50. Fejezet: Justin was nervous

50. Fejezet: Justin was nervous

Sziasztok!<3 Bocsi, hogy ilyen későn hozom a részt csak elromlott TELJESEN a gépem. Ezt a rész is telefonról írom. Szóval bocsi ha lesz hiba.:s Ui.: MINDENKINEK SZÉP NYARAT!<3



-Pszt, Lexi kelj fel. - rázta meg gyengén a vállam Pattie.
-Mmmmhhh... - nyavajogtam.
-Tíz perc múlva beérünk!
-Na jó... - ásítottam.
Gyorsan elővettem táskámból egy tükröt és megigazítottam a hajam. Néhány hajszál kiállt de nem zavart.
-Justin merre van? - kérdeztem.
-A WC-re ment. - válaszolt Pattie.
-Oké. - bólintottam.
Felálltam és odamentem a két lány testvéremhez. Még nagyban ment a trécselés.
-Hát te ki vagy? - kérdezte mosolyogva az egyik fiú.
-Alexis, a nővérük. - mutattam a lányokra.
-Azok a mellek. - pirult el a másik. - Hmm meg mutatod nekem, hogy milyen géneket örökölnek majd a picik? Szóval megérinthetem őket? - nyalta meg ajkait.
-Van barátja öcsi, ezt cumiztad. - hallottam meg Justin hangját és ő hátulról átfonta karjait derekam körül.
-És büszke is vagyok rá. - csókoltam meg.
-Gyerekek szállunk, készüljetek! - mondta Pattie.
Épp' elindultunk Justin-nal a helyünkre amikor valaki megfogta a vállam.
-Hát te meg mit akarsz? - fordultam meg, és megláttam, hogy aki megérintett az egyik fiú volt.
Pontosabban az amelyik az egyik nőiességemet dicsérte.
-Csak elbúcsúzni... - mondta.
Arcunkat 5 cm vagy kevesebb választotta el, egy-két másodperc alatt majd amikor észhez kaptam és kibújtam a következendő csókunk alól.
-Te mit nem értesz azon, hogy VAN BARÁTJA?! - emelte fel hangját Justin és elindította öklét a fiú felé.
-Justin, Justin! Ne! - fogtam le kezét de késő volt.
Arcon vágta a fiút. A srác a kezét orrára tapasztotta. Mindenki ledermedt. Eközben megérkezett a repülő, Kanadába.
-És még te nevezed magadat sztárnak. - szűrte ki fogai közül a fiú.
Kezét elvette az orra elől. A vér csak folyt onnan.
-Ne haragudj rá. - néztem gyilkos tekintettel Justin-ra. - Csak tudod, nagyon félt engem.
De tessék itt egy zsebkendő. - nyújtottam oda neki.
-Kösz. - mondta és orrához nyomta.
-Szeretnél egy közös képet engesztelésül?
-Nem, kösz. A végén megöl érte mr. Bieber.
-Jó hagyjad már! - sziszegte idegesen Jus. - Gyere.
Megfogta a karom és leráncigált a repülőről.
-Ez most mire volt jó?! - förmedtem rá, majd elvakított a paparazzók kamerája.
Annyira kattogtak, hogy majd' megsüketültem.
-Még neked áll feljebb?! Majdnem lesmárolt. - szűrte ki fogai közül mert nem akarta, hogy meghallja bárki is.
-Hé, gyerekek! Beszállás!
Mondta Pattie, mert megérkezett egy nagy fekete kocsi. Betuszkoltam a húgaimat, Justin engem, Pattie pedig beült előre.
-Minden rendben? - suttogta Esther.
-Remélem... - hunytam le szemem.
Justin egészen hazáig hozzám sem szólt. Amikor kitett minket a kocsi a ház előtt Justin neki dőlt a falnak, és várt.
-Kéne a kulcs. - húztam fel szemöldököm gúnyosan.
-Ja! - tért észhez a nagyságos úr és kezembe dobta a kulcsot.
-Végre... - sóhajtottam amikor benyitottam a házba. - Azt hiszem letusolok és kipalolok utána.
Justin még mindig nem szólt, egy szót sem. Kiszedtem a börőndből egy lenge szettet és egy törölközőt majd felmentem a fürdőbe.

Abban a pillanatban csak a forró víz tudott megnyugtatni. Testemet ellepte a hab, és a víz. A kezembe "vettem" a habot majd fújni kezdtem. Hát, nem unatkozhattam. Fejem belemerítettem a vízbe, hogy megmoshassam.
Még fél órát feküdtem a vízben, majd kiszálltam és egy törölközőt tekertem testemre. Gyorsan megszárítottam és kifésültem a hajamat. Felvettem a kiválasztott szoknyámat és trikót majd a hajamat egy csattal fel fogtam. Ekkor kilincs feszegetésre figyeltem fel. Kinyitottam.
-Ne haragudj rám. Bunkó voltam. Csak most tudod, anyuék helyzete nagyon megviselt. - mondta szomorúan Jus, miközben ölelt engem.
-Tudom kincsem, tudom. - szorítottam karom közé.
-Szeretlek, bocsánat.
-Felejtsük el, jó?! - néztem szép szemébe.
-Egyetértek. Van kedved elmenni valahova? - mosolygott.
-Hova?
-Nem tudom, mondjuk vacsorázni?
-Nem, nincs kedvem. - szedtem ki hajamból a csattot.
-Aaakkooor, bowling? - vigyorgott csábosan.
-Hmm, oké! - vigyorogtam.
Gyorsan át cseréltem a szoknyát farmerra és felvettem a Supra-mat majd elindultunk.

49. Fejezet: "Pattie, i am here for you forever!"

Sziiiaaasztoooook!:333 Itt a részeckee*-* El sem hiszem hogy vége a sulinak:)) ugye nem csak én vártam?:)) na nem is zavarok:P






Anyunak nem is kellett sok, egyből összeszedte a fontos cuccainkat, és pakolta is a bőröndbe. Annyira rossz így látni azokat a személyeket akik életet adtak neked, és most...így összevesztek, mert az apukád megint kezdi előröl a dolgokat. Aput is nagyon szeretem, hiszen ő az én első példaképem, ő tanította meg nekem, hogy nem kell mindenért felkapni a vizet és utána meg agyon verni az embert. De anyu...Anyu az az ember akit a legjobban tisztelek, hogy olyan rossz körülmények közt, de még is életet adott nekem. Épp a bőröndömbe pakolásztam a Supra csukáimat amikor valaki betorpant a szobámba.
-Justin! - hallottam meg apu hangját. Mintha meg sem hallottam volna, csak pakoltam tovább. - Kérlek figyelj ide. - Ennél a mondatnál tartott egy kis szünetet várván, hogy majd oda fordulok...De hát nem járt szerencsével, mert megállás nélkül pakolásztam tovább. - Akkor ne fordulj meg, nekem mindegy...Nézd, én nagyon sajnálom amit veled és Pattie-vel tettem. De én úgy érzem, hogy a mi kapcsolatunk anyáddal, kihűlt. Úgy érzem, hogy neki jobb lesz nélkülem.
-Ha annyira jobb lenne neki nélküled akkor most nem lenne ilyen állapotban! - mondtam neki még mindig háttal fordulva.
Már csak lépteit hallottam ahogy kimegy.
*Lexi szemszöge*
Ó jaj. Hát én, teljesen lehidaltam. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de én nagyon félek.
-Nem mész be Justin-hoz? - kérdezte Sophie.
-Szerinted bemenjek? - kérdeztem húzott szájjal.
-Aha. - mosolygott. - Próbáld kicsit lenyugtatni!
-Okés. - mosolyogtam és felpattantam kényelmes helyemről.
-Szorítuuuunk. - vigyorgott Esthy.
Amikor Justin-nal közös szobánk elé értem, egy nagyot sóhajtottam majd bekopogtam.
-Bejöhetek? - cincogtam.
-Gyere. - hallatszott unott hangja.
Óvatosan lépkedtem, befelé a szobába.
-Justin, én... nagyon sajnálom akármi is történt. Téged imádlak a legjobban, és most ilyen helyzetben téged látni, háát gondolhatod, hogy nem a legjobb. - karoltam át hátulról.
-Aranyos vagy, köszönöm.
-Mi történt? Persze csak ha szeretnéd elmondani.
-Apu megcsalta anyut. Megint kezdenek előröl mindent. Elegem van. - vágott egyet a falba.
-Nyugi kincsem. - néztem őzike barna szemeibe. - Ha apukádnak volt annyi arca, hogy megcsalja ezt a tündéri nőt, aki az anyukád nem érdemli meg őt. Pattie egy csodálatos nő. Jobbat érdemel!
-Igazad van. - mosolygott. - De mi lesz Jazmyn-nel és Jaxon-nal? Apa nélkül fognak felnőni. Akkor ki fogja őket megvédeni, elgatyázni vagy például ki lesz az erős példaképük, ha nem apu?
-Te, te, és Te. - simítottam át arcán.
Amikor ezt kimondtam egy nagy mosolyra húzta száját.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Nem is kívánhatnék jobbat nálad. - csókolt meg.
-Imádlak. - suttogtam csókunkba.
-Jobban. - suttogta vissza.
***
Mindenki készen áll, hogy vissza induljunk Kanadába. Néhány cucc maradt még itt, de a fontosan azok velünk vannak. A többit ahogy Pattie is elmondta, Jeremy küldi utánunk. Igazándiból én még szívem szerint maradtam volna, de ha Paticia szempontjából nézem a dolgokat, igen, menni kell!
-Szia Lexi. - ölelt meg Jeremy.
-Szia. - mosolyogva öleltem vissza.
Sophie-tól és Esther-től is elbúcsúzott. Justin éppen a kocsiba szállt volna be amikor Jeremy megszólította.
-Hé, Justin! - erre Justin vissza nézett. - Kérlek hadd öleljelek meg utoljára!
Justin nem nagyon ragadtatta el magát, fejemmel szánakozóan intettem neki egyet, hogy menjen oda.
Szót fogadóan ballagott apjához, majd a férfi erősen magához szorította Justin-t.
-Ne haragudj rám, egy igazi féreg vagyok. Tudom, hogy te egy jobb apát érdemelnél. - mondta halkan Jeremy, de nem olyan halkan, hogy én ne halljam meg.
-Ne viccelj, nekem mindig is te leszel az apám. - engedték el egymást. - De amit teszel anyuval, felejthetetlen. - rázta meg fejét Jus. - Gondolkozz el ezen! Szia fater, vigyázz magadra. - mondta Justin majd megfogta a kezem és behúzott a kocsiba. Sophie-ék már bent ültek. Pattie szélsebesen indult a reptér felé.
-NE HARAGUDJ RÁM PATTIE! SZERETLEK! - hallottuk meg, ahogy Jeremy utánunk kiált.
Patricia, mintha meg sem hallotta volna csak ment tovább.
*A reptérre érkezve*
20 percet kellett várni, hogy megérkezzen a repülő. Amikor megérkezett gyorsan  fogtuk magunkat és lehetőleg feltűnés nélkül kerestünk helyet. Én Pattie mellett ültem, Justin velem szemben, Sophie és Esther pedig úgy döntött, hogy csatlakozik két fiú társaságához. Justin elég kimerült volt így nem is kellett neki sok elaludt. Pattie csak szomorúan nézelődott ki az ablakon amikor megszólítottam:
-Pattie. Akár mi baj van, nyugodtan elmondhatod. - erre felém fordult. - Én mindig itt leszek neked! Rám számíthatsz ezt tudd!
-Óóóó, édesem. - mosolygott. - Köszönöm szépen. - mondta és egy puszit nyomott arcomra.

48. Fejezet: Jeremy is a big idiot!

Sziasztook!:3 Igyekeztem hozni a részt, és gyorsan írni de nem ment :( Na mindegy, remélem azért tetszik.:) Feel my kisses :* bye: Vivienn ♥

Justinnal egész este beszélgettünk, hogy megtartsuk-e a kisgyereket. A mellett döntöttünk, hogy igen megtartjuk. Nem tudom, hogy milyen lesz ebbe az egészbe belevágni, de remélem nem lesz rossz. Másnap mindent elmondtunk. Éppen reggeliztünk, amikor kitoltam magam alól a széket és elkezdtem:
-Figyeljetek..valamit el kell mondanom. - Sophie és Jeremy értelmetlen fejjel néztek, hisz' ők még nem tudják. - Szóval.. - köszörültem meg a torkomat. - Terhes vagyok, Justintól.
-Mi? - nézett elkerekedett szemmel Jeremy, és szájából kiesett a gofri darab.
-Igen, apa. Terhes. Nem is tudom mit mondjak még erről, de ez nagyszerű dolog. Gondolj bele, hogy nagy apa leszel. Nem sokára itt fog futkosni a mi kis Bieber-ünk. - mondta Justin, és hátulról átfonta karját hasam körül.
-Aww Justin, de édes vagy. - mosolygott Sophie. - Sok sikert, srácok! Számíthattok rám. - bólogatott mosolyogva.
-Köszönjük Sophie. - mosolygott Justin.
-Na de, fiam! Miből gondolod, hogy készen állsz az apaságra? Tudod mennyivel jár az? - mondta Jeremy, majd felállt.
-Apa, te csak ne oktass ki! - hangsúlyozta Justin, a "ne" szót.
-Jó fiam, te tudod. - mondta Jeremy "majd meglátod" hangsúllyal.
*9 hónap elteltével*
-Justin! Nagyon fáj! - sikítoztam miközben a kocsiban "ültem" Justinnal, Pattie-val, anyuval.
-Nyugi kicsim, nyugi. - simogatta meg az arcom Justy.
-Nem bírom! - ordítottam, és sikoltoztam fájdalmasan.
Amikor beérkeztünk, a kórházba egyenesen a szülészetre vittek.
-Jézusom! - ültem fel hirtelen az ágyamban. (?!) - Csak egy álom.. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Egyetlen álmom sem volt még ennyire ijesztő, és élethű, mint ez. Olyan volt, mintha valós esemény lenne. Brrrr.. még a hideg is kirázott.
Justin még békésen szundikált mellettem, mint egy kiskutya. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 9:13. Szerintem ideje lenne felkelni, és elmenni reggelizni. Óvatosan, simogattam meg Justin arcát.
-Édesem..felkelés. - mondtam neki halkan. - Justin baby, kelj fel. - mosolyogva gyengéden megráztam a vállát.
-Nyeeeem. - mondta édes hangon.
-Deee, kincsem fel kell kelned!
-Miért? - húzta fejére a párnát.
-Reggelizni kéne. -mosolyogtam. - Biztos, hogy mindenki fent van már!
-De.. - kezdett bele.
-Nincs semmi de! - vágtam közbe. - Gyere. - megfogtam és lehúztam róla a takarót.
-Annyira imádlak! - támadta le hirtelen Justin az ajkaimat.
-Jajj, édesem én is téged! - csókoltam hirtelen vissza.
Justinnal kiballagtunk, az ebédlőbe és no lám megmondtam, hogy mindenki itt lesz!
*Justin szemszöge*
Elmentem a WC-re elvégezni a dolgom, amikor anyuék szobájából meghallottam apu hangját.
Közeledtem az ajtóhoz, hogy picit hallgatózzak, tudom nem szép dolog de érdekelt! Az ajtófélfára simulva
álltam meg, és füleltem.
-Én is szeretlek, bírd ki ezt a két hetet maximum, Cathy. - hallottam apu hangját.
Milyen Cathy?! Nem értem! De remélem nem az amire gondolok!
-Szerelmem most le kell, tennem mert azt mondtam Pattie-nek, hogy csak WC-re megyek. Szia, nagyon hiányzol te is, és a pici is! -  mondta, és akkor betoppantam a szobába.
Apu gyorsan kinyomta és eltette a telefont.
-Te mégis mit képzelsz magadról?! - kérdeztem idegesen, és most már biztosan tudatosult bennem, hogy ez a féreg Ismét megcsalja anyut.
-Haha, fiam miről beszélsz? - vigyorgott.
-Te Ne merészelj a fiadnak hívni. Ugyan, Jeremy ne kezd. - vigyorogtam gúnyosan. - Tudom, hogy megcsalod anyut. - mondtam majd a kezem elindult arca felé, és egy erős pofont vágtam le neki.
-Normális vagy te? - kérdezte idegesen. - Nem csalom meg!
-Mindent hallottam! - kiabáltam. - Megint az lesz, mint régen?! Ismét megcsalod anyut és szegény nem fog tudni semmiről? Undorító féreg vagy! - ordítottam vele.
Erre bejött anyu, Lexi, Eshty és Sophie.
-Mi történik itt? - lépett anyu apu mellé.
-Ha tudnád az, az ember aki mellett vagy mekkora egy szemétláda. - csóváltam a fejem idegesen.
-Miért? - kérdezte Lexi.
-Anyu hallgass meg, erre kérlek csak!
-Rendben fiam. - bólogatott.
-Ez az ember megcsal téged. Hallottam ahogy a telefonban valami Cathy nevű nővel beszélget. Azt mondta,  hogy mennyire hiányzik neki meg hogy szereti. - csuklott el néha a hangom.
-Igaz ez Jeremy? - nyelt egy nagyot anya, és apura nézett.
Apu csak szemeit forgatta, száját harapdálta majd nehézkesen bólintott egyet.
-Képes voltál ennyi ideig megvezetni? - kérdezte anyu megcsukló hangon.
-De én el akartam mondani neked! - vágott közbe apu.
-De Jeremy, még is mikor?! Amikor már ennél is jobban elveszíti értelmét a kapcsolatunk? - mondta anyu, és szemeiből könnycseppek kezdtek futni.
Anyut szorosan oldalról magamhoz szorítottam.
-Azt hiszem, mi megyünk.. - mondta Lexi és két testvérét magával húzta.
Anyu csak dermedten nézett maga elé, és sírt. Próbáltam vigasztalni de nem ment. Az, az érzés amikor az anyukád sír, csak az apukád miatt, felbecsülhetetlen. Szarkazmus.
-Jeremy döntöttem. Menj és éld le az életed azzal a Cathy-vel, engem és a kicsiket pedig felejtsd el. - mondta anyu majd a szekrényen lévő közös képüket lassan lefordította.

-De Pattie! Drágám! - fogta meg apu, anyu karját.
-Ne merészelj hozzám érni. - mondta anyu és kitépte karját apu kezei közül. - Gyere Justin, mi indulunk haza.
-És a cuccok?! - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Majd azt Jeremy elküldi. - mondta és kiment a szobából.
-Boldog vagy? Ezt akartad elérni? - kérdezte mogorván apu.
-Úgy is megtudta volna te szerencsétlen. - mondtam neki, majd rávágtam az ajtót.

Remélem tetszett! Bocsi ha rövid! :)♥  7 komi, és új! :)