29.: Fejezet: WTF?

-Mi történt vele,hogy múltidőben beszélsz? - kérdezte Esty.
-Meghalt. - suttogtam, majd szemeim lesütöttem.
-Jesszus! - kapott gyorsan szívéhez. - Őszinte részvétem. Nagyon sajnálom.
-Köszönöm. Van kedved elmenni a gyerekekkel valahova? - kérdeztem mosolyogva.
-Aha. - vigyorgott. - Na, és merre mennénk?
-Parkba.. Fagyizni, és majd egy picit csavizni. - kacsintottam.
-Hm..legyen. - mosolygott. - Benne vagyok.
-Akkor, szólok Sophienak is. Ugye nem baj,ha velünk tart? - kérdeztem, majd felindultam Sophiehoz.
-Nem dehogy! Addig elkészülődök és felöltöztetem a gyerekeket. - kiabált utánam Esty.
Gyorsan visszakiáltottam egy "Oké"-t, és bekopogtam Sophiehoz.
-Gyere. - felelt nem túl kedvesen.
-Szia. - köszöntem, majd mellé ültem. 
-Mi szél hozott, az én sötét életembe? - hajtotta fejét vállára.
-Ne mondj ilyet. Szeretnél egy picit lazítani? - kérdeztem, és megfogtam a kezét. Még is csak a húgom...
-Igen. - sziszegte.
-Szuper. Akkor most szépen eljössz velem, a kicsikkel, és Estyvel csavarogni.
-Nem leszek a terhetekre? - kérdezte.
-Nem! - mosolyogtam.
-Oké. Ez a ruha megfelelő nem? - kérdezte, majd felállt és megfordult, és a nagy lendület megpördítette szoknyáját.
-Nagyon csinos vagy. - mosolyogtam. - Na gyerünk le. - vigyorogva kinyitottam az ajtót, és leloholtunk a nappaliba a többiekhez.
Minden készenlétben volt. Szóltam Justinnak,hogy elmegyünk egy kicsit sétalni. Legalább addig tudnak nyugodtan, dumálni, mint férfi a férfival.
-És..merre menjünk? - kérdezte Esty.  
-Hm..szeretnétek enni fagyit, tündérkéim? - fordultam Jazzy és Jaxo felé. Mire ők bólintottak egyet. 
-Akkor a fagyizó felé. - nevetett fel egyértelműen Sophie.
A nap hét ágra sütött, a madarak csicseregtek. Imádom ezt az időt! Mind az öten azon filózunk,hogy milyen ízű fagyit együnk. Nem lehet választani. Ha lehetne, mindet megenném.
-Hmm...na jó akkor én kérnék egy kétgombócos fagyit. Legyen...vanília és alma. - kértem a fagyit, majd sorba utánam a többiek is.
Elindultunk a parkba sétálni egyet. Amikor odaértünk leültünk egy padra. Sophie a gyerekekkel elment a játszótérre ami velünk szemben volt.
-És...mióta dolgozol Pattie-éknél? - kérdeztem, majd felé fordultam.
-Nem is tudom..talán most lesz egy éve. - mosolygott Esty.
-Az igen. - vigyorogtam.
-Amúgy, hány éves vagy?
-17. Te?
-16. - mosolygott.
-Fiatal vagy. - kacsintottam.
-Nem tervezek, öregedni. - nevetett. - De te sem, vagy öreg.
-Köszönöm. - mosolyogtam.
Egy ideje, kint vagyunk. Gondoltuk kijátszották magukat a gyerekek, ezért most a pláza felé vesszük az irányt.
-Brr...fázok. Ti nem? - kérdezte Esty.
-Nem. - feleltük egyszerre.
-Hazaszaladhatok a felsőmért? - kérdezte.
-Persze! Nyugodtan. - mosolyogtam.
-Elkísértek? - vigyorgott Esty.
-Aha. - mondta Sophie.
Elindultunk mind Esty-ékhez. Be kell vallani, tényleg lehűlt az idő. De a piciknek vittünk kabátot, amit a parkban rájuk is adtunk.
-Megérkeztünk. Gyertek. - nyitott be a házba Esty.
-Wow! - mondtam, és körbe néztem. - Gyönyörű a lakásotok.
-Köszönöm. - mondta Esther. - Kértek valamit? - ment a konyhába.
-Egy üdítőt elfogadok. - nevettem. - elővett 5 poharat.
-Esther! - kiáltott egy női hang.
Mintha hallottam volna ezt a hangot...Ez furcsa.
-Tessék ott az inni, mindjárt jövök. - mondta Esther, és megtörölte kezét a farmerjába.
Iszogatni kezdtük a Cola-t. Jól esett.
-Gyertek be! - kiabált ki nekünk Esther.
-Hova? - kiabáltam utána.
-A szobámba! Gyertek egyenesen, aztán fordulj el jobbra és az első szoba. - mondta.
Eleget tettünk kérésének és bementünk a szobájába. A poharamban volt még Cola, vittem magammal.
-Csókolom! - köszöntem a nőnek aki háttal állt nekem Ugye nem baj,hogy hoztam a poharat? - dőltem szobája ajtajának.
-Szia! - megfordult, és kezét nyújtotta.
Abban a pillanatban én, Sophie, és a nő ledermedtünk. Az arca, mint a mi anyukánké. UGYAN AZOK A VONÁSOK! Kezemből a pohár kiesett..ez "ébresztett" fel, a nagy gondolkodásból.
-Jézusom. Nekem..nekem most mennem kell. - megfogtam a táskámat, és kirohantam a szobából. 
*Esther szemszöge*
Most mi van? Nem értem..Mi a baja Lexinek?
-Azt hiszem, mi megyünk. Ne haragudj! Szia. - mondta Sophie, és elment a gyerekekkel.
-Anya?! Ismeritek egymást? - kérdeztem.
-Nem kicsim..de hogy is.
Gyorsan összetakarítottam a pohár szilánkokat, és felhívtam Lexit. De nem vette fel.