30. Fejezet: +18

*Lexi szemszöge*
Jesszus a nő, teljesen úgy nézett ki, mint anya. Soha, SOHA senki nem zaklatott fel ennyire, mint ez a személy. Aznap alig aludtam valamit.
***
-Hey...Lexi. - keltegetett fel valaki. Mire gyorsan kinyitottam komásan a szemem.
-Jó reggelt, Pattie. - ültem fel. - Mi baj van?
-Itt van, Esty és beszélni szeretne veled. - mosolygott. - És ne haragudj,hogy felkeltettelek.
-Semmi baj, úgy sem tudtam aludni.Oké..lemegyek. Csak felöltözöm. - mosolyogtam.
Jaj nekem. Annyira kellemetlen ez... Akkora hülye voltam.
Gyorsan fogat mostam, hajam kontyba fogtam, felvettem egy szoknyát egy helyes kis blúzzal, és leindultam.
-Jó reggelt Mrs. Bieber! - köszönt Jeremy.
-Jó reggelt nektek is. - mosolyogtam.
-Justin? - kérdezte Jeremy, majd belelapozott az újságába.
-Még alszik, az álomszuszék. - vigyorogtam. - Esther..beszélni szerettél volna? - néztem Esty felé.
-Igen. De ha nem szeretnél, akkor nyugodtan...
-Nem, gyere csak. - vágtam bele a mondani valójába.
-Rendben. - indult el.
-Mi most kimegyünk. - mutogattam az ajtó felé.
Kimentünk a kertbe. A hideg fűszál, csiklandozta a talpam. Behuppantunk a hinta ágyba.
-Na mondd. - mosolyogtam, majd ránéztem.
-Tegnap..tudod?! Mi bajod volt? Ne haragudj,de nagyon érdekel.
-Szeretnéd tudni az igazságot?
-Igen! Nagyon. Kérlek! Persze..ha csak szeretnéd.
-Rendben. Megértem,hogy érdekel. Anya kiskoromban meghalt. De ezt tudod..és a te anyud ugyan úgy nézett ki, mint a miénk. Tudod, ez nekem mekkora sokk volt?
-Jézusom..el is felejtettem. Ne haragudj! - mondta Esty és megölelt.
-Te ne haragudj. - mondtam, és visszaindultunk a házba.
Mivel, ma egész nap itthon lesz Pattie, és Jeremy ezért Esther hazament. Justin nem rég kelt fel, éppen reggelizik.
-Gyerekek..most hívott a mama,hogy menjünk, át hozzájuk. Benne vagytok? - kérdezte Pattie.
-Aha. Rég láttam a nagyit. - mondta Justin teli szájjal.
-Én is benne vagyok. - mosolyogtam.
-Akkor induljunk. Persze, ha a drága fiam befejezte az étkezést. - gügyögött Pattie, Justinnak és belecsípett az arcába. 
-Én átöltözöm. - mondtam, majd elindultam a lépcső felé.
-Nem kell! Gyönyörű vagy így is, és csinos! - mondta Pattie nagy mosollyal.
-Csatlakozom. - kacsintott Justin, és kiitta a tányérból, a maradék tejet. (Müzlit evett.)
-Tuti? - meresztettem ki a szemem.
-100%! - mondta Jeremy.
-Oké..
Justin gyorsan felvett egy háromnegyedes kockás nadrágot, egy kék pólóval, egy baseball sapival, és elindultunk. Jazzy beült az ölembe, Jaxo pedig Justin ölébe ült. Jeremy vezetett.
A rádió, halkan szólt.  Csak annyit hallottam,hogy: As long as you...
-Apa! Hangosítsd fel! - szólt, Jazzy.
Jeremy eleget tett a kérésének.
"As long as you,
lolololololololololo-
lolololololo love me." - ordítottuk mind.
Nem kellett sok, idő meg is érkeztünk. Pattie bekopogott. Maximum, 1 perc alatt ki is nyílt az ajtó.
-Sziasztok! - köszönt mosolyogva és, kissé rekedtes hangon egy idős hölgy. Aki, teljes biztos,hogy Justin mamija volt.
-Jó napot. - nyújtottam kezem mosolyogva a hölgynek.
-Szia! Te biztosan..Lexi vagy. Nem igaz? - mosolygott, és megölelt, a kézfogás helyett. 
-Igen, én lennék az. - mosolyogtam.
-Nagyon helyeske, vagy. Jó titeket egymás mellett látni.
-Szia mama! - szinte ugrott Justin, nagyija nyakába. 
-Kicsi, Justin. Milyen nagy lettél, te jó isten! - szorította meg Justint.
-Sziasztok, gyerekek! - jött ki a nagypapa is.
-Papaaaaaaa! - futottak oda a gyerekek.
***
Justin és én a kertben hülyéskedtünk. A slaggal locsoltuk egymást. Hisz, ma van június elseje. Az idő bámulatos!  A ruhánk egy merő víz. 
-Befelééé! Kész az ebéd! - szólt ki Justin mamája.
-Megyünk! - mondta Justin, és határa kapva vitt be.
Kaptunk két törölközőt, és magunkra tekerve ültünk le enni.
-Te, Pattie..nem messze innen, a temető után, egy utcával lejjebb van egy lovarda. Nem viszed el a gyerekeket? - kérdezte a mama.
-De. Jó ötlet.
-Justin ti, nem jöttök? - kérdezte Pattie.
-Nem.. - mondta Justin.
***
Mindenki elment, csak én és Justin vagyunk itthon. Justin, csókolgatni kezdett. Felemelt, és bevitt egy szobába. Lefektetett a puha ágyra. Testem minden részét csókokkal halmozta el. Levetkőztetett. Én sem haboztam, és lehámoztam róla a ruhadarabokat.
-Szeretnéd? - hajolt felém.
-Igen. - suttogtam.
...
Igen megtörtént a dolog. Soha nem voltam még annyira boldog. Úgy érzem,most jobban vonzódom hozzá.