47. Fejezet: You're pregnant!

Hi manók! :D<33 Nagyon szépen köszönöm, azt, hogy egy nap alatt kaptam 6 (!!!!) kommentet! :) 
Nagyon boldog voltam. Az nap el is kezdtem írni a 47. részt. :) Gondolom sokan következtettetek arra, hogy Lexi ilyen állapotú lesz. Direkt kivehetően írtam, hogy azért még is csak tudjatok valamit. :) Na, nem is zavarnék tovább, sziasztok és puszika!:D:3<33 


-Lexi, te... - nézte cipőjét.

-Igen? - kérdeztem elsápadtan.
Nagy levegőt vett és előröl kezdte.
-Nézd Lexi, te... - nyelt egy nagyot. - Terhes vagy. - mondta halkan.
-Mi? Neeem. - nevettem. - A-a. Soha. - vigyorogtam.
-De, Lexi. Tudom, hogy nem könnyű elfogadnod de tényleg. Rengeteg bizonyíték van rá. Lobbanékony vagy, olyan ételeket eszel amiket régebben nem szerettél, hányingered van. Ez nem vicc.
-Az nem lehet. - mondtam teljesen elsápadtan.
-Kincsem, pedig jobb lesz ha ezt feldolgozod. - simogatta meg az arcom.
-De, ez biztos? - éreztem, hogy a szemem könnybe lábad.
-Nem tudom, de el kéne menni venni egy tesztet.
-Nem lenne még korai? - még mindig nem hiszem el, hogy a szívem alatt egy pici életet fogok hordozni. Lehetetlen.
-Nem. Szerintem induljunk is. - megfogta a kezem, és a kocsi felé húzott. - Justinnak szerintem még ne szóljunk. - nézett nagy boci szemekkel.
-Oké, szerintem se. - próbáltam egy mosolyt erőltetni.
Amint beértünk a drogériába, beálltunk a kígyózó sorba és várakoztunk, hogy sorosak legyünk. Pattie a sorban állt én pedig, nézegettem a gyógyszereket. Amikor a terhességi tesztekhez értem, sok mosolygós kisbabával találtam magam szemben. Lehetséges, hogy 9 hónap múlva nekem is ilyenem lesz. Mi lesz ha Justin eltaszít majd miatta?! Mi lesz ha nem szeretné majd, és szegény sorsa az abortusz lesz?! Rengeteg ilyen kérdés merült fel bennem a képek láttán. Amikor visszanéztem, Pattie már fizetett. Ez érdekes, az előbb még a leghátulján állt. Lehetséges, hogy ennyire elmerengtem?! Biztosan ezek szerint.
-Indulhatunk, Lexi? - mosolygott.
-Igen. - bólintottam.
Beszálltunk a kocsiba, és Pattie magyarzni kezdte, hogy-hogy kell használni ezt a tesztet. Nem tudom, de nem merem megcsinálni. Mi van ha pozitív lesz?
-A menstruációd késik? - kérdezte Pattie miközben a kormányt szorongatta.
-Igen. - mondtam halkan.
-Oké, akkor gyere. - mondta, majd benyitott a házba. - Ah, szerencsére senki nincs itt. - mosolygott.
-Akkor tudod, hogy-hogy működik, már csak megcsinálnod kell.
-Pattie, én nem merem! Nagyon félek! Mi lesz ha terhes vagyok?! Főleg ha Justin mérges lesz rám, és lehet, hogy itt hagy majd a picivel. Nem akarom szegény pici életét elvenni. - keltem ki magamból.
-Drágám... - simogatta meg az arcomat. - Justin nem fog itt hagyni! Ha szeretnéd megtartani a picit akkor, előtte meg kell kérdezni Justint is. Nem tudom, hogy egy gyerekkel el akarod-e rontani az életed. - ekkor szemem könnybe lábadt. - Sok gonddal jár egy gyerek... Gondolkozzatok el majd rajta.
-Rendben. - bólintottam.
Bementem a mosdóba, elolvastam az utasításokat és megcsináltam. Kereken 5 percet kellett várni, hogy meglegyen az eredmény. Egész végig fel-le járkáltam a mosdóban. Ilyen ideges még sosem voltam.
Amikor letelt az 5 perc, megnéztem. Pozitív. Ezt nem hiszem el! Ezt egyszerűen nem tudom felfogni.
-Pattie! - rohantam ki a mosdóból. - Pozitív! Pozitív! A rohadt életbe! - éreztem, ahogy csepegni kezdenek a könnyek.
-Jézusom. - tette szája elé a kezét. - Kis Bieber. - húzta lassan száját egy mosolyra.
-Ezt nem tudom elhinni! Pattie! - borultam karjaiba.
-Kincsem..ts, ts, ts. - csitított. - Megoldjuk jó? - simogatta meg az arcomat.
Óvatosan bólintottam egyet. Ekkor benyitott Justin, Jeremy Sophie, és Eshty. Egy ártatlan, szomorú de mégis ideges lánnyal, és egy aranyos ideges anyukával találtak magukat szemben.
*Este 8 óra*
Justinnal épp sétálgattunk a gyönyörűen kivilágított utcán. Az előbb pancsoltunk egy nagyot, a parton.
Szerintem ideje lenne neki elmondani, hogy 9 hónap múlva megszületik az örökös. Lehet, hogy ezzel most mindent elrontok de, szerintem joga van megtudnia. Ujjaink összefonódva, arcunkat a lámpák meleg fénye világította meg. Még, megszorítottam a kezét egy két másodpercig mert lehet, hogy ez az utolsó ilyen érintkezésünk. Nagyot nyeltem, és bele kezdtem a mondani valómba.
-Justin... - néztem a földet.
-Mondd szerelmem. - mosolyogva nézett rám.
-Nézd..nem tudom, hogy-hogy történhetett mindez.. De nem sokára egy újabb kis személy fog, az életünkbe lépni. - csuklott meg folyton a hangom.
-Hee?! - nézett értetlen fejjel.
-Justin terhes vagyok! - húztam össze szemöldökömet, és felfelé néztem, ezzel vissza tartván a könnycseppeket.
Kezemet lassan elengedte, csak nézett maga elé, folyton csak fejét rázta. Tudtam én hogy ez lesz! Nem kellett volna elmondani neki...
Elindult, közepes tempóban visszafelé semmit nem mondván.
-Justin! Állj meg! - kiabáltam utána, de mintha meg sem hallotta volna, csak ment tovább. - Justin ha egy picit is szeretsz akkor kérlek állj meg! - ekkor lassított a tempón, jobb lába a járdán maradt a másikkal lépni akart volna, egy két másodpercig filózott azon, hogy elinduljon vagy sem, de elindult.
Gondolom, sokat érek neki... Ha ő így, én is így játszok. Elindultam az ideiglenes kis viskónk felé, és tervem szerint álomba sírtam magam.
*Justin szemszöge*
"Tudom, hogy most örülnöm kéne, hogy: Juhéj apa leszek! De nem. 19 éves vagyok. Én még NEM akarok apuka lenni. Egy gyerek elronthatja az életemet. A paparazzók meg, a nyakunkon lennének. Szegény gyereknek nem lenne ideje úgy felnőni, hogy ne tudná  meg az egész világ, hogy éppen mikor megy Lexivel vásárolni, vagy mit tudom én. Neeem, nekem ez baromira nem hiányzik. Főleg az, hogy majd keverni fogják a szart. Tudom ezzel megbántottam Lexit, de nekem ez most aféle trauma vagy nem tudom." Ezek a gondolatok szelték át a fejemet. Egyszerűen nekem ez felfoghatatlan volt. Csak sétáltam a parton, amikor szembe jott velem Esther.
-Justin?! Mit keresel te itt egyedül? - nyomta meg az "egyedül" szót.
-Nem tudom. - vetettem oda neki.
-Hol van Lexi? Megint összevesztetek? - húzott lassan egy padhoz.
-Mondhatni.
-Mi történt?
-Te tudtad, hogy a testvéred terhes?!?!?!
-Miiii?! - meresztette ki szemeit, és álla leesett a döbbenettől.
-Jól hallod! Lexi terhes! Lexi terhes! - felálltam, karjaimat kitártam, és idegesen kezdtem ordítani, hogy: Lexi terhes.
-Justin! - nyomott vissza a padra Esther a vállamnál fogva. - Nyugodj meg. Gondolom, milyen nehéz most. De a legjobb amit tehetsz jelen pillanatban az, az, hogy próbálsz lehiggadni. Most ideges voltál, és lehet, hogy olyan dolgot követtél el, célzok megint a veszekedésre, amit meg fogsz bánni. - én pedig csak néztem, őt nagy szemekkel.
Majd megöleltem. Úgy érzem Esther szavai térítettek, nagyjából észhez.
-Köszönöm. - mondtam és, az ölelés után megpusziltam.
Szegény csak értetlenül nézett és mosolygott.
*Lexi szemszöge*
Amint beértem, az ajtón ledobtam a táskámat a sarokba, és mindent elmondtam Sophienak. Esthert is kerestem, de ezek szerint a parton volt. Semmi kedvem nem volt utána menni. Reméltem, hogy itt lesz Justin, de amikor benyitottam a szobánkba egy árva lélek sem volt bent. Nagyot sóhajtottam, kissé csalódottan.

Mindenről én tehetek! Ha figyeltem volna akkor, most biztos nem lennék terhes... Istenem annyira szerencsétlen vagyok. Fel is hívtam anyut Sophieval és elmondtuk neki is. Anyu levert volt, de még is örült mindenkivel ellentétben. Aranyos volt tőle. Legalább ő szeretne "kis Biebert".  

Hallottam ahogy, becsapódik a bejárati ajtó. Justin volt az. Egyből a szobába jött.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy bunkó voltam. Azt is, hogy ennyire nem örültem ennek a kis babynek. - közeledett felém és megfogta az államat, úgy beszélt hozzám. - Kicsit elborultam.
-Kicsit?! - szakítottam félbe. Mire, mosolygott.
-Nézd, én nagyon megbántam. Gondolkodtam, és szeretnem ezt a picit. Szeretném, hogy apunak szólítson, és, hogy ő legyen az én kis Bieberem.
-A tiéd?! - kérdeztem ismét, de most vigyorogva.
-A miénk. - mondta és megcsókolt.