24. Fejezet: The man

-Téged ismerlek! - állítottam meg. - Beni vagy...nem igaz?
-De. Az vagyok.
-Hol van Sophie?! - kérdeztem zaklatottan.
Erre elfutott. Gyorsan elővettem telefonom, és hívni kezdem Sophie-t. FELVETTE!
-Lexi..kérlek, segits.. - mondta rekedtes hangon.
Ekkor a szívem  összerándult. Mi az,hogy segítsek? Mi a franc történt?!
-Sophie! Hol vagy? - kérdeztem gyorsan.
-Fog... - mondta, majd hallottam,hogy kezéből, kiesik vagy kiverik a telefont.
Sikoltásokat, hallottam egy mély férfi hanggal társítva.
-SOPHIE! - szorítottam össze fogaim. Nem engedem,hogy Justin sírni lásson. - Meg kell keresnem. - indultam el gyorsan, afelé amerre ment ez a bizonyos Beni.
-Hova mész?  Mi a fene történt? - futott utánam Justin, és megfogta karom.
-Nem tudom. Félek. Sophie-t elrabolták! - vetettem magam karjaiba.
-Mi van? Höh, biztos vagy te ebben? -simított át arcomon.
-Nem tudom. Nem tudom,hogy mit higgyek! Sikoltásokat, és férfi hangot hallottam. Ráadásul, Sophie azt mondta,hogy 'Fog...'. Ez nem elég bizonyíték?
-De. De az. Szolónunk kell a rendőröknek!
-Nem! Nem akarom,hogy körülötted hemzsegjenek! Nem! Ez nem engedhetem meg. Majd, én megkeresem.
-De Lexi. Hogy fogod megtalálni? Ha elvinnénk a rendőrségre a telefont, és beazonosítanák, akkor meglenne Sophie!
-Nem érdekel. - mondtam, majd ismét útnak eredtem. - Erre ment... - fontolgattam Benjamin utát  magamban.
Justin mögöttem lépkedett. Ez valamennyire megnyugtatott,hogy itt van mellettem, és velem tart. Maximum, 20 perce sétálgatunk, és keresem Benjamin-t. Hátra fordultam,hogy megnézzem Justin hol van, de nem láttam magam mögött senkit.
-Justin. Nincs itt az ideje, játszani. - néztem rémülten körül, de sehol nem találtam. - JUSTIN GYERE ELŐ! EZ KURVÁRA NEM VICCES!- tapasztottam hátam egy kerítésnek.
Egy pillanatig csak a szellő süvítő hangját hallottam, majd lépkedéseket.
-Végre..te nyomi. - sóhajtottam. De aki előjött az utca végéről, az nem Justin volt. Egy barna hajú barna szemű, sportos alkatú 20 év körüli férfi.   
-Gyere cica... - csúsztatta elő, zsebéből a kését.
-Ki maga? Mit akar? - kérdeztem halkan, majd háttal elindultam hátra felé.  
-Nyugi baby, nem lesz itt semmi baj, ha engedelmeskedsz. - kacsintott, és elindult felém.
Hátam mellkasának simult, kezét hasamhoz szorította, és húzni akart volna, egy kocsi felé. Én ezt megakadályozva, ficánkolni kezdtem erősen. De a férfi annál jobban szorított.
-Maradj nyugton, bazdmeg! Vagy szeretnéd úgy végezni, mint ez a Bieber? - lökött erősen el. Justin fejénél érkeztem, amit piros vér borított. 
-MIT CSINÁLTÁL VELE TE ROHADÉK? - üvöltöttem hangosan. Szememből, egyre gyorsabban folytak a könnyek. - Justin! Szívem! - fogtam meg fejét.
-Csak leütöttem. Tiszta puhány ez a faszi. - felelte a férfi.
-Te csak kussolj! - indultam a férfi felé, összeszorított öklökkel.
-Befelé! - belökött a kocsiba, majd Justin-t kezébe vette, és betette őt is.
A furgon amiben ültünk, ráccsal volt, "elkerítve" a vezetőtől. Egész végig, Justin-t néztem, és puszilgattam. Próbáltam felébreszteni. De sehogy nem ment. Nagyon reméltem,hogy nem lesz semmi baja. HISZ Ő AZ ÉLETEM.
-Te tényleg kemény dió vagy...ahogy azt megmondta az..Na hagyjuk. - nevetett fel gúnyosan.
-Ki? Ki mondta meg? - nyitottam nagyra szemem.
-Az titok. - mondta.
Justin mozgolódni kezdett. Kinyitotta szemeit.
-Lexi, szerelmem. Hol vagyok?
-Elraboltak. - sziszegtem.
-Nem fáj a fejed? - kérdeztem.
-De. Egy picit.
-Mindent rendbe hozunk. Rendben? - kérdeztem, és mellé bújtam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Kiszállás! - mondta a férfi,  majd kiszállt a kocsiból, hátrajött és ki szállított minket.
Egy nagy,hmm...hogy is fogalmazzak. Egy fehér, garázs kinézetű helyiséghez hozott minket.
-Befelé! - intett a garázs felé.
-Minek? - kérdeztem.
-Mert azt mondtam! Ne bazd fel az agyam! - kiabált.
Bementünk. Szemem káprázni kezdett...


Hogy miért? Olvasd tovább a részt!;)  10 komment és következő. CSAK 10 KOMMENT UTÁN ÍROM A RESZT!