42.fejezet: Meet Britanny

42.rész
Justin-nal visszaindultunk a kórházba,kocsiban nem beszélgettünk.A nap kelt föl így az égen sárgás rózsaszínes árnyalatba öltözött.A kórház előtt leparkoltunk,kiszálltunk.A főbejáratot használtuk,óvatosan lépkedve siettünk vissza a kórterembe.A folyosón gépek csipogása és a halk lépteink kopogásai hallatszott.
Majdnem a kórtermemnél  voltunka amikor észre vettük hogy a doki pont a szobám előtt beszélget egy nővérrel.
-A francba!-sziszegett Justin.
-Most mi lesz?-kérdeztem ijedten.
-Nyugi.-simított az arcomra és egy puszit nyomott a számra.Justin felállt,megigazította magát majd előre lépett.
-Jó Reggelt,doktor Úr!-köszönt.Nem tudtam Justin mire készül.
-Mr.Bieber,minek köszönhetem ezt a korai látogatást?-kérdezte és kezet fogtak.
-Gondoltam benézek Lexi-hez,de látom még alszik.-mondta Justin kezével kinyitotta az ajtót észrevétlenül intett nekem,én meg négy kézláb beosontam.
-Mrs.Logan-hez mindjárt megyünk a reggeli kontrollra,de minden rendben van vele,át aludta az éjszakát.-mondta a doki.
-Ezt jó hallani.-mosolyodott el Justin.Én gyorsan át vettem a kórházi hálóingre a gyönyörű ruhámat.Bevágtam  magam az ágyba és becsuktam a szemem.Justin bejött, a doki elment.
-Ezt megúsztuk.-sóhajtottam.
-Később jövök,jó legyél szeretlek.-csókolt meg.
-Én is téged.-mondtam,majd elment.
*Másnap*

Reggeli kontroll után,unatkoztam a szobámban.Justin stúdióban dolgozik az albumán,persze reggel benézett.Egyszer csak valaki kopogtat az ajtómon.
-Szabad.-tettem le a telefonomat az éjjeli szekrényemre.
-Lexi!-jött be a régi barátnőm.
-Britanny!Rég láttalak!Mi van veled?Minden oké?-csattantam ki a boldogságtól.
-Velem?Inkább veled,csajszi!-ült le mellém.
-Hallottam a hírekben mi történt veled...-halkult el.
-Hé!Nem haltam meg minden oké.-ráztam meg a kezét.
-Ennek örülök,és mi van Justin-nal?-kérdezte.
-Justin nagyon édes,a tenyerén hordoz...ennyire szerintem engem soha sem szeretett engem.Mellette biztonságba érzem magam,ahányszor rá nézek boldog leszek.Nagyon szeretem...-mosolyodtam el.
-Tudom és örülök neki hogy ilyen boldognak látlak.-mondta.
-Hoztam neked valamit.-mondta és elővett egy zacskót.
-Mit?Nem kellett volna.-mosolyogtam.
-Itt mennyire unatkozhatsz ameddig a lovagod az albumán dolgozik,de én itt vagyok!Hoztam filmet,édességet,persze neked normális kaját mert hát nem részletezném a kórházi kosztot.-mondta teljesen felpörögve.
-Elképesztő vagy.-nevettem.
-Melyikkel kezdjük romantikus film vagy vígjáték?-kérdezte és lerakott elém négy filmet és egy McDonald's-os zacskót.
-Vígjáték.-bólintottam,berakta a DVD lejátszóba lehasaltunk az ágyra és néztük.Miközben elpusztítottam a mekis kajámat nagyokat nevettünk és persze beszélgettünk.
-Oké,most jön a romantikus Jessica&Jack szereleme.-mondta majd berakta.Nagyon romantikus volt,megkönnyeztünk a végére.
-Nem tudom,ezen a részen Jack miért nem mondja el hogy halálos beteg?-szipogtam.
-Mert nem tudja hogy Jessica terhes.-mondta és nyújtott nekem egy zsepit.

Miután rendesen kibőgtük magunkat a filmen, tehetetlenek voltunk. Sajnos nem volt több filmje, így nem volt mit néznünk.
- Uh, nézünk a neten helyes pasikat? - vetette fel az ötletet Britanny, mire hülyén néztem rá.
- Bocs, de én boldog párkapcsolatban élek! - nevettem. - Inkább nézzünk cuki rucikat a neten - osztottam meg vele, saját véleményem, amibe egy bólintással bele is ment.
Az Ő iPhone-ja segítségével az interneten kezdtünk büngészni szebbnél-szebb ruhák között.
- Uh! Ilyen lesz az esküvői ruhám! - mutattam egy rá egy képre, amit véletlen szerűen hozott ki az oldal.
- Hát, Lexie! Lehet, hogy nem is kell sokat várnod, hogy ezt a ruhát hord! - lökött vállba, viccesen, majd lementette a képet a saját képei közé.
- Nem tudom! Majd emglátjuk. Na, nézzük tovább! - húztam végig újjamat a képernyőn. - Jujj, ez nagyon tetszik! - kiáltottam fel egy újabb ruhánál.
- Nekem nem annyira. Jut eszembe; el kéne mennünk vásárolni, amit kiszabadultál innen!
- Igazad van! - kacsintottam.
Majdnem egy óráig néztük a ruhákat. Már azt is eldöntöttük, hogy a közös vásárlásnál milyen ruhákra fogunk lecsapni. A kérdés már, csak az, hogy meg is találjuk, vagy nem!?
- Khm, Alexis Logan? - nyitott ba főorvos a kórterembe.
Fejével itett Britanny-nak, hogy fáradjon ki, mire ő eltette a telefonját a zsebébe, kacsintott, majd kisétált a teremből.
- Szóval... van valami új panasza? - állt meg felettem.
- Nem, nincsen!
- Rendben. orvos társaimmal azt a döntést hoztuk, hogy 5 nap múlva elhagyhatja a kórházat, amennyiben ön is beleegyezik! - nézett árm komolyan.
- Maga hülyéskedik? Persze, hogy beleegyezek! - ugrottam fel hirtelen.
- Rendben... de 5 napot még bírjon ki! - sétált ki az ajtón és helyét újra Brit váltotta fel.
- Na mi volt? - kíváncsiskodott.
- Az a helyzet, hogy... - kezdtem mondatóm, kcisit szomorúan, hogy átverhessem.
- Mi? Mi a baj? - rázott meg a vállamnál fogva.
- Hát, hogy... hamarabb hazamehetek! - kiáltottam fel újra, mire egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el a száját.
- Jó, már megijedtem! Uh, és akkor utána jöhet is a közös program, igaz? - váltott vissza dilissé.
- Ahha! Justin is jöhet?
- Mi? Nem! Ez csajos program - ellenkezett!
- Ajj, de Briiiiiit! - 'sírtam' neki.
- Nem! - próbált komoly lenni, de a végére mind ketten elnevettük magunkat.
A nap összeségében jól telt, még akkoris, hogyha ebben a 'bőrtönben' kellett lennem. Örülök, hogy Britanny bejött hozzám... már rég találkoztunk, és jó volt vele beszélgetni az élet nagy dolgairól.
Sajnos az az idő is eljött, amikor Brit-nek el kellett mennie. Szerencsére nem volt időm unatkozni, mert olyan álmos lettem, hogy azonnal el is aludtam a kényelmetlen, kórházi ágyon.