3. Fejezet: Justin Bieber ticket

Későre járt amikor megérkeztünk, mert Britnny messzebb lakik. Nagyon rémültek voltunk,hogy apa nem-e jön utánunk. Nagy szerencsénkre, szerintünk észre sem vette,hogy elhagytuk a lakást. Amikor megérkeztünk a keresett helyhez bekopogtam.
-Britanny! - mondtam majd megöleltem.
-Mit csinált veletek? - kérdezte, majd hajamat kezdte simogatni.
-Megint megvert. - suttogta Sophie.
-Istenem! Nagyon sajnálom. Mik ezek a cuccok? Hova mentek? - kérdezte aggódóan.
-Figyelj, én arra gondoltam,...hogy... - vakartam meg torkom. - itt maradhatnánk egy kis ideig?
-Uramisten! Persze. Anyuék biztos megengedik. Gyertek, be tegyétek le a cuccaitokat. - majd megfogta és bevitte a szatyrokat.
-Egy pillanat, beszélek anyuékkal. - mondta mosolyogva.
Mi addig az ajtóban állva vártunk.
*Britanny szemszöge*
Elindultam fel az emeletre, ahol az ősök már tuti, kinyúlva fekszenek, televíziót nézve. Bekopogtam. Mindig óvatos vagyok, ne,hogy azon kapjam őket... Apu aludt.
-Gyere! - hallottam anyu hangját.
-Anyu..kérdezhetek valamit? - csuktam be az ajtót. 
-Igen, mondd kicsim. - lapozgatta tovább a magazint.
-Nézd anyu, öh..Lexi-éket megint bántotta az apjuk. Szegény 15 éves húgát is...és most elszöktek.
-Úristen! Haza ne engedd őket! - állt fel anyu.
-Akkor maradhatnak? - kérdeztem, majd halovány mosolyt tüntettem fel arcomon.
-Természetesen! Mindjárt lemegyek készítek nektek vacsit. - mondta anyu mosolyogva.
-Rendben, köszönöm anya! - mondtam majd egy puszit adtam arcaira.
Lesiettem a lépcsőn. Nagyon sajnálom őket. Nem lehet könnyű életük szegényeknek.
-Lexii! - kiáltottam. - Maradhadtok ameddig akartok! - mondtam nagy vigyorral. Ugrálni kezdtünk.
*Lexi szemszöge*
Hát ez az ugrálás nem jött jókor. Igaz, ezen az estén nem kaptam annyi rúgást, hajtépést..mint szoktam de akkor is fajták a lábaim.
Sophie a telefonját nyomkodva támaszkodott az ajtónak.
-Mit csinálsz? - néztem felé.
-Semmit, próbálok megfűzni egy csajt..
-Min?
-Az titok! Ha összejön, akkor elmondom. Akkor lennék a legboldogabb csaj a földön. - nézett fel a telefonból.
-Rendben, te tudod. - húztam fel a vállaimat.
-Sziasztok gyerekek. - jött le Brtinny anyukája.
-Jó estét! - köszönt Sophie, majd eltette a telefont.
-Csókolom! Koszonjuk,hogy meg tetszett engedni,hogy itt maradjunk. Nagyon hálás vagyok ezért. - majd megöleltem.  
-Ugyan kérlek...
Britnny anyukája, Courtney készített nekünk vacsorát. Ami, eléggé jól jött hisz még ma semmit nem ettünk.
Sophie telefonja, egy 'csipp' hangot adott ki. Gyorsan előkapta, és nézni kezdte. Szeme, csak forgott. Valamit olvashatott.
-URAM ISTEN! - kiabálta. - ASSZEM MEG FOGOK HALNI!
-Mi a baj? - vigyorogtam.
-Hogy, baaaaaaj? - kérdezte.
-Mondd már. Megöl a kíváncsiság! - szólalt föl, Britanny.
-Van egy csaj a neve, Rebecca és.. van jegye a Believe turnéra ami holnap este itt lesz Torontóban.
-Ez így mind, szép és jó de neked nincs jegyed. - próbáltam vele megértetni a szitut.
-Te csak azt hiszed. - mondta, majd felhúzta szemöldökeit. - Na, ennek a csajnak el kell mennie egy temetésre, és nem tud elmenni a koncertre.
-Igeeen..és? - kérdeztem.
-És nekem adja a jegyét! - sikoltozott.
Erre a szóra kiköptem az innivalót.
-Egyedül nem mehetsz el! - jelentettem ki.
-Veled sem? - kérdezte kis kutya szemekkel.
-Felejtsd el! Nem bírom azt a gyereket... - mondtam.