35. Fejezet: What are you doing?

Reggel a kocsiban ébredtem Justinnal meztelenül. Talán este megint...?! Ki tudja. Szerencsére a kocsi ablakai be vannak sötétítve. A fejem szétszakadt. Bevallom, nem kis mértékkel ittunk. A buli nagyon klassz volt. De igazság szerint, nem mentem volna vissza. A lábamra aligha tudok rá állni, annyira izomlázam van. Most legszívesebben otthon, lennék és pihennék. Ezt meg is fogom valósítani.
-Justin. - lökdöstem meg,hogy felkeltsem.
-Hm? - próbálta kinyitni szemeit.
-Nem megyünk haza? - ásítottam egy nagyot.
-Baby, nem tudlak haza vinni. Nagyon fáradt vagyok. Szólok Ryannek,hogy vigyen minket haza. Rendben?
-Oké.
Justin elővette a telefont, és hívni kezdte Ryant. Remélhetőleg még itt van.
-Hey bro. Hallod, kibaszottul fáradtak vagyunk. Nem tudnál minket hazavinni?
-Hey. De, eltudlak titeket vinni. Mert éééén, hangsúlyozom ééééén nem ittam. Na megyek ki a kocsihoz. Amúgy meghúztad tegnap Lexit?
-Szerintem ja. Na siess. - nevetett Justin.
Majd visszafészkelte magát és lecsukta szemeit. Követtem a példáját és én is próbáltam vissza aludni. Egy két perc múlva halottam ahogy Ryan becsapja maga után a kocsiajtót. Fel is ébredtem. Justin még csak meg sem moccant.
-Hova legyen a fuvar? - nézett hátra mosolyogva.
-Haza?! - kérdeztem, kissé flegmán.
-Oké,oké ne, hogy leharapd a fejem. - mondta, majd útnak eredtünk.
Úgy az út közepén, maxra tette a rádiót, amiből Justin You Want Me című dala ment. 
-Normális vagy? - kiáltottam rá. - ALSZIK, HA NEM NYILVÁNVALÓ.
-Oké, naa. - röhögött.
Lehalkította. Ez a gyerek..nincs figyelemmel másokra.
-Megérkeztünk. - nézett hátra vigyorogva.
-Nem mondod?! - morogtam.
Felkeltettem Justint, és nagy nehezen bevánszorgott a házba.
-Skacok én felmegyek, és alszom egyet. Nem gond? - ásított Justin.
-Nem, kicsim. Menj csak. - mosolyogva megöleltem. - Szép álmokat.
-Sziasztok. - mosolyogva felballagott.
Amikor Justin felért, leültem a kanapéra. A tévét kezdtem kapcsolgatni. Semmi normális film nincs, csak a gyilkolós. Na az mindenhol.
-Nem gond ha maradok? - kérdezte Ryan, ismét csak vigyorogva.
-Khm. - forgattam meg a szemeimet.
-Lexi, ne tedd nekem a hülyét. Tudom,hogy akarsz engem, és a farkam. - mosolyogott perverzen.
-Hallod..minden vágyam. - magyaráztam flegmán.
Ekkor Ryan, erősen felrántott a kényelmes helyemről és nekivágott a falnak. Lágyan csókolni kezdte nyakam. Akárhogyan próbáltam ellökni nem ment. Erősebb volt nálam. Sikítani próbáltam, de befogta a számat.
-Kussolsz. Megértetted?! Vagy kinyírlak. - suttogta fülembe. Mire én óvatosan bólogattam.
Hangjától kirázott a hideg.
-Most pedig hagyod magad. - vigyorgott.
Ledobott a kanapéra, és levetkőztetett. Csak egy alsónemű volt rajtam, és rajta. Na meg, rajtam a melltartó.
-Ülj a farkamra. - szólt.
Nem tettem eleget a kérésének. Erre felpofozott.
-MONDTAM VALAMIT TE RIBANC. - emelte feljebb a hangját.
-Bocs. - sziszegtem.
Ryan, a férfiasságára ültetett. Szerencsére még volt rajta alsógatya. Derekamat körkörösen kezdte mozgatni magán. Néha halkan felnyögött.
Lépteket hallottam. Justin! Gyorsan akartam leugrani Ryanről de ő, odaszorított. Rengeteg ereje van!
-Itt meg mi folyik? - nézett dühösen Justin.
-Haver a csajod... - lökött le magáról Ryan. - nekem támadt! Azt mondta neked túl, kicsi..és arra vágyik. Elkezdett smárolni hiába löktem, annál jobban. Mondtam neki,hogy de neked ott van Justin.. - itt félbeszakítottam.
-Mi? Mi van? Te komolyan ennyire hazug vagy? Justin ne higgy neki! Letepert! - hadonásztam kezeimmel.
-Elég. - szólt Justin majd elment. Becsapta maga után az ajtót.
-Ez most mire volt jó? Ezt akartad elérni? Gratulálok! - mondtam és szemem össze szorítva, sírni kezdtem.

-Amúgy ja. Miattad alig vagyunk, együtt csak haverok. Egész nap azt hallgatom,hogy: Jaaaj, Lexi igy Lexi úgy. Hiányzik a régi, vad flörtölős Justin. Elegem van belőled. - mondta, és elment.

Ezt nem hiszem el! Hogy lehet egy ilyet barátnak nevezni?! Jesszusom...Ez kész káosz. Az egészben Justint sajnálom a legjobban. Ha megint elveszítem..nem fogom kibírni.
Reggel kilenctől nincs itthon Justin. Csak várok, és várok. Sophie üzent,hogy Chrissel van. Nem akarom elmondani, neki hiszen akkor felhúzza magát. Egyedül vagyok. Szükségem van valakire!
*Este hét óra*
A nappaliban ültem, és Justint vártam. Az ajtó kinyílt. Szemem megakadt. Justin volt az. Oldalán egy lánnyal.
-Ő ki? - majd éreztem,hogy szememből folyni kezdd a könny. 

-Kelsey. Imádom. Huncut, gyönyörű, jól smárol, szórakoztató egyéniség. - próbált Justin beszélni, de nem nagyon bent neki. Ittas volt. De nem kicsit.
-Remek.
A csaj, tényleg szép volt. Nagy barna szemek, fekete haj, elbűvölő mosoly. Megértem,hogy tetszik neki.
-Kérlek menj el. - szóltam a lánynak.
-Rendben. Bocsáss meg. - azzal elment.
Justin ökölbe szorított kézzel indult nekem.
-Te mit képzelsz,hogy csak úgy elküldöd? Hee?! - ordított teli torokból.
Nagyon megijedtem. Tudtam,hogy az fog következni, mint ami apunál szokott ilyenkor. A verés.
-Justin kérlek... - ekkor csak, a keze helyét éreztem arcomon. Pofonja csípett.
Belém rúgott, többször is megütött. Behúzott a szobába, majd a falnak lökött teljes erejéből.

-Egy utolsó szajha vagy. - mondta, és elment.