23. Fejezet: Me and Justin

Justin mellé ültem, a padra hisz sehol semmi hely. Fejét, felém fordította, majd mélyen belenézett a szemembe.
-Annyira sajnálok mindent amit tettem. Olyan hülye vagyok. Tegnap nem kellett volna innom. Ugye tudod,hogy nekem csak te vagy?
-Király. - flegmáztam vele. De teljes mértékben megérdemelte! - Nekem viszont ott van Sophie.
-Hát jó. - mondta majd felállt, és elindult a háza felé.
Nagyon rosszul esett,hogy ott hagyott. De nem tehettem semmit. Elmentem Britanny-hez. Délután négy óra van. Remélem, nem fogok zavarni. A szél, folytonosan belekapott, a hajamba. Hisz olyan sebességgel mentem Britanny-hez, hogy hiába sütött hét ágra a nap, kezdtem fázni. Mindenki engem nézett. Mindenki tudta,hogy ki vagyok, én. Telefonjukkal, fényképeztek, videóztak. Nagyon zavart. Végre, egy hosszas sétálgatás után megérkeztem Britnny-hez. Bekopogtam. Majd, nem is kellett sokat várnom, kinyílt az ajtó. Az ajtóban Mrs. Henderson állt.
-Szia, Lexi! Britanny-t keresed? - mosolygott élbűvölően Courtney, és ajtónak támaszkodott.
-Csókolom. - próbáltam erőltetni, egy mosolyt de valahogy nem ment. - Igen, Britanny-t.
-Gyere beljebb édesem. - simított át hátamon.
Nem haboztam, beléptem gyorsan.
-Britanny! Gyere le kicsim! Itt van Lexi! - tette kezét, szája mellé, és felkiáltott Courtney.
-Megyeeeeeek! - hangzott a válasz.
-Ülj le, nyugodtan. Kérsz valamit? - mosolygott Courtney.
-Egy üdítőt elfogadok. - túrtam hajamba.
-Boo! - tette gyorsan kezeit vállamra, Britnny és hangosan megijesztett. Mindez annyira váratlanul jött,hogy egy kisebb sikolyt hagytak el ajkaim, és meg is ugrottam.
-Teee, fogyi. - nevettem egy sort.
Gyorsan megittam az almalevet és elindultunk sétálni Britanny-val.
-Na mizu csajszi? - kérdezte, amikor kileptünk az utcára.
-Készülj fel. - figyelmeztettem. - Tegnap Justin-nal elmentünk egy bulira...
-Te jó ég! Meg kérte a kezed? Te ehhez még kiskorú vagy! Mondjuk még én is az lennék... - hadart Britanny.
-Nem. De hogy. Végighallgatsz?! - húztam fel szemöldököm.
-Ne haragudj. - gubbasztotta le ajkait. - Na mondd. - mosolygott.
-És, hát sokat ivott..és ott volt Selena is. Este felmentünk a szobába, és azt akartuk... - célozgattam. Megértette. - De Selena elkezdett az ajtóban nyafogni,hogy Justin miért jött fel..és abba kellett hagynunk..
-Miért? Hol tartottatok? - pirult el.
-Még csak, csókok és a többi..
-Ja jó. Tovább? - vigyorgott. - Most veszünk egy fagyit. - tette hozzá.
-Oké. - mosolyogtam. - Na, és hadd valljam be...én is ittam rendesen..és lefeküdtem aludni. A szobában egy ágy és egy kisebb kanapé volt. Én a kanapéra feküdtem, és Justin mellettem volt. Reggel amikor keltem, Justin és Selena az ágyon, egymáshoz bújva... - nem, volt merszem Brittany szemébe nézni. Ezért csak a földet bámultam.
-Hogy mi?! - vágott egy "értelmes" fejet.
-Bizony... - mondtam, majd kibontottam a fagyit.
-De Lexi...Justin részeg volt. Olyankor az ember olyanokat tesz, amiket nem akar. Hisz a pia hatásai alatt van. Szerintem, meg kéne bocsájtani ezt a félrelépést. - okoskodott Mrs. Henderson.
-De, ez tudod mennyire rosszul esett?! - szorítottam össze ajkaim, vissza folytván a könnyeket.
-Nem. De elhiszem,hogy rosszul esett.
-Nagyot esett a szememben Justin.
-De akkor is! Hiszen te szereted! - nézett felém.
-Tudom. Még ennek ellenére is. - nyalogattam a fagylaltot.
-Akkor?!
-Semmi. - mosolyogtam haloványan.
A telefonom csengeni kezdett. JUSTIN! *-*
 -Hallo?! - szóltam bele félénken. - JUSTIN AZ! - artikuláltam boldogan, Britanny-nek.
-Szia. Van kedved egyet sétálni? - éreztem,hogy mosolyog.
-Hát nem is tudom. Selena is ott lesz?! - cukkoltam.
-NEM. - jelentette ki.
-Igen van te hülye. - nevettem.
-Te megpuhultál. Mi történt veled? - nevetett ő is.
-Semmi.
-Oké. Akkor találkozzunk, a parkban. Megfelel hercegnőm?
-Aha.
-Akkor megyek. Szia. Szeretlek. - mondta hangosan a 'Szeretlek' szót. 
-Oké, én is. Szeretlek. - suttogtam.
Letettem a telefont, elmagyaráztam, amit Justin-nal beszéltem. Nagyon boldog volt. Na, persze. Nálam nem boldogabb. Elindultam a parkba. Justin egy hintában ült. Amikor meglátott egy szoros öleléssel üdvözölt. Beszálltam a mellette lévő hintába. 
-Háromra...ki ugrik nagyobbat? - kérdezte Justin.
-Oké...de ha beverem a fejem, megverlek! - figyelmeztettem.
-A homokba bevered a fejed? - vigyorgott. - Majd adok egy gyógyító puszit.
-Nem kell a puszid. Felejtsd el. Attól mert eljöttem nem fogok békülni.
-Oké...Egy, kettő, három! - számolt vissza, majd háromra kiugrottunk.
Háttal érkeztem, a homokba. Csak nevettem és nevettem. Justin mellettem úgy szint vihogott, a homokban fekve. Felém hajolt, szemembe nézett majd ajkamra. Szemembe majd, ajkamra. Majd megcsókolt. Annyira hiányzott a csókja,hogy hagytam. Majd egy két másodperc múlva visszacsókoltam.
Sétálni mentünk. Justin néha-néha megfogta a kezem, de én elhúztam mindig. Bementem egy boltba venni üdítőt. A sorban előttem egy tizenéves fiú állt. Amikor ki akart menni, mert fizetett megállítottam. ISMERŐS VOLT! Gyorsan a pultra tettem 10 dolcsit, és utána rohantam.
-Téged ismerlek! - állítottam meg. - Beni vagy...nem igaz?
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.