, ne félj! Nem akarlak bántani. Én vagyok, az! Stella..tudod, kicsikém?! - kapta el a kezem.
-Miket hord maga itt össze vissza? Az én anyukám meghalt! - rántottam el a kezem, és a félelemtől remegni kezdtem.
-Nem haltam meg! Kicsikém, tisztán emlékszem az arcodra, és a húgodéra is...Sophie-éra!
Na, itt verte ki a biztosítékot. Tudja a nevem, tudja az anyám nevét is, és még a húgomét is.  Lehet,hogy anya ez a..nem. Nem hiszem el!
-Anya? - néztem, felé könnyes szemmel. Eközben mindenki minket nézett.
-Alexis! - szorított magához.
Ekkor elkapott a síróroham.
-Nem hiszem el..T-te él-élsz? - dadogtam.
-Igen kicsim, élek! - törölte le könnyeimet.
-És mégis,hogy-hogy? - néztem nagy zöld szemeibe. 
-Nem szeretnélek, ezzel terhelni. - rázta meg a fejét.
-Akkor..Esther a te gyereked? - kérdeztem zaklatottan.
-Igen. - suttogta. De nem volt olyan halk,hogy én ne halljam meg.
-Kérlek mondj el nekem mindent. - kértem komolyan.
-Rendben. Neked nem hazudhatok. Nem haltam meg. Nem volt semmilyen baleset. Apádat megcsaltam. Igen, Esther a lányom. Azt mondta nektek,hogy meghaltam, mert ott hagytalak benneteket és Robbyt választottam helyettetek. Nagyon sajnálom. - láttam,hogy könnyezett.
De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Otthagyott minket, egy másik hapsi miatt. Ráadásul apát is.
EGY IGAZI ANYUKA SOHA NEM TENNE ILYET! SOHA! Ha akkor nem szeretett..akkor most sem.
-Ne érj hozzám. Undorodom tőled. - mondtam, és elrohantam. Vissza Kennyhez.
-Lexi! Gyere vissza! Hallgass meg! Kérlek. - kiáltott utánam.
Gyorsan beszálltam a kocsiba, becsapva a kocsiajtót.
-Menjünk innen. De gyorsan. - mondtam.
Majd, arcom kezembe temettem.
-Lexi, mi a baj, Nyugodtan mondd el. - mondta Kenny.
-Nem. Ne haragudj. Inkább..csak menj. - utasítottam.
***
Szipogva mentem be a lakásba, Justin a kanapén ült, és Xbox-ozott. Majd figyelmes lett a szipogásomra.
-Szerelmem..Mi a baj? - rohant oda hozzám.
-Justin..anya..anya..él.. - dadogtam, és karjaiba vetettem magam. Pólóját szorítottam. 
-Mi? - értetlenkedett.
-Ő kérte,hogy menjek oda! Mindent elmondott. Gyűlölöm! Képes volt minket elhagyni egy másik férfi miatt. - sírtam, még mindig.
-Édesem..nagyon sajnálom. Hidd el, minden rendbe fog jönni. - puszilgatta meg arcom.
-Nagyon nagyon szeretlek. Nem akarlak elveszíteni! Soha soha soha! - bújtam hozzá.
-Lexi..ez mind igaz? - jött le Sophie sírva. - Mindent hallottam. Ne merj mentegetőzni. Kérem, az igazi választ.
-Nagyon sajnálom! - mentem, és megöleltem. - Igen. Igaz.
Sophie, nem bírta. Felment a szobába, csak a hangos sírását lehetett hallani. Engem, csak Justin tudott lenyugtatni.

Megtekintések, újabb dolgok

Sziasztok! Te jó ég. Több, mint 10E látogatom, olvasom, meg tekintőm van. Pedig még csak 30. fejezet van. Köszönöm, nektek! Ez nagyon jól esett. ^^

Újabb dolgok: Mostantól írhat mindenki kommentet. Nem kell, Google fiók. 

Most csak ennyi. KÖSZÖNÖK MINDENT! ♥ 

30. Fejezet: +18

*Lexi szemszöge*
Jesszus a nő, teljesen úgy nézett ki, mint anya. Soha, SOHA senki nem zaklatott fel ennyire, mint ez a személy. Aznap alig aludtam valamit.
***
-Hey...Lexi. - keltegetett fel valaki. Mire gyorsan kinyitottam komásan a szemem.
-Jó reggelt, Pattie. - ültem fel. - Mi baj van?
-Itt van, Esty és beszélni szeretne veled. - mosolygott. - És ne haragudj,hogy felkeltettelek.
-Semmi baj, úgy sem tudtam aludni.Oké..lemegyek. Csak felöltözöm. - mosolyogtam.
Jaj nekem. Annyira kellemetlen ez... Akkora hülye voltam.
Gyorsan fogat mostam, hajam kontyba fogtam, felvettem egy szoknyát egy helyes kis blúzzal, és leindultam.
-Jó reggelt Mrs. Bieber! - köszönt Jeremy.
-Jó reggelt nektek is. - mosolyogtam.
-Justin? - kérdezte Jeremy, majd belelapozott az újságába.
-Még alszik, az álomszuszék. - vigyorogtam. - Esther..beszélni szerettél volna? - néztem Esty felé.
-Igen. De ha nem szeretnél, akkor nyugodtan...
-Nem, gyere csak. - vágtam bele a mondani valójába.
-Rendben. - indult el.
-Mi most kimegyünk. - mutogattam az ajtó felé.
Kimentünk a kertbe. A hideg fűszál, csiklandozta a talpam. Behuppantunk a hinta ágyba.
-Na mondd. - mosolyogtam, majd ránéztem.
-Tegnap..tudod?! Mi bajod volt? Ne haragudj,de nagyon érdekel.
-Szeretnéd tudni az igazságot?
-Igen! Nagyon. Kérlek! Persze..ha csak szeretnéd.
-Rendben. Megértem,hogy érdekel. Anya kiskoromban meghalt. De ezt tudod..és a te anyud ugyan úgy nézett ki, mint a miénk. Tudod, ez nekem mekkora sokk volt?
-Jézusom..el is felejtettem. Ne haragudj! - mondta Esty és megölelt.
-Te ne haragudj. - mondtam, és visszaindultunk a házba.
Mivel, ma egész nap itthon lesz Pattie, és Jeremy ezért Esther hazament. Justin nem rég kelt fel, éppen reggelizik.
-Gyerekek..most hívott a mama,hogy menjünk, át hozzájuk. Benne vagytok? - kérdezte Pattie.
-Aha. Rég láttam a nagyit. - mondta Justin teli szájjal.
-Én is benne vagyok. - mosolyogtam.
-Akkor induljunk. Persze, ha a drága fiam befejezte az étkezést. - gügyögött Pattie, Justinnak és belecsípett az arcába. 
-Én átöltözöm. - mondtam, majd elindultam a lépcső felé.
-Nem kell! Gyönyörű vagy így is, és csinos! - mondta Pattie nagy mosollyal.
-Csatlakozom. - kacsintott Justin, és kiitta a tányérból, a maradék tejet. (Müzlit evett.)
-Tuti? - meresztettem ki a szemem.
-100%! - mondta Jeremy.
-Oké..
Justin gyorsan felvett egy háromnegyedes kockás nadrágot, egy kék pólóval, egy baseball sapival, és elindultunk. Jazzy beült az ölembe, Jaxo pedig Justin ölébe ült. Jeremy vezetett.
A rádió, halkan szólt.  Csak annyit hallottam,hogy: As long as you...
-Apa! Hangosítsd fel! - szólt, Jazzy.
Jeremy eleget tett a kérésének.
"As long as you,
lolololololololololo-
lolololololo love me." - ordítottuk mind.
Nem kellett sok, idő meg is érkeztünk. Pattie bekopogott. Maximum, 1 perc alatt ki is nyílt az ajtó.
-Sziasztok! - köszönt mosolyogva és, kissé rekedtes hangon egy idős hölgy. Aki, teljes biztos,hogy Justin mamija volt.
-Jó napot. - nyújtottam kezem mosolyogva a hölgynek.
-Szia! Te biztosan..Lexi vagy. Nem igaz? - mosolygott, és megölelt, a kézfogás helyett. 
-Igen, én lennék az. - mosolyogtam.
-Nagyon helyeske, vagy. Jó titeket egymás mellett látni.
-Szia mama! - szinte ugrott Justin, nagyija nyakába. 
-Kicsi, Justin. Milyen nagy lettél, te jó isten! - szorította meg Justint.
-Sziasztok, gyerekek! - jött ki a nagypapa is.
-Papaaaaaaa! - futottak oda a gyerekek.
***
Justin és én a kertben hülyéskedtünk. A slaggal locsoltuk egymást. Hisz, ma van június elseje. Az idő bámulatos!  A ruhánk egy merő víz. 
-Befelééé! Kész az ebéd! - szólt ki Justin mamája.
-Megyünk! - mondta Justin, és határa kapva vitt be.
Kaptunk két törölközőt, és magunkra tekerve ültünk le enni.
-Te, Pattie..nem messze innen, a temető után, egy utcával lejjebb van egy lovarda. Nem viszed el a gyerekeket? - kérdezte a mama.
-De. Jó ötlet.
-Justin ti, nem jöttök? - kérdezte Pattie.
-Nem.. - mondta Justin.
***
Mindenki elment, csak én és Justin vagyunk itthon. Justin, csókolgatni kezdett. Felemelt, és bevitt egy szobába. Lefektetett a puha ágyra. Testem minden részét csókokkal halmozta el. Levetkőztetett. Én sem haboztam, és lehámoztam róla a ruhadarabokat.
-Szeretnéd? - hajolt felém.
-Igen. - suttogtam.
...
Igen megtörtént a dolog. Soha nem voltam még annyira boldog. Úgy érzem,most jobban vonzódom hozzá.

29.: Fejezet: WTF?

-Mi történt vele,hogy múltidőben beszélsz? - kérdezte Esty.
-Meghalt. - suttogtam, majd szemeim lesütöttem.
-Jesszus! - kapott gyorsan szívéhez. - Őszinte részvétem. Nagyon sajnálom.
-Köszönöm. Van kedved elmenni a gyerekekkel valahova? - kérdeztem mosolyogva.
-Aha. - vigyorgott. - Na, és merre mennénk?
-Parkba.. Fagyizni, és majd egy picit csavizni. - kacsintottam.
-Hm..legyen. - mosolygott. - Benne vagyok.
-Akkor, szólok Sophienak is. Ugye nem baj,ha velünk tart? - kérdeztem, majd felindultam Sophiehoz.
-Nem dehogy! Addig elkészülődök és felöltöztetem a gyerekeket. - kiabált utánam Esty.
Gyorsan visszakiáltottam egy "Oké"-t, és bekopogtam Sophiehoz.
-Gyere. - felelt nem túl kedvesen.
-Szia. - köszöntem, majd mellé ültem. 
-Mi szél hozott, az én sötét életembe? - hajtotta fejét vállára.
-Ne mondj ilyet. Szeretnél egy picit lazítani? - kérdeztem, és megfogtam a kezét. Még is csak a húgom...
-Igen. - sziszegte.
-Szuper. Akkor most szépen eljössz velem, a kicsikkel, és Estyvel csavarogni.
-Nem leszek a terhetekre? - kérdezte.
-Nem! - mosolyogtam.
-Oké. Ez a ruha megfelelő nem? - kérdezte, majd felállt és megfordult, és a nagy lendület megpördítette szoknyáját.
-Nagyon csinos vagy. - mosolyogtam. - Na gyerünk le. - vigyorogva kinyitottam az ajtót, és leloholtunk a nappaliba a többiekhez.
Minden készenlétben volt. Szóltam Justinnak,hogy elmegyünk egy kicsit sétalni. Legalább addig tudnak nyugodtan, dumálni, mint férfi a férfival.
-És..merre menjünk? - kérdezte Esty.  
-Hm..szeretnétek enni fagyit, tündérkéim? - fordultam Jazzy és Jaxo felé. Mire ők bólintottak egyet. 
-Akkor a fagyizó felé. - nevetett fel egyértelműen Sophie.
A nap hét ágra sütött, a madarak csicseregtek. Imádom ezt az időt! Mind az öten azon filózunk,hogy milyen ízű fagyit együnk. Nem lehet választani. Ha lehetne, mindet megenném.
-Hmm...na jó akkor én kérnék egy kétgombócos fagyit. Legyen...vanília és alma. - kértem a fagyit, majd sorba utánam a többiek is.
Elindultunk a parkba sétálni egyet. Amikor odaértünk leültünk egy padra. Sophie a gyerekekkel elment a játszótérre ami velünk szemben volt.
-És...mióta dolgozol Pattie-éknél? - kérdeztem, majd felé fordultam.
-Nem is tudom..talán most lesz egy éve. - mosolygott Esty.
-Az igen. - vigyorogtam.
-Amúgy, hány éves vagy?
-17. Te?
-16. - mosolygott.
-Fiatal vagy. - kacsintottam.
-Nem tervezek, öregedni. - nevetett. - De te sem, vagy öreg.
-Köszönöm. - mosolyogtam.
Egy ideje, kint vagyunk. Gondoltuk kijátszották magukat a gyerekek, ezért most a pláza felé vesszük az irányt.
-Brr...fázok. Ti nem? - kérdezte Esty.
-Nem. - feleltük egyszerre.
-Hazaszaladhatok a felsőmért? - kérdezte.
-Persze! Nyugodtan. - mosolyogtam.
-Elkísértek? - vigyorgott Esty.
-Aha. - mondta Sophie.
Elindultunk mind Esty-ékhez. Be kell vallani, tényleg lehűlt az idő. De a piciknek vittünk kabátot, amit a parkban rájuk is adtunk.
-Megérkeztünk. Gyertek. - nyitott be a házba Esty.
-Wow! - mondtam, és körbe néztem. - Gyönyörű a lakásotok.
-Köszönöm. - mondta Esther. - Kértek valamit? - ment a konyhába.
-Egy üdítőt elfogadok. - nevettem. - elővett 5 poharat.
-Esther! - kiáltott egy női hang.
Mintha hallottam volna ezt a hangot...Ez furcsa.
-Tessék ott az inni, mindjárt jövök. - mondta Esther, és megtörölte kezét a farmerjába.
Iszogatni kezdtük a Cola-t. Jól esett.
-Gyertek be! - kiabált ki nekünk Esther.
-Hova? - kiabáltam utána.
-A szobámba! Gyertek egyenesen, aztán fordulj el jobbra és az első szoba. - mondta.
Eleget tettünk kérésének és bementünk a szobájába. A poharamban volt még Cola, vittem magammal.
-Csókolom! - köszöntem a nőnek aki háttal állt nekem Ugye nem baj,hogy hoztam a poharat? - dőltem szobája ajtajának.
-Szia! - megfordult, és kezét nyújtotta.
Abban a pillanatban én, Sophie, és a nő ledermedtünk. Az arca, mint a mi anyukánké. UGYAN AZOK A VONÁSOK! Kezemből a pohár kiesett..ez "ébresztett" fel, a nagy gondolkodásból.
-Jézusom. Nekem..nekem most mennem kell. - megfogtam a táskámat, és kirohantam a szobából. 
*Esther szemszöge*
Most mi van? Nem értem..Mi a baja Lexinek?
-Azt hiszem, mi megyünk. Ne haragudj! Szia. - mondta Sophie, és elment a gyerekekkel.
-Anya?! Ismeritek egymást? - kérdeztem.
-Nem kicsim..de hogy is.
Gyorsan összetakarítottam a pohár szilánkokat, és felhívtam Lexit. De nem vette fel.

28. Fejezet: So what?

-Lexiiiiii. - zökkentett ki jelentéktelen, álmomból egy édes kislány hangja.
-Jazzy! - mosolyogtam meglepetten.
-Nem találom a mamit és a papit! - talán...elrabolták őket is? Na nem!
-Hogy mi? Biztos vagy ebben? - kérdeztem zaklatottan.
-Igen! - felelte.
Gyorsan belebújtam az ágy előtt díszelgő nyuszis, mamuszba és lerohantam Jazzy-vel a karomban, a nappaliba. Mindent megnéztem ahova egy ember befér. Szekrény (?), sufni, garázs, kert, és a ház összes szöglete. De sehol senki! Csak csend, semmi hang. Az órára pillantottam; 07:12. Huha! Még csak? Gyorsan kimentem az utcára. Körbe néztem. Egy árva lelket sem láttam. Csak a tavaszi szél járta át az egész utcát.
Tárcsázni kezdtem Pattie-t. "Vedd már fel kérlek..." Gondoltam.  Felvette!
-Pattie! Minden rendben? Hol vagytok? - kérdeztem, hadarva.
-Persze kicsim! Minden rendben. A boltban vagyunk.
-Istenem! A frászt hoztátok rám... - mondtam megkönnyebbülve.
-Mit hittél hol vagyunk? -kérdezte, szinte éreztem, hogy vigyorog.
-Azt hittem,hogy titeket is...elraboltak.
-Isten ments! - felelte.
-Mit kerestek ilyen korán a boltban? - kérdeztem, majd benyitottam a házba.
Azonnal felnevettem a látványtól. Justin, Sophie és a két kicsi reggeliztek. De nem mindennapi módon. Fakanállal ették a zabpelyhet a dobozból.
-Csak,hogy meg legyen minden mire, éhesek lesztek és, hogy minden készenlétben legyen, az ebéd elkészítésénél. Na, mi a nevetés tárgya? - kérdezte Pattie.
-Csak Biebs-ék. - dőltem az ajtónak nagy vigyorral az arcomon.
 -Na kicsim még beugrunk egy két boltba. Minden rendben lesz? Jaa...és jut eszembe felhívtam Esther-t,hogy menjen és vigyázzon a gyerekekre. Ti pedig nyugodtan menjetek fel, a szobába és pihenjetek! Rátok fér! Na, megyek. Szia Lexi. Puszi!
-Rendben. - mosolyogtam. - Szia! Puszi. - mondtam majd kinyomtam.
-Ki volt az? - kérdezte, Juss.
-Anyud. - mosolyogtam. - Éhesek vagytok?
-Én már nem. - mondta Justin.
-Ti sem? - kérdeztem majd Sophie-ra,  Jazzy-re és Jaxo-ra néztem.
-Nem. - felelték szinte egyszerre.
-De én viszont igen. - biggyesztettem le ajkam.
-Csüccs! - ütögette meg Justin a combját, hogy üljek oda. Pontosabban az ölébe. 
Eleget tettem kérésének és vele szemben ültem. Lábammal összekulcsoltam derekát.
-És most..jön a müzli repcsi. - indította felém a fakanalat, ami csurig volt zabpehellyel és tejjel. - Hamm! - majd számba tette a finomságot. 
-Irtó cuki kép. - kacsintott Sophie.
-Hm? - kérdeztem, majd arcom egy "Mi van?" grimaszt vett fel.
-Tudjátok annyira cukik voltatok,hogy lefényképeztelek titeket. - mosolygott.
-Tudjuk,hogy cukik vagyunk. - kérkedett Justin, majd vigyorgott egy nagyot.
-Nos, akkor feltehetem Facebook-ra? - kérdezte Sophie, és csücsörített.
-Persze cica. - kacsintott Justin.
-Öhm, cica? - gubbasztotta ki szemeit Sophie.
-Igen. - mosolygott Justin.
Milyen édesek. Becézgetik egymást.. Erre azért nem vagyok féltékeny,mert tudom Sophie mostantól nem szerelmes Justinba.
Kopogtattak.
-Megyek! - rohantam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Szia. - mosolygott Esther.
-Hali. Gyere be! - vigyorogva beljebb tessékeltem.
-Esthyyyyyy! - futottak ki a kisdedek Estherhez.
Mosolyogva magához szorította őket. Fülem észlelte,hogy Justin telefonja cseng.
-Justin! Telefon. - szóltam.
-Köszi, hercegnőm. - kacsintott vigyorogva.
Ameddig Justin telefonált, addig öntöttem Esthernek és a kisgyerekeknek egy-egy pohár narancslevet.
-Cica.. - nézett felém Justin. - 20 perc múlva ideér Ryan.
-Okés. Akkor rendbe szedem magam. - kacsintottam.
-Megyek én is. - mosolygott Sophie, majd utánam jött.
Gyorsan egy két tincsemet begöndörítettem.  Sophie döntése alapján egy shortot vettem fel egy hosszított felsővel. Ezt az egészet egy natúr sminkel cifráztam meg. Amire elkészültünk, Ryan és Justin már beszélgettek a nappaliban.
-Hűha. - mondta Ryan és egy ilyen alakzatot vett fel a feje: *o*. - Gyönyörű vagy!
-Oh, köszönöm. - majd éreztem,hogy elpirulok.
-Amúgy meg Ryan. Kapok egy ölelést? - kérdezte.
-Persze. - mondtam majd megöleltem.
-Na, és ki ez a szépség? - nézett mögém, ahol Sophie rejtőzködött.
*Sophie szemszöge*
Mit szépségezik itt ez a Ryan gyerek?! Amióta ez a Benjamin nyomorék, megerőszakolt azóta mindenkit eltaszítok magamtól. Kivéve egyet. Justin-t.
-Hahó..itt vagy? - hadonászott előttem kezeivel.
-Itt. Nem látod? - flegmáztam.
Ekkor Lexi bevetette azt a nézést... "Sophie! Nem! Nem szabad bunkónak lenni. Hagyd abba! Nyugalom." nézést.
-Illetve..bocsi. Sophie vagyok. - mosolyogtam.
-Ryan. - megfogta a kezem, és egy lágy csókolt lehelt arra.
Ez nagy undort keltett bennem. Mi az,hogy csak úgy megpuszilja a kezem?! Az érzés amit éreztem leírhatatlan... Mint ha valaki, hasba rúgott volna és az az undor..Azonnal felfutottam a szobába.
*Lexi szemszöge*
-Őmm, ne haragudj. Tudod Sophie most nehéz időszakban van. - magyarázkodtam Ryannek.
-Rendben. Semmi baj. - mosolygott megértően.
Ekkor telefonom csengeni kezdett. Pattie.
-Szia Lexi!
-Szia Pattie. Mi a baj? - kérdeztem.
-Nincs semmi baj, csak még elugrunk Amy-hez. A barátnőmhöz. Rendben?
-Oké. - mosolyogtam.
-Na leteszem. Szia, puszi!
-Szia, puszika. - majd kinyomtam.
Alig, letettem a telefont megint csengett egy. Esther-é. Esty a nappaliban volt a gyerekekkel, mi pedig az ebédlőben. Tudom nem szép dolog, de megnéztem a kijelzőt. "Egyetlen Stella anyuci"-t mutatott. Gyorsan odavittem neki. Maximum 5 percet beszéltek, ha nem többet.
-Ez érdekes.. az én anyukámat is Stellanak hívták. - mondtam mosolyogva.

27. Fejezet: Esther

Amikor vallomást tettünk, elindultunk a parkoló felé ahol Jeremy-ék kocsija parkolt. Testőröket küldtek a házunkhoz, és Pattie-ékhoz is. Minden paparazzó  villogtatott a maga kamerájával. Nem akartam,hogy fotózzanak hiszen  a ruhám ki volt szakadva, és szinte mindenem kint volt. Utunkat eltorlaszolták. Meg is lett a következménye a ruhámnak...
-Ennyire forr köztetek a levegő,hogy még az utcán is, ribancoskodsz? -kérdezte egy paparazzo. - Formás cicik.
-Mit mondtál? - indult el Justin, dühösen ökölbe szorított kézzel, a paparazzo felé.
Justin nekiment az embernek. Szétverte. Nem tehettem semmit! Sőt..senki sem tudott semmit tenni! Ha Justin felé közeledtem, ő eltolt, és csak annyit mondott: "Hagyj! Megérdemli." Mondhattam, neki,hogy: "Ne, ne tedd..Nem ér semmit." Csak jobban ütötte. Anyját, apját is ellökte. A fotósok meg csak fényképzetek..Marha jó!
-Elég! - ordítottam.
Szememből, akaratlanul is folytak azok a pimasz könnycseppek. Justin rám nézett. Szemei pirosak voltak. Odafutott hozzám fejemet vállához szorította. Kezem szívéhez tapasztottam. Éreztem,hogy szíve egyre gyorsabban, hevesebben ver. 
-Ne haragudj. - suttogta.
Beszálltunk a kocsiba. Nagy nehezen elindultunk, Pattie-ékhez. Amikor megérkeztünk, beléptünk a házba. Gyerek hangot hallottunk, egy női hanggal társítva.
-Ez ki? - kérdeztem Pattie-tól, aki elindult a nappaliba.
-Jaaj! Ez csak Esther. A bébiszitter. - mosolygott.
Juj! Meg is feledkeztem a kicsikről. Kifutottak, a nappaliból az ebédlőbe, Justin hangja miatt.
Jaxo fején pelus, Jazzy fején pedig bugyi. Viccesek, de édesek. Justin leszedte, a fejükről a különös "ruhadarabot" majd ölébe ültette őket. Jazzy-t a jobb combjára, Jaxo-t pedig a balra.
-Esther...Hol vagy?! - kérdezte Pattie.
-Pillanat! Csak összeszedem, a játékokat. - hangozott a válasz.
-Nem kell! Hagyd csak. Majd azokat én elrendezem. - mondta Pattie.
A lány előjött a nappaliból. Az arcvonásai nagyon ismerősök voltak. Mintha ezeket láttam volna, már valahol. Vagy csak képzelődöm?! Nem. Az nem lehet.  
-Szia! Esther Black. - nyújtotta a kezét.
-Szia! Alexis Logan. - ráztunk kezet.
-Cső Esty. - integetett Justin.
-Hali. - integetett vissza.
Én pedig az arcát nézegettem egész végig. Nagyon ismerős volt az arca. De honnan? Azok a vonások..azok, elbűvölőek.
-Nos, én nem is zavarnék. Azt hiszem megyek. - mondta majd felvette a kabátját.
-Rendben. Tessék. - mondta Jeremy, majd felé nyújtott 10 dolcsit.
-Köszönöm szépen. Viszlát! - mondta majd elment.
Az arca, pár óra elteltével is még mindig az emlékemben van. Ugyan úgy!
-Ideje vacsizni, gyerekek! - mondta Pattie miközben megterített.
-Hmm..finomak az illatok. Mit készítesz anyu? - kérdezte Justin, és ajkaiba harapott.
-Nektek palacsintát. Megfelel?
-Meg! - vágtuk rá mind a hárman. 
***
Justin vacsora után elindult fürdeni. Én addig Sophie-val beszéltem.
-Van kedved kiönteni a szíved? Szívesen meghallgatlak. 
-Annyira szerettem. Annyira tetszett. Annyira elvoltam bűvölve. - mondogatta.
-Ilyen a szerelem. Túl szép az igazsághoz.
-De én, úgy éreztem,hogy ő lesz az igazi.- Sophie szeme könnyes lett.
-Ne sírj! Nem érdemli meg az a nyomorult, egyetlen könnycsepped sem! - simogattam meg kezét.
Sophie vállamra borulva sírta ki szemeit.
-Azt hiszem, bemegyek az ideiglenes szobámba és álomba sírom magam. Jó éjt nektek. Szeretlek! - mondta, azzal kiment.
A kínos csöndet Justin zavarta meg.
-Lexiiiiiii! - kiáltotta.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Told be csinos kis popodat mellém a fürdőbe, szerelmem. - hallottam, hogy felnevet.
-Szeretnéd? - kérdeztem vigyorogva.
-Mindennél jobban! - éreztem,hogy vigyorog szintén.
Gyorsan vittem egy törölközőt és bementem. 


Bocsánat ha kevés! Szeretlek titeket babys <3333 !