43. Fejezet: What? Selena is dear?

Reggel egy nővérke ébresztett.
-Szép reggelt, Lexi! - mosolygott.
-Szia. - mosolyogtam vissza.
-Minden rendben?
-Természetesen! Miért ne lenne?
-Csak kérdeztem. - mosolygott. - Fájdalmaid nincsenek ugye?
-Nincsenek, szerencsére. - mondtam meg könnyebbülten.
-Akkor rendben. Hozhatom a reggelit?
-Öhh.. - ekkor belegondoltam a kórházi koszt ízébe, és inkább lemondtam róla. - Nem köszönöm, nem vagyok éhes.
-Tuti?! De akkor, szédülni fogsz ha nem eszel.
-Nem, tényleg. Nem vagyok éhes. - mosolyogtam.
-Rendben, ha kell valami akkor csak szólj! Bólintottam, majd kiment.
Eszembe jutott, hogy Britanny itt hagyott chipset, csokit na meg ha jól tudom maradt egy szendvics is. Ezeket a szekrénybe tette. Kutakodni kezdtem, és igen! Jól tudtam. Betömtem mindet. Kopogtak.
-Gyere!
Meglepetésemre Miss Gomez állt az ajtóban. Jaj, ez a csaj...mindenhol ott van?! Nagyon idegesítő...
-Szia. - mosolygott. - Zavarlak?
-Szia. Nem, nem zavarsz. Minek köszönhetem a látogatásod?
Egy percig csak csendben volt, és nézett, mint borjú az új kapura. Majd hirtelen kihúzta a széket, a sarokból és leült mellém.
-Nézd! Szeretnék elnézést kérni. Egy oltári nagy barom vagyok. Tudom nem volt szép dolog, hogy el akartam venni Justint. Csak most elég rossz állapotban vagyok... Lett volna egy kistestvérem, de még amikor egy két hetes volt elhunyt. - Selena könnyezni kezdett. - Kérlek szépen bocsásd meg nekem mindegyik rossz tettemet. Soha nem voltam még senkivel ennyire bunkó. Annyira sajnálom! Nem is ismerek magamra... - zokogott.
-Istenem! Selena, ami a kistestvéredet illeti nagyon-nagyon sajnálom! Oké, rendben elnézem. Semmi baj, ne sírj. - bújtam ki a takarómból, és megsimogattam kezét. - Mindenki követ el hibákat  és nagyra tartom azt aki be is ismeri.
-Köszönöm. - mondta és felnézett a földről zokogva, és mosolygott egyet.
-Awe..gyere ide! - mondtam és megöleltem.
Ismét kopogtattak. Justin nyitott be.
-Virágot, a virágnak. - mosollyal jött be. Majd a mosoly rá dermedt az arcára. - Selena..hát te?
-Jöttem bocsánatot kérni. Ezúton tőled is szeretnék bocsánatot kérni. - állt fel, és nagy levegőt vett. - Nagyon magam alatt voltam, és nem hittem volna, hogy ilyesmire is képes leszek. Ne haragudj!
-El van nézve. Fátylat a múltra! - mosolyogva megölelték egymást.
-Akkor én nem is zavarok... - mosolygott Selena. - Majd még bejöhetek?
-Persze. - mosolyogtam.
-Akkor, sziasztok galambok! - mondta és kiment.
Justin mellém huppant, és elkezdett puszilgatni. Ez most jól esett. Majd befeküdt mellém, és átkarolva pihentünk. A pihenést a telefonom zavarta meg. Ugyan is Sophie hívott. Vagy egy órán beszélgettünk, Christianról, rólam, Justinról.. Mindenről. Justinnak el kellett mennie mert, Scooter hívta.
*A kórház elhagyása napja*
Anya hozott be nekem kényelmes, de mégis csinos rucit. Magamra kaptam, gyorsan. Olyan izgatott vagyok! Végre elhagyhatom ezt a "börtönt". Már csak a zárójelentésre kell várnom. A terem előtt voltak székék, én anyu, Sophie és Justin leültünk oda. Hoztam egy fél literes Fanta-t addig. Iszogatni kezdtem. 20 perc múlva  megkaptam a jelentést és mehettem haza! Elsőnek anyuhoz, mentem ahol összeszedtem a ruháimat  és Justin kérésére visszaköltöztünk.. Amikor benyitottam, Esthert pillantottam meg.
-Szia! - mosolygott. Szeme könnyes lett. Erősen megölelt. - Annyira aggódtunk érted!
-Ahw, de édes vagy. Hugi. - vettem rá magam,hogy kimondjam a "h" betűs szót. 
-Csak, nem Lexi?! - jött ki a ház belsejéből, egy 35 körüli férfi. Kék szemei világítottak.  
-De. - bólogatva mosolyogtam.
-Örülök, hogy megismerhetlek!
-Szintén.
Megismerkedtünk, majd felmentünk egykori szobamba, és összeszedtük a cuccot. Robby segített nekem pakolni. Addig Jus ismerkedett anyuval. A bőröndömbe, alig fértek bele a ruháim.
-Figyelj Lex. Nagyon szeretném nálad is megállni az apai helyet. Nagyon nem szeretném,hogy rossz kapcsolatunk legyen. Szimpatikus, aranyos, megbízható lánynak tűnsz. Tudom még nehéz lenne, apának szolitani, épp ezért még nem is kérem. Csak kérlek, próbálj elfogadni. - mondta Robby miközben segített.
-Rendben. - moslyogtam.
-Köszönöm.
Levitte a lépcsőn a bőröndömet, és ettem egy kis ebédet. Hiányzott a házi étel. Anya éppen spagettit főzött. Mertem mindenkinek, és neki is láttunk. Justinnak nagyon ízlett, ahogy megnéztem a fejét.
Segítettem mosogatni, majd tényleg elbúcsúztam. Sophie itt maradt azt el kell, hogy mondjam. Mindenkit megöleltem sorjában.
-Hé Justin! Vigyázz a testvéremre. - mondta Esthy.
-Ígérem.
Aranyosak voltak, nem volt rossz itt de nekem Justin mellett a helyem. Beültem a kocsiba, bekapcsoltam a rádiót és felhangosítottam ugyan is az "All around the world" ment.
-Cause all around the world, people want to be love. - énekeltem.
A refrénnél Justin is bekapcsolódott. Lehúztam az ablakot, amikor pirosat kaptunk. A mellettünk lévő sávban egy kislány nézett ki az ablakon. Pont ide nézett. Integettem neki, és levegőt kapkodva dobott egy puszit.
Olyan aranyosak.!:3
-Baby, ma mit akarsz csinálni? - kérdezte Justin.
-Nekem mindegy, csak veled legyek. - mosolyogtam.
-Összebújós este?
-Remek. - mosolyogtam.
Amikor haza érkeztünk, gyorsan felvittem a bőröndömet. Justin besötétített a szobában és betett valamilyen filmet. Hozott pezsgőt, fagyit, és csokis epret.
-Ez romantikus. - mosolyogva néztem a szobát.
-Megérdemled. - puszilt meg.
-Awe.. - mosolyogtam.
Elkezdődött a film. Jus töltött a két pohárba pezsgőt, és inni kezdtük. Az epreket Justin pillanatok alatt megette. Kis mohó majom. A filmben két tündéri kisgyerek volt a főszereplő.
-Baby, nekünk is ilyen kisgyerekeink lesznek. - kacsintott Justin.
-A miéink cukibbak lesznek. - vigyorognak.
Justin levette a trikóját, és a nadrágját is. Egy szál boxerben volt. Nem mondom...de, a filmet a végére nem is értettem meg annyira, mert a szexiség elvonta a figyelmemet.
Lehetett tizenegy óra, amire elálmosodtunk. Justin, derekamat karolva aludt el. Nekem se kellet sok, elaludtam. Ez egy csodás nap volt.




SZIASZTOOOOK!♥ Ah, kész lett a rész!:D Nagy tapsot Babai Viviennek! :D A következő 7-8 komi után jön. :) Most megmutatom nektek,hogy-hogy képzeltem el, Stella-t, Esthyt, és Robbyt! ;)




Esther:

Stella: 

Robby: