49. Fejezet: "Pattie, i am here for you forever!"

Sziiiaaasztoooook!:333 Itt a részeckee*-* El sem hiszem hogy vége a sulinak:)) ugye nem csak én vártam?:)) na nem is zavarok:P






Anyunak nem is kellett sok, egyből összeszedte a fontos cuccainkat, és pakolta is a bőröndbe. Annyira rossz így látni azokat a személyeket akik életet adtak neked, és most...így összevesztek, mert az apukád megint kezdi előröl a dolgokat. Aput is nagyon szeretem, hiszen ő az én első példaképem, ő tanította meg nekem, hogy nem kell mindenért felkapni a vizet és utána meg agyon verni az embert. De anyu...Anyu az az ember akit a legjobban tisztelek, hogy olyan rossz körülmények közt, de még is életet adott nekem. Épp a bőröndömbe pakolásztam a Supra csukáimat amikor valaki betorpant a szobámba.
-Justin! - hallottam meg apu hangját. Mintha meg sem hallottam volna, csak pakoltam tovább. - Kérlek figyelj ide. - Ennél a mondatnál tartott egy kis szünetet várván, hogy majd oda fordulok...De hát nem járt szerencsével, mert megállás nélkül pakolásztam tovább. - Akkor ne fordulj meg, nekem mindegy...Nézd, én nagyon sajnálom amit veled és Pattie-vel tettem. De én úgy érzem, hogy a mi kapcsolatunk anyáddal, kihűlt. Úgy érzem, hogy neki jobb lesz nélkülem.
-Ha annyira jobb lenne neki nélküled akkor most nem lenne ilyen állapotban! - mondtam neki még mindig háttal fordulva.
Már csak lépteit hallottam ahogy kimegy.
*Lexi szemszöge*
Ó jaj. Hát én, teljesen lehidaltam. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de én nagyon félek.
-Nem mész be Justin-hoz? - kérdezte Sophie.
-Szerinted bemenjek? - kérdeztem húzott szájjal.
-Aha. - mosolygott. - Próbáld kicsit lenyugtatni!
-Okés. - mosolyogtam és felpattantam kényelmes helyemről.
-Szorítuuuunk. - vigyorgott Esthy.
Amikor Justin-nal közös szobánk elé értem, egy nagyot sóhajtottam majd bekopogtam.
-Bejöhetek? - cincogtam.
-Gyere. - hallatszott unott hangja.
Óvatosan lépkedtem, befelé a szobába.
-Justin, én... nagyon sajnálom akármi is történt. Téged imádlak a legjobban, és most ilyen helyzetben téged látni, háát gondolhatod, hogy nem a legjobb. - karoltam át hátulról.
-Aranyos vagy, köszönöm.
-Mi történt? Persze csak ha szeretnéd elmondani.
-Apu megcsalta anyut. Megint kezdenek előröl mindent. Elegem van. - vágott egyet a falba.
-Nyugi kincsem. - néztem őzike barna szemeibe. - Ha apukádnak volt annyi arca, hogy megcsalja ezt a tündéri nőt, aki az anyukád nem érdemli meg őt. Pattie egy csodálatos nő. Jobbat érdemel!
-Igazad van. - mosolygott. - De mi lesz Jazmyn-nel és Jaxon-nal? Apa nélkül fognak felnőni. Akkor ki fogja őket megvédeni, elgatyázni vagy például ki lesz az erős példaképük, ha nem apu?
-Te, te, és Te. - simítottam át arcán.
Amikor ezt kimondtam egy nagy mosolyra húzta száját.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Nem is kívánhatnék jobbat nálad. - csókolt meg.
-Imádlak. - suttogtam csókunkba.
-Jobban. - suttogta vissza.
***
Mindenki készen áll, hogy vissza induljunk Kanadába. Néhány cucc maradt még itt, de a fontosan azok velünk vannak. A többit ahogy Pattie is elmondta, Jeremy küldi utánunk. Igazándiból én még szívem szerint maradtam volna, de ha Paticia szempontjából nézem a dolgokat, igen, menni kell!
-Szia Lexi. - ölelt meg Jeremy.
-Szia. - mosolyogva öleltem vissza.
Sophie-tól és Esther-től is elbúcsúzott. Justin éppen a kocsiba szállt volna be amikor Jeremy megszólította.
-Hé, Justin! - erre Justin vissza nézett. - Kérlek hadd öleljelek meg utoljára!
Justin nem nagyon ragadtatta el magát, fejemmel szánakozóan intettem neki egyet, hogy menjen oda.
Szót fogadóan ballagott apjához, majd a férfi erősen magához szorította Justin-t.
-Ne haragudj rám, egy igazi féreg vagyok. Tudom, hogy te egy jobb apát érdemelnél. - mondta halkan Jeremy, de nem olyan halkan, hogy én ne halljam meg.
-Ne viccelj, nekem mindig is te leszel az apám. - engedték el egymást. - De amit teszel anyuval, felejthetetlen. - rázta meg fejét Jus. - Gondolkozz el ezen! Szia fater, vigyázz magadra. - mondta Justin majd megfogta a kezem és behúzott a kocsiba. Sophie-ék már bent ültek. Pattie szélsebesen indult a reptér felé.
-NE HARAGUDJ RÁM PATTIE! SZERETLEK! - hallottuk meg, ahogy Jeremy utánunk kiált.
Patricia, mintha meg sem hallotta volna csak ment tovább.
*A reptérre érkezve*
20 percet kellett várni, hogy megérkezzen a repülő. Amikor megérkezett gyorsan  fogtuk magunkat és lehetőleg feltűnés nélkül kerestünk helyet. Én Pattie mellett ültem, Justin velem szemben, Sophie és Esther pedig úgy döntött, hogy csatlakozik két fiú társaságához. Justin elég kimerült volt így nem is kellett neki sok elaludt. Pattie csak szomorúan nézelődott ki az ablakon amikor megszólítottam:
-Pattie. Akár mi baj van, nyugodtan elmondhatod. - erre felém fordult. - Én mindig itt leszek neked! Rám számíthatsz ezt tudd!
-Óóóó, édesem. - mosolygott. - Köszönöm szépen. - mondta és egy puszit nyomott arcomra.