22. Fejezet: Where is Sophie?

Emlékeztető: Reggel a fejem, kiszakadt a helyéről a fájdalomtól. Megbántam,hogy ittam tegnap este. Istenem...
Kinyitottam szemeim.
Bár ne tettem volna... A látvány ami fogadott...akkora ideget keltett bennem..NE AKARJÁTOK ÁTEREZNI! A mellettem lévő ágyon, Justin és Selena feküdtek. Egymást ölelve, egy szál alsóneműben. Mi van?! EZT NEM HISZEM EL! Gyorsan fogtam a ruháimat, magamra kaptam és kutatni kezdem egy papír és egy toll után. Kisebb keresgélés után találtam egy papír fecnit, és egy grafit ceruzát. Ezzel Justin, végleg kihúzta a gyufát. Majd egy rövidke szöveget firkantottam a lapra.:
"Végeztem veled! Elegem van,hogy ez a nőszemély mindent elront, te meg nem tudod magad megfékezni. Ha igazán szeretnél, akkor nem ragadtatnád el magad ennyire. Viszlát!
Lexi."
Megfogtam táskám, megragadtam a kardigánom, egy utolsó rideg pillantást vetettem Justin-ra, majd kiléptem a szobából. Halkan lépkedtem a lépcsőn. Lent, a lépcső aljában rengeteg ember feküdt, egymáson. Lábammal, fúrtam egy kis helyet,hogy lépni tudjak. Kinyitottam, az ajtót ami nagyot nyekkent, majd elhagytam a buli helyét. Gyorsan előhalásztam a telefonom, a táskámból majd tárcsázni kezdtem Sophie számát. Kicseng. No, de nem veszi fel. Amikor éppen letettem egy SMS-t kaptam.:
Szerelmem♥: (Justin)
Szia édesem. Hol bujkálsz?:)
Lexi:
Ott ahol te nem. - írtam gyorsan vissza.
Szerelmem♥:
Ennyire haragszol,hogy Selena-val táncoltam?:(
Lexi:
Nem azért haragszom. Mondjuk azért is. Hagyj békén te szemétláda. Töröllek az életemből örökre.
Mondtam majd zsebembe süllyesztettem a mobilt. Amikor, 10 perc múlva üzenetet kaptam, reméltem,hogy Sophie lesz. De nem ő volt az. 
Szerelmem♥:
Mi ez a cetli?! Mit akarsz most csinálni? Mit tettem?! ANNYIT MONDJ EL!
Lexi:
Nem is tudod kivel ébredtél? Szégyen... A TE KIS SELLY-KÉD EGYETLEN EGY ALSÓNEMŰBEN FEKÜDT MELLETTED, TE PEDIG OLYAN ERŐSEN SZORÍTOTTAD MAGADHOZ,HOGY MAJD KINYOMTAD BELŐLE A SZUSZT.  Gyűlöllek, te utolsó némber! - írtam neki, majd benyitottam a "házunkba" és az arcomról, letöröltem a könnycseppeket.
Megfogtam és összepakoltam a ruháimat. Persze, nem csak az enyémet. Ha én megyek, természetesen Sophie is jön. Amikor minden cuccot elraktam, végig néztem a képeimet és a közösöket végleg kitöröltem. Az összeset. A gépről is. Minden közösségi oldalról. Elegem van.
-LEXI! - nyitott be valaki a házba.
Na ki volt ha nem Justin?!
Hallottam, lépteit ahogy keres lent. Szívem majd megszakadt.
-Gyere elő! Meg kell beszélnünk! - üvöltötte.
Ha akartam, ha nem arcomról csak potyogtak a könnycseppek. Halkan, kisurrantam a szobából  és lenéztem,hogy hol van Justin. Valahol a ház hátuljában. Hisz a nappaliban nem láttam. Gyorsan lefutottam a lépcsőn  és belebújtam egy cipőbe, majd gyorsan kiléptem a bejárati ajtón. Az úton futottam, amikor szélsebes lépteket hallottam hátam mögül.  Justin volt az. Hajszálaim szemembe lógtak  a könnycseppeim jobban arcomhoz tapasztották azokat.
-Lexi, kérlek hadd mondjak el neked mindent. - húzott magához Justin.
-Nem érdekel. Leszarom,hogy mit akarsz mondani. - sziszegtem.
Justin szemei vérvörösek voltak. Biztos,hogy sírt. Ezek a nyomorult paparazzók meg itt kattogtatnak. Ha nem, én lennék szerintem most mindegyiket felpofoztam volna.
-Nem tudod,hogy én most mit érzek. - emelte fel fejem, államnál fogva.
-Nem. De nem is érdekel. - rántottam el fejem.
A paparazzóknak, mindig háttal álltunk.
-A kurva anyád  Logan! Fordulj ide! - kiabálta dühösen egy paparazzo.
-Ne vedd a szádra az anyámat! - indultam el, felé mire Justin visszahúzott.
-Ne. Lexi, hagyd. - suttogta Justin.
-Legalább a halott édesanyámat ne kurvázza le. Főleg egy olyan jelzővel ami nem rá illik. - mutogatva ordítozásba kezdem. - Te...Te pedig ne merj hozzám érni! Gyűlöllek. - kiabáltam, de alig lehetett érteni valamit, mert mindig hüppögtem.
Majd, ismét tárcsázni kezdtem Sophie-t. Egy ideje vártam hogy felvegye de még mindig nem hajlandó felvenni a mobilt.
-Vedd fel, azt a kibaszott telefont. - morogtam.
***
A hangulat kezdd lehűlni. Persze Justin-hoz egy árva szót nem szólok. Egy padon ül, és meg sem mukkan. Én pedig itt sétálgatok, fel-le aggódva a húgomért.

Nagyon kevés lett. Bocsi♥!